Lelet

Vannak dologk, amire időnként rákeresek, hogy megvannak-e még, esetleg megvannak-e már. Amikor az utóbbi esetre ki is dob valamit a gugli, akkor persze van örömködés, lementés, linkelrakás, hogy aztán amikor a legközelebb kell, ne kelljen keresni. De mindig kell, a netes entitás úgy keres, ahogy az offlájn népek levegőt vesznek.
A mai keresősző a ‘kriszfun’ volt. -nod goes to yves- És kaptam találatot. A novellát olvasva bekapcsolt a lelki szem. Régi rúnák, alapkönyvek, színes kockák, virsli, kóla.
Tolle, lege, a régi idők emlékére.

Szeretnemszeret

  • Akut tanszékhiány okán bemenni délelőtt olvasgatni a könyvtárba - boldog
  • Az egyetemet orvosok által megszállva taláni (valahanyadik kardiológus kongresszus, biznicmen, kékneon, csinnadratta) - nem boldog
  • Korai hazafelé buszt elérni - boldog
  • Szar idő miatt késni, majd egy baleset miatt a város határában megrekedni - nem boldog
  • Beséltálni havazásban az első molkúthoz, kapuccsínót inni, telefont tölteni, segítséget hívni - végsősoron boldog
  • Megtalálni a digit usb madzagját (a másik digit is miniusb-s, de nem ugyanolyan. Ha valaki egyszer vasvillával és napalmmal megtanítja a digitális játékgyártóknak, hogy a szabványok a barátaik, én ígérem minden csütörtökön viszek töltöttkáposztát a börtönbe.) - boldog

Magas helyek 2.

Ma szemrevételeztem, mit is akarok fotózni. Felbujtottam Rolandot, raktam elemet a digitbe hátha felkiáltással, beraktam a gép mellé, kézbefogtam az állványt és átcaplattam a kémia épületbe. Sok lépcsőzés után találtunk liftet is magunknak, így csak félig köptük ki a tüdőnk mire felértünk a hatodikra. Papírkutya lettem, na. Viszont a kilátásért megéri felmászni. Délután négy körül a nap remekül megvilágítja a főépületet - magasabban vagyunk, mint az audmax - az újkolit, a távolban csillog a víztorony. Persze igazán szép ősszel lenne. Ezt az egyik ott dolgozó nő is nyugtázta, aki volt olyan kedves és megkérdezte, kire várunk. A másik helyivel nem volt ilyen zökkenőmentes a kapcsolatfelvétel. Már léptünk volna le - az ablak mocskos, kifényképezni nem lehet, a tetőfeljáróról meg mégiscsak valami portást kéne megkérdezni - amikor egy békaszemű alak leszólított minket, hogy úgymond: “Kik maguk?”. Magyaráztam volna a bizonyítványt, hogy egyetemista és csak az ablakon kinézni jöttem fel, de ez feldühítette. Közölte, hogy a fotózáshoz meg kellett volna kérdezni a portást meg őt, mert ő a tanszékvezető itt, továbbá, hogy csak úgy járkálni tilos. Látván, hogy hülyével van dolgom elnézést kértem az okozott kellemetlenségekért - ki kellett jönnie az irodájából leüvölteni az arcom - de még erre is rá tudott tromfolni. Mert kényelmetlenséget mi nem okoztunk, “csak magunkról állítottunk ki bizonyítványt”.
Összefoglalás: gyönyörű a campus a kémia épület tetejéről nézve, de vigyázni kell, mert a helyiek bunkók.

Robot, ufó, szupernova

Vissza a scifihez, mert az jó.
1, A definíció problémája:
Amellett, hogy a dinamikus definíció, mint kifejezés, jól hangzik, még nem biztos, hogy használható. Példának okáért a dinamikus igazság is remekül hangzik, csak merj utánagondolni, Mérnökúr.
Komolyra véve a figurát, az sf-ről való beszélgetéshez vagy vitához azért nem árt meghatározni, hogy a beszélgetésben részt vevők mit tekintenek tudományos-fantasztikus irodalomnak. Különben fennáll a veszélye, hogy nem alakul ki dialógus, a népek elbeszélnek egymás mellett. Itt persze bejöhet a személyes definíció, mert ezt már be lehet dobni a közösbe - “szerintem a sf olyan irodalom…” - és esetleg ütköztetni a többiek álláspontjával. Fenntartom tehát, hogy az első kérdés az: mit tekintek science-fiction-nek?
2, “Tudománytalan” fikció:
A definíció - vagy egyáltalán a definiálhatóság - kérdésén túl ez a másik vesszőparipám. Rögtön az elején leszögezném, hogy a sf irodalom, nem valami irodalom és természettudomány, irodalom és jelenlegi tudományos paradigma határterületén álló entitás. (A hasonlókért majd egy összegben kérek sűrű elnézést.) Magyarán szólva a scifi szerző nem kell, hogy tiszteletben tartsa a fentebb emlegetett tudományos paradigmát, ha scifi regényt akar írni. (Folytatása: Bár megteheti, ha figyelembe kívánja venni az olvasók egy részének preferenciáit.) A “tudománytalan” fikció létrehozta világra példa a Dűne vagy A játékmester.
3, Megmondom a szerencséjét:
És ha már a nemeknél tartunk, azt hiszem jóslatokat sem kell közölnie egy sf műnek. Megteheti, de nem ez a feladata. Itt persze rögtön helyt adok a jogos megvetésnek, de Clarke műveit, pl. nem annyira kedvelem - mérnöki szívvel írt irodalom - pedig össze lehet szerelni a leírásai alapján talán még egy űrállomást is. Szintén egyéni perverzitás, hogy a cy-fi jövő társadalmára vonatkozó találgatásait (Gibson kötelező, ugye) jobban szeretem, mint az a jövőben ilyen számítógépem lesz jellegű technoblablát. De ez már tényleg egy másik üveg bor egy másik alkalommal.

Mérnökúr, Ziru, szabad a pálya.

I’m a passenger

Nyílik az ajtó, Roland belép.
- Beteg vagyok, basszátok meg, elkaptam M’baszától a fertőző afrikai őspestist. - közli lazán, rákenve a köhögést imaginárius szobatársára.
Közben Peti leveszi a hangerőt a discmanemen, berak valami megasztáros dalt. Ahogy halkul az Emil rulez, úgy változik a leszállásom zuhanássá. Másodpercekkel korábban még erdélyben jártam, néztem a tejfölszerű ködöt Egyeskő alatt. A cabanából halkan kihallatszott, a másik csapat emblematikus tagjának - egy körszakállas pesti szeminarista srácnak - a hangja. A Szexplanétát énekli, én pedig életemben először találkozom a rulezzel. Olcsó román rum ömlik teáspoharakba, feláldozunk pár otthonról hozott négyszáz grammos “páncélt”, hogy kihúzzuk a köd felszálltáig.