Batman: Haegymódvanrámégis

Bruce Wayne-t Kínában Pingpong Ticsung láma kiképzi nindzsává, akiknek fő fegyvere az eldobásra robbanó puskapor és a kard. A képzésben segít Obi Van Kenobi fiatalkori énje azzal, hogy időnként megveri és buddhista idézeteskönyvekből idéz neki jégen állva (mint Mátyás, a király). És a film még csak kezdődik. Esküszöm sose hittem, hogy bármi üresebb és frázispuffogtatóbb lehet mint a Mátrix.

Update: Úgyis megkapom majd Neurótól, hogy mennyi szar filmet nézek, essen pár jó szó is a filmről.

  • Gotham - Amit el lehet mondani a Perdido pályaudvar végállomásról vagy a Transmetropolitanról, hogy a város fontos/meghatározó szereplője a műveknek, az a Batman kezdődikre is igaz. A vonatjelenetekben (család utazik a régi Gotham-ben, Batman harcol a vonaton) olyan kontraszt van a régi virágzó és az új lassan rohadó város közt, hogy öröm nézni. Furcsa, hogy a film sokkal primitívebb szimbólumokkal sokkal többet játszik, míg az ennyire erőseket csak meg-megvillantja.
  • Alfred és Gordon - Remekül eltalált mellékszereplők. Kicsit sablonosak, de egy képregényfilmtől nem feltétlenül a nagyon erős egyéni jellemek ábrázolását várom; viszont hitelesek. Sajnálatos, hogy a pocsék történet (Gothamnek bűnhődnie kell, ugyan már) és a kimondottan igénytelen főgonosz emeli ki őket. Egy jó filmben is megállnák a helyüket.
  • Intertextuális játék - Na az az az elem, amit nem hiszem, hogy direkt építettek a filmbe, de ettől még rendkívül szórakoztató lehet. Olyan apróságok, mint miért néz ki Gordon hadnagy úgy mint druszája, Gordon Freeman; hogy vált át a film Hét év Tibetben-ből Mátrix 2-vé és mely filmekben szerepelt már felszereléssel ellátó zugfeltaláló (hint: minden James Bond ;) ).

Ezektől persze nem lesz jó film, de a városos szállal például el lehetne indulni valamerre. Ha elkezdem írni a Transmetró esszét, legalább egy lábjegyzetet kap.

Halloween

mert ezzel olyan trendi mostanában foglalkozni

Jártam kint a temetőben nagyapámnál. Kint volt a fél család, két unokaöcs, csatolt szülők, nagyanyám. Megint nem gyújtotta fel magát egyik kuzin se - esély lett volna rá - idén nem pálinkáztunk, mert délután még le kellett vezetnem száz kilométert Debrecenbe, nem volt süti sem - ez utóbbit nem értem miért - de idén is elhangzott, hogy ‘nagyapátok hogy örülne nektek’. Csak engem ismert az öreg, volt három lánya, én voltam az első unoka, ráadásul fiú. Nem sok bajunk volt egymással. Tisztességgel megünnepeltük magunkat azt hiszem, annak ellenére, hogy a környező síroknál sírtak a hozzátartozók. Érezte mindenki, hogy örülne nekünk.

Végén csíp az ostor módjára még egy megjegyzés. Rí a sajtó, rínak a bloggerke, hogy idegen, ránkeröltetett ünnep ez a halloween. Meg hogy halottak napja van, meg nem kell töklámpás. (Fajunk törzsökét rágó féreg speciel még nem volt.) És nem kell ez nekünk, mert más kultúrkör. Szancsó barátomtól kaptam egy kisebb gyűjtemény belső-ázsiai népzenét. Elhaló furulyaszerű hangok, torokhangú kántálás, zümmögés. Idegen, nagyon távoli és nagyon nyugtató. Ez tényleg más kultúrkör.