Zizi

Még kicsit ~s vagyok, mert tegnap bevásárlással, beköltözéssel megjártam hat és fél tizenegy közt Debrecent

Apropó, még nem is emlegettem, hogy próbálok kontributálni a Debrecenfalun, mert a közösblog az érdekes. Lövésem nincs mi lesz belőle, de egynek érdekes.

ráadásul nem is a 35-ösön, ami kézenfekvő lenne, ha nem túrták volna fel egy éve, hanem a kertek alatt. Juteszembe, 35-ös számú főút, gondoltatok már arra, hogy a szent kézigránát használati utasítása mennyire ráillik?

Az út amire ráhajtasz harmincöt ne legyen, és a harmincötös útra rá ne hajts, ne hajts rá a 35-ösre, csak ha Tiszaújvárosnál lekanyarodsz róla, 35-öt a szádra se vedd, és ha így teszed, az Úr kegyes lesz, és nem szenvedsz tengelytörést.

Most akkor sírjak vagy nevessek?

“Az Underworld pl. nagyon populáris volt, olyan mindenkinek való film. Amit az is megnézhet, aki a Mátrix után úgy jött ki a moziból, hogy: mi ez az érthetetlen szar?” Néven nem nevezendő user egy néven nem nevezendő magyar torrent oldalon

Folytatása következik

Annó, amikor először szembesültem azzal, hogy az ulpius és az agave egymással versenyezve adja ki az új sf és cp könyveket, lelkendeztem nagyokat a blogban (talán még a fblogon volt), hogy most jön csak a jó világ. Vizionáltam igényes regényeket, recepciót, kritikát, satöbbi. A láng azóta már csak pislákol bennem - a SF új vonulata helyett kaptunk Átjáró sorozatot, Gibsont csak a könyvklub adott ki… - de volt még lelkierőm megvenni Marianne de Pierres kisasszony Nejlonangyal című cp regényét. Aztán csalódtam egy orbitálisat, mert a regény, még a vártnál is rosszabb volt. CP helyett SF kalandregény cyberpunk háttérrel, de úgy, hogy teljesen hiányzik belőle a Banks féle invenció, vavyanfable színesben. Pedig a sajtó által irányított - figyelem: nem cégek, nem Arasaka, nem megaplexek, nem mátrix, hanem sajtó - világ hihetetlenül érdekes lehetett volna. Nem sikerült neki, függöny, felejtsük el.

Pláne, hogy vannak érdekesebb regények is a könyvesboltok polcain. Az optimista végkicsengés miatt meg is említem Borisz Akunyint - az első kötete még pár napja akciós volt az alexandrában - aki a múlt hét meglepetése volt. Igazi jó orosz krimi, olyanok, mintha egy Agatha Christie regényt ráztunk volna össze két kávéskanálnyi Háború és békével és némi vodkával. Az első kötet - Azazel - üt, mint a légkalapács; folyamatos az izgalom, hogy a szerencsétlen Eraszt Fandorin megtalálja-e a titokzatos összeesküvőket, összejön-e a házassága és persze, hogy mit csinálok, ha az utolsó húsz oldal is elfogy (utóbbira a Török csel című kötet a válasz). Legutoljára így a Donald James regények után éreztem magam - T. Agave Kiadó, mikor jön ki a Vadim? - akkor is lelkendeztem, mint egy beszívott óvodás. Most is ez történik, tolle, lege.

Röviden

Élek. Most kötötték be a koliban a netemet. Megvan a mondattan vizsgám, nincs két év eltiltás. Minden más pedig lényegtelen. Emilekre este válaszolok, írok, mesélek, csetelek. Az élet megint szép.

Takarítás

Hihetetlen, hogy tud pörögni egy feedolvasó számlálója. Csak vagy öt napig nem volt netre akasztva a gép, és így is sikerült ötszáz olvasatlan elemet összeszedni. Ez a helyzet egy dologra alkalmas teljesen, megkeresni azokat az rsseket, amik nem érdekelnek és csak a helyet foglalják. Így került törlésre a versiontracker, az sg.hu, a beszmekfórum (személyeskedéshalmok) és a joy of tech. Még vagy három netszünet és nem lesz mit olvasnom.