Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok
Akkor sem töltök le kamerás, telesynces, igénytelen képminőségű felvételt a Serenityből, hanem várok, amíg nem kerül valami normális minőségű. Töltés helyett inkább égbe dicsérő kritikákat olvasok.
Update: Teljesen meglepett, de bemutatják Magyarországon is. A port.hu szerint még októberben bemutatják, a forgalmazó viszont csak november végére ígéri. És istennek hála nem szinkronizálják.
A rádiókabaré és a görög tragédia annyiban rokonok, hogy mindkettőn lehet nagyot és egészségeset sírni. Emlékszem egy szilveszteri adásra - ‘98 és kétezeregy közt hangozhatott el valamikor - amiben Farkasházy humorizált a számítógépvíruson, és elsütötte azt az ezeréves poént, hogy vírusos géphez nem szabad nyúlni, mert még elkapja a júzer is. Ezen például hosszú percekig könnyeztem. Süldő gyerekkorom óta nem vicces ez a geg, és lám vannak még emberek a huszonegyedik század hajnalán, akik szerint mégis vállalható. A kabaré végével még pityeregtem egy darabig, de túltettem magam a sokkon.
Erre ma avmantól kapom a linket - azzal a kommentárral, hogy “nesze neked it újságírás” - az Hétköznapi Red Alert című (reklám?) cikkéhez, aminek a grand fináléja erre a poénra van felépítve. Jövőképem persze romokban, látom lelki szemeim előtt, ahogy az unokáim közlik ‘biztos a géptől kaptad el nagyapa’ és nevetve szétszaladnak a hitech lakásomban. Ez a hihetetlen truváj akár túl is élhet. Rémisztő.
a typók urának ;)
A nap browser tippje volt a DLsquadon, használható is, van is magyarítása, gondoltam megér egy próbát és felraktam a SpellBoundot. Ismerős volt távolról a név, valamikor a kezdetekben felraktam, nem működött egyáltalán, annyiban hagytam. Mára úgy tűnik kinőtte magát a projekt, van publicitijük, sőt a termék is működik.
Az extension telepítése után ki kell legózni melyik firefoxhoz melyik library kell. Az 1.5-ös release-hez (tudom, az alphageek megérdemli, hogy szívjon) például az 1.0+-os libraryk kellenek. A plugintelepítést követő mozillás újraindítás után az Extensions menüben már ott figyel a Spellbound, de még nincsenek szótárai, anélkül meg félkarú órás a nemzet. Szerencsére a Preferences-re kattintva felajánlja a szótárak telepítését, elnavigál a mozilla.org megfelelő oldalára, ahol a bőség zavara várja a usert. Szerencsére a szótár is extension, így a telepítések után megint újraindítás következik. Majd a már ismerős Preferences alatt a szótár beállítása, és most jön a hír: utána működik. Ellenőriz, mint a kisangyal. Használtassék egészséggel.
Ketyeg az óra. Még másfél perc és megnyerek egy könyvaukciót, hacsak kedves ellenfelem, akivel tegnap este óta tesszük egymás ajánlataira a kemény csocsóvalutát (ti. ötvenes) nem licitál felül így az utolsó pillanatban. Vagy valaki meg nem jelenik. Konstans para az ilyesmi, pláne, hogy a Korbácsot körülbelül egy éve keresem mindenhol. Na úgy tűnik nem sikerült neki.
Aztán ketyeg az óra a sztakinál is. Tegnap pollnernél olvastam a kopiról, a sztaki online plágiumkereső szolgáltatásáról, és gyorsan bele is tömtem a Valami eltört c. záródolgozatomat, hogy úgymond derüljön ki az igazság. Egyelőre a rendszer nyammog rajta - a teszt felület remekül felismeri a Petőfi verseket, de egy net gourmnandnak ennyi nem elég -, és váltig ígéri, hogy ha kész, üzenetben értesít.
A Tisztelgés az Illés előtt - gyerekkorom meghatározó élménye az Illés LP, mint olyan - album nem ketyeg. Hol tingli-tangli, hol érvényes új mű és tisztelgés. Egyenetlen színvonalnak szokták hívni az ilyesmit? Mindegy is. Abban biztos vagyok, hogy ha múlt héten az Egymalomban nem az Amorf Ördögök Légy jó kicsit hozzám variánsát és a Besh O Drom Amikor én még kissrác voltam folk zúzását kapom el, sosem kezdek érdeklődni a lemez iránt.
Úgy tűnik rosszat szóltam Kárpáty kommentboxában, mert nagyon nekem jött egy hölgy. Én meg persze itt ülök meglepve a gép előtt, hogy még mindig vannak olyanok, akik hisznek a net névtelenségében. Fel kéne venni a welcome the internet doksiba.
Nem könnyű felismerés, hogy x kilóval és y évvel korábban, amikor kábé rendszeresen jártunk kéktúrázni, könnyebben kúszam fel a hegyekre, mint mostanában. A hétvégi alacsony-tátra túra mindenesetre rendesen meglepett. 20+ kilométer, hihetetlen szintek, aljas emelkedők, csupa olyan dolog, aminek az elviselését nem könnyíti meg az előző éjszakai gitáros-éneklős partiról való masszív másnap. Kellett már valami ilyesmi, na, csak szeretek ríni.
Egészen más. Csak ki kell tolni az arcomat a házból, hogy megjöjjön minden, amire vártam. Befutott a Megatokyo táskám
eladja néha az ember a lelkét az ördögnek, de úgy gondoltam, hogy ezek a megatokyós gyerekek megérdemlik a pénzem, végülis hétszázakárhányadik résznél jár a kedvenc webcomicom
másrészt megérkezett a vaterán vett Mona Lisa overdrive-om is. És ha már Mona Lisa, ma “szétebb” néztem a vatera könyvrészlegén. Teljesen jó árak vannak, ha nem kell postaköltséget fizetni. (Szancsó!;) )