Month: November 2005

• Egy anonim kommentelőnek köszönhetően megvan, hol él tovább az ábrándáruház. Annyit róla, hogy mindig fenntartásokkal kezeltem a webes amatőr irodalmat (eszméletlen mennyiségű Költőcske Mihály van a hálón), de erre nem lehet azt mondani, hogy nem nagyon jó. A “Bútorkereskedők. A pszichoanalízis vámszedői.” kitétel kivont a forgalomból legalább fél napra.
• Moshi tudósít a legfiatalabb magyar bloggerről. Instant lol granted. Továbbá: hajrá, még több postot! :)
• és végül az énblog olvasmányossá tételének egy úttörője - aki csak akkor nem ír, ha benne van az rss olvasómban: Hotcake.

Végy zöldeket, végy linuxosokat és végül bírd őket rá, hogy ne bicskanyitogató módon kommunikáljanak. Nagy vonalakban erről szól a Zöld PC mozgalom. Meg persze arról, hogy nem kell minden feladatra csiliárd gigaherzes gép.

A kereskedelmi szoftverekkel szemben táplált ellenérzésükkel nem minden esetben tudok egyetérteni - ha én egyszer megveszem a Mellelt, sóhaj - de mindenképpen tiszteletre méltó, hogy linux-szal, ingyenes irodai szoftvercsomaggal, hálózatépítéssel segítik az erre rászorulókat. Más kérdés, hogy a felajánlásra javasolt alkatrészeknél (monitor 1024*768@85Hz, leselejtezett 256Mb ram) gyengébbeken dolgoznak ismerőseim. A szándék viszont jó, a szöveg szimpatikus, csak elajándékozni való gépem nincs. De legalább reklámoztam őket.

Update:
Link, mert az úgy nem árt.

Bár még abban sem lehetünk biztosak, hogy a podcasting nem újracímkézett meleg víz (valószínűleg nem), az Apple úgy tűnik lát benne fantáziát és megpróbálja kisajátítani a mozgalmat.

A mese valahol ott kezdődött, hogy a podcastingot kitalálták a népek, mikor még nem volt elválasztva a föld és a víz és Buddha lelke lebegett a vizek felett. Aztán a termék elneveztetett podcastingnak az iPod és a broadcasting szavak összevonásával, ami azért különösen vicces, mert igazából se iPodra se hagyományos értelemben vett műsorszórásra nincs szükség hozzá. Kell viszont audio adat (mp3, aac, ogg, ki mit szeret) és rss.
Aztán készültek kliensek a podcastok levadászására, és mikor a teremtés műve készen volt, az Apple is beépítette az iTunesbe a podcast letöltési lehetőséget, létrehozta az iTMS-ben a podcast directoryt, nagyágyúkat hozott a pályára, és most itt a második kliens (az elsőről itt írtam), amit a nagy testvér miatt neveznek át. Rosszul hangzik, nem?

Elkötelezett macusernek tartom magamat - annak ellenére is, hogy a jelenelgi powerbookommal folyamatosan szívok - de vannak olyan fanatikusok, akik képesek meglepni. Az I Love My Mac dal például a fanatizmus egy ilyen objektuma.

A tuawon leltem ezt a csodát. Valami szektás macintos hívő csaj rakta össze GarageBanddel a dallamot, amire felénekelte, hogy ő bizonymennyire szereti a gépét. Többnyire a szokásos érvek hangzanak el: nincsenek vírusok, lehet számítani a gépre és a boldog hívők egy nagy családot alkotnak.

Utóbbi cáfolatához persze elég végignézni a magyar macesek nagy boldog családját.

Szóval ledermesztett kicsit ez a cukorszirup. Megyek is ki virágot szedni és labdát gurigázni a maces testvérekkel. Hátha az megnyugtat.

Update:
Van svéd verzió is a japán pedig coming soon. Ótejóisten.

Mint minden tisztességes netlakó, én is szeretem a wikipédiát. Közösségi, tudás megosztásra épül és hatalmas, tartalmaz mindent, ami az új, emberi web étoszában benne van.
Mostanában viszont egyre gyakrabban találok benne olyan szócikkeket, amihez nincs kép, nincs ábra, hiányzik mindenféle szemléltetés. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Múltkor találtam például a kzamm.com-on egy írást egy Euroringes autósbuliról, és benne gondosan elhelyezve egy wiki linket valami Toyotáról. Kattintottam is, mert nem lévén autóbuzi, nem tudtam hová tenni a típust, de kép nem volt, a motorról és a modellszámozásról szóló írás viszont nem érdekelt. Ma ugyanott egy Ferraris kép alatt jött szembe a piros cetli: a kép jogállása nem tisztázott, hét napon belül töröljük.

Érthető a wikipédisták hozzáállása persze. Teljesen copyleft tartalmat akarnak előállítani, a fair use kevés nekik. Kérdés, hogy nem sérül-e ezzel az enciklopédia tartalma.

Ha már wikipédia, megnéztem, fent van-e még az általam feltöltött OS X szócikkhez készült screenshot. Megnyugtatott, hogy nem törölték, annak ellenére, hogy a kép feltöltése előtt írt levélre - ugyan srácok, mondjatok már le a képernyőképhez fűződő jogaitokról - az Apple azóta se válaszolt. Utóbbi persze nem lep meg, ők nem élnek álomvilágban.

Még pontosabban, a jó kérdést maga Árpi bácsi tette fel. Így hangzott: “Te is szerelmes voltál Galadrielbe?”

A link megint csak itt, mert olyan reklámon továbbkattintós Aurin jellegű, ezt meg jó külön közölni.

Olyan kérdés, amire csont nélkül tudok nemet mondani. Sőt, a Gyűrűk ura többi nőalakjával is így vagyok. Csak sejtem az okát, nem elég életszerűek. Nem spanyolviasz, Kornya Zsolt is megírta ugyanezt (ugyanez pdf-ben), csak kicsit indulatosabban.
A film után biztos változtatk egy keveset a válaszok. Alakot, arcot kaptak az eddig csak elképzelt alakok, megjelent a képletben a befogadó számára szimpatikus zsáner. Ettől függetlenül még mindig nehéz elképzelni, hogy bárki szerelmes legyen Galadrielbe. Ijesztő.

Csendes beszélgetés magammal: nem, nem akarok fantasyról írni. Hazamegyek és átgondolom az életem.

A kérdés mindegyik helyen ugyanaz volt: Iain M. Bankstől érdekelne A játékmester című kötet, amit 2003-ban adott ki az Agave.

Magyar Könyvklub:
Most biztosan nincsen, a rendszerünk még nem üzemel, de ha délután visszajön, megnézzük rendelhető-e.

Ady könyvesbolt:
Az volt az első tőle, ugye? Most csak ez van - kezembe nyom egy Emlékezz Phlebasra-t szintén Bankstől -, a plázában érdemes lenne megkérdezni.

Alexandra könyvesbolt, pláza:
(kis gépészkedés után) Ilyen könyv nincs.

No comment, azt hiszem.