Month: June 2005

Volt nagy könyv, nagy szar, nagy százlépés, holnap lesz a nagy alvás.

Ilyen ideges se voltam még, de a lényeg, hogy megvan a magyar nyelv tanításának módszertana becenevű (nekem) mumustantárgy. Ráadásul négyessel. Elbömböltem utoljára a Molly Malone-t

Dublin szabad királyi város nemhivatalos és a 207B szoba majdnem teljesen hivatalos himnusza, amit legjobban persze az istenáldotta Drum’n’beer zenekar játszott, de azért a Dubliners is el tudja zönögni, ha kell.

a zuhanyzóban, megint jól visszhangzott, gondolom mindenki élvezte. Merthogy az a tényálladék - szavak, amiket mindig le akartam írni (első rész) - hogy a kolit felújítják, münket kipaterolnak és évek múltán egy szebb és jobb kollégium lesz belőle vállalkozói kézben. Megint más kérdés, hogy az alapján, amit tegnap pletykáltam a portással, nem sietik el ezt a felújítást. Még költségvetése sincs rendes. Lényeg: vége a nyári vizsgaidőszak első felvonásának, délután költözök haza.

Ps: Bala itt alszik a tegnapi lumpolás okán, a playlistjében két szám: a Don’t feed the reaper és a Vidor without you. Meg fogom hekkelni…

Tomcat a Moszkva téri tüntetésen felhatalmazást adott rá, ezért közlöm, hogy a polgári nevén Polgár Tamásként futó polgárpukkasztó blogger tizenegy éve szerepjátékozik. Már ez az információ is elég volna bármelyik lélekbúvárnak, hogy védőöltözetet öltve alámerüljön nevezett közszereplő lelki világába. Magyar Hírlap - Szerepjátékosok (via polóblog)

Újvári Miklós Főmunkatárs megmondta az őszintét Tomcatről. Írt érdekeseket a feltűnési vágyról, a közönségről, ami tolja tovább az útján “A Bloggert”, szóval nem tudom nyugodt szívvel megállapítani, hogy nettó hülyeség az egész publicisztikája. Viszont hiányolom annak a megállapítását, hogy az szdsz nem volt képes kontrollálni a helyzetet, a saját rendezvényéből csinált tomcatünnepet azzal, hogy hagyták, hadd manipulálja Tamásunk a sajtót kényére és kedvére. Lehet kisebb provokátorral kellett volna kezdeni ezt a díjazósdit, aztán haladni a nagyobb felé?

Van viszont egy bónuszkérdésem. Hogy sikerült leporolni a szerepjátékos a gonosz, a ferde lelkű, a pszichológiai eset, a náci és a sátánista címkéket? ‘96 környékén, amikor játszani kezdtünk, voltak divatban az ilyen cikkek a Hetekben és a Hírlapban. Azt hittem azóta elcsitult, pedig csak annyi történt, hogy a vallási szférából - a szerepjátékos sátánista - felkúszott kitartó munkával a politikába - a szerepjátékos náci. Már csak az érdekel, lehetek-e sturmbahnführer, ha nem játszom évek óta.

Megjelent az új iTunes - írta beszmek és a hwsw - én meg nem tudtam ellenállni neki, irányultam a Software update felé, hogy leszedjem. Érdekelt a podcast támogatás, mert az iPodderrel eléggé befürödtem pár hete. Nevezetesen úgy megrágta a gépemet, hogy öröm volt nézni, csak a force quit szabadított meg tőle. Korlátos chellóval nem volt rövid az update - akkor már leszedtem az új javát és két security updatet is, ráadásul még azt se mondanám, hogy megérte. Almáék integrálták a music store-ba a podcastokat, viszont elfelejtették megalkotni az eszközt (vagy csak én nem találom), amivel egyszerűen ki lehet szűrni az ingyenes műsorokat a fizetősek közül. Ez pedig kellemetlen, valljuk be, hiszen magyar iTMS nincsen, fizetni nem tudok - más kérdés, hogy nem is akarok podcastért fizetni - scrollozhatok végig a vegyes anyagok közt, kattingatva, hátha találok valami jót. És a legfontosabbat még nem is mondtam, nem tudok saját podcast feedeket hozzáadni.

Update: “All podcasts on the iTunes Music Store are free.” Kicsit mélyebbre ásva ezt leltem. Megnyugtató, de a keresési lehetőségekkel továbbra sem vagyok kibékülve.

Update 2: Podcast hozzáadása - lehetséges feed hozzáadása, de csak az iTMS-hez, nincs olyan, hogy csak a saját klienshez adok hozzá egy csatornát. Browse - sikerült kiverekedni magam a podcastokhoz. Így már rendben van, tényleg csak az kell, hogy feltöltsék rendesen a listákat.

Update 3 (utolsó esküszöm): Worthless Liar is megírta a magáét a 4.9-es iTunesről.

Körülbelül két órám ment rá annak az egyszerű tasknak a teljesítésébe, hogy a letöltött B.B. King - Muddy Waters albumot átkonvertáljam a kevéssé használt musepack formátumból bármivé, amit megeszik az iTunes és a discmanem. A problémamegoldást nehezítette, hogy windows rendszeren próbáltam meg a feladatot megoldani

macen: mpc2aiff > iTunes (opcionálisan mp3 konvertálással)

ahol viszont minden kis program ami képes kidobni egy about ablakot rögtön shareware státuszra vált és nem használható semmire xy dollárok befizetése nélkül. Végül a dbPowerAmp mellett kötöttem ki, ami ugyan szintén próbaverzió, de harminc napig teljesként működik, nekem meg összesen húsz percre kellett.

A quest sikerétől függetlenül nem értem az egyáltalán nem támogatott kodekek használóit. Flac, monkey audio, musepack… Én meg apple losslesst se használok, mert a 192-es aac vagy a 256-os mp3 bőven elégnek tűnik. Úgyis low-end speakerek figyelnek minden gépem mellett. Akkor meg.

Tanulás helyett és után lapozgattam a frissblogok közt - ezt a szokást lassan két éve nem tudom levetkőzni, pedig komolyan káros - és belebotlottam egy frissen indult melegblogba. Hogy újszerű és eredeti legyen, ez a tag is azzal kezdte, hogy ekkor és akkor bevallotta az anyjának, hogy meleg. Erről rögtön az jutott eszembe, amikor pár hete egy vasárnapi ebéd folyamán elmondtam a családomnak, hogy heteró vagyok. Fel voltam készülve egy ajtócsapkodós, sírással küszködős kirohanásra, de sajnos vették az adást, és elfogadtak ilyennek. Ennyit a trendekről. Szóval azt hiszem a magyar blogoszféra jóval érettebb annál, hogy a napló témájaként alkalmazott “meleg vagyok” érdeklődésre tartson számot. Nézzünk már szét népek. Jobbra nézek melegblog, balra nézek nem blogger melegek, lenézek ott is homók, felnézek… na hagyjuk, bár azok az angyalok mind férfiak és olyan gyanúsan mosolyognak a képeken. Hogy is volt a nagy igazság: welcome to the internet, no one here likes you. Nem vagy szpesül, vazze.