Széljegyzetek

Sohár Anikó sf és fantasy fordítástörténeti tanulmányát olvasom értelmes termelő munka helyett. Érdekes, mert a magyar SF&F könyvkiadásnak azt a szeletét tárgyalja, ami talán a legkevéssé van feldolgozva.

A tanulmányt az Aurin netes fantasy lapon leltem, oda mutat - egy közbeékelt hirdetésen keresztül - a link is, de a ModernFilológiai Közlemények 2000-es évfolyamának első számában jelent meg. Ez utóbbit viszont nem olvasom, hivatkozni viszont jó lesz még.

Remekül leírja azt a korszakot - nevezhetjük gyerek- és fiatalkoromnak is - amikor ezer kis kiadó rászabadult a piacra, hogy telítse azt közepesen igénytelen fordításokkal és magyar szerzők álfordításaival. Utóbbiakról sajnos csak röviden ír, pedig a korabeli írások javát olvasva könnyen lehet olyan érzésünk, hogy egy nemzedéknyitehetséges író süllyedt el, keseredett meg a kiadóháborúk alatt.

Hogy legyen példa is, említtessék meg Gáspár Andrástól a Kiálts Farkast, ami a tárgyalt időszak legeslegejeljén jelenik meg, és amiről már többször elmondtam, hogy szerintem a legjobb magyar sf regény. De a magus szerepjátékhoz megjelenő regények közt is akadnak olvasmányos, jó írások.

És itt van az egyik pont, ahol úgy érzem, éredemespontosítani Sohár Anikó megállapítását. Azt írja az álfordítások és az angolszász művek összevetése kapcsán az álfordítások konzervativizmusáról:

“A tudományos-fantasztikus könyvekben gyakran egyáltalán semmiszerepet nem játszik a tudomány; akad olyan cyberpunkregény, amiben még csak említés sem esik számítógépekről, mesterségesintelligenciáról, vagy a hálózatról, bővelkedik viszont vallásos-okkultelemekben.”

A megállapítás kétségtelenül igaz, viszont nem érzem megalapozottnak az előfeltevést, mely szerint igazi kiberpunk történet nem képzelhető el MI-k és számítógépek nélkül. A Kiálts farkast régi-új Budapestje - amire célozhat ez a mondat - nincs ugyan tele drótokkal, de a szereplők ugyanazt a létbizonytalanságot tapasztalják meg, amit Case érez Chiba City előtt, vagy amit Chevette elfelejt egy pillanatra tekerés közben. Ráadásul ugyanezt a trükköt “játszotta meg”Simmons a Hyperionban: kevés technika, lényegesen több misztika, és az eredmény egy kategóriákba nehezen szorítható - érzésem szerint inkább kiberpunk, mint klasszikus sf - regény.

A másik vitatható pontja az esszének a Gorduin-ciklus és a Két hold reklámszövegének összevetése:

”(…)1989-től napjainkig határozott tendencia figyelhető meg magukban aszövegekben és szövegen kívüli megnyilvánulásokban a miszticizmusra,például az 1992-es Észak lángjait (Wayne Chapman: Banners of Flame) még azzal ajánlották az olvasóknak, hogy Egy lenyűgöző világ hiteles történetének új fejezete!”, míg az 1994-es Két Hold (Wayne Chapman: The Quest of Two Moons) címlapján már ez szerepel, Az év legmisztikusabb akcióregénye”(kiemelések tőlem)”

Úgyérzem, itt azt a tényt hagyja figyelmen kívül, hogy míg az Észak lángjai teljes egészében egy fantasy világon - Yneven - játszódik, addig a Két hold egyfajta crossower-t megvalósítva párhuzamosan vezeti a történetet a Földön és Yneven. A második regény invenció poétikája a misztikusság, az eddig olvasott nyílt fantázia és a befogadók számára realitásként létező világ összekötése. Nem vitatom, hogy a misztikumra való igény megnőtt, nincsenek érveim egy ilyen vitához, viszont átgondolásraérdemesnek tartom a két regény fent vázolt különbségeit.

Mellékszál: a magus körüli csapat érdekes crossower húzása volt még a Hálózat sorozat elindítása, amiből végül azt hiszem csak kettő jelent meg.

Ennyi kötözködés után tényleg csak az marad, hogy a tanulmány a fentiek ellenére érdekes olvasmány, bátran ajánlom.

E-kultúra miegymás

Digitalizáció, állami pénzek, ezek hallatán mindig azt hiszem, hogy itt majd periodikák lesznek interneten olvashatók, kortárs irodalmárok kapnak publicitást, patak fog csobogni és madarak dalolnak. Álmodik a digitális bölcsész pedig nyilvánvalóan nem erről van szó, hanem a korábban már emlegetett VárReg beszkenneléséről, aminek végeztével talán sor kerülhet a Jókai-kódexre is.

De nem kezdem messziről, nem bonyolítom túl, a sztori egyszerű mint a jégkocka receptje. Történt ugyanis, hogy a Játékmester kötetem Debrecenben maradt, nem tudok arról okosakat írni és szöveghelyeket hozni példának, így valami kis kortárs irodalmat akartam linkelni. Volt is az eszembe egy Haklik novella, ami minden anekdotázó stílusa ellenére abszurd mint egy okmányiroda, ráadásul meg is jelent az Alföld 2001-es évfolyamának hatodik számában. Egy kábé emberi rendszerben most jönne a link, lehetőleg alfold.hu/archivum/200106/cserna.html formában, és véget érne a post. Tolle meg lege. Ehelyett két másik írást fogok ajánlani, mert a fenti Haklikot még mindentudó könyvtáros-dizájnerem se találta meg nekem, csak a periodika megfelelő számának tartalomjegyzékéig jutottunk. Hiába na, szigorú ez a digitalizáció, mint az első Megadeth.

Olvasnivaló addig is:

Ó az a tüzes politika

“Miniszterelnök úr, mikor kerültek ki a Macintoshok a parlamentből?” - azt hiszem ez lenne az első kérdésem, ha alfageek interjút készíthetnék Gyurcsány Ferenccel.
Na nem mintha elvárnám, hogy tudja a választ, azokban az időkben, amikor képviselői laptopként 5300-mas Powerbookot adtak, ő még nem ült a Tisztelt Házban. Pedig mozgalmas évek voltak. 1995, a Horn kormány második éve, kijön 7.5-ös rendszerrel a hírhedt PB5300, a szintén hírhedt Bokros-csomag, összeborul az Apple és a Sony design gárdája.
És hogy miért volt tüzes? Az 5300-mas volt az a széria, aminek az akkumulátora túlmelegedéskor hajlamos volt kigyulladni. Nem véletlenül szerepel az insanely-great tíz legrosszabb Mac listáján a gép.

És ha már mindenféle koherencia nélküli mac sztorizgatás, ráadásul szóba került a hetes rendszer, akkor csak dőltbetűvel és csak zárójelben megemlítem a pletykát, hogy OS 7-ből készült lokalizáció a katolikus egyház számára is. A pletykák szerint nem sok módosítást eszközöltek, de a beköszönő képernyőn az ‘Üdvözöljük a Macintosh világában’ sablonszöveget lecserélték ‘Isten hozta a Macintosh világában’-ra.

Új CamiTools

Valamikor nullahét körül kikötöttem a Camino-nál, és azóta csak egyszer volt válthatnékom, amikor az aktuális nightly - bleeding egde meg minden - segítségével sikerült lerombolni a blogdizájnom link beillesztése közben. Régi sztori, a lelkesedésem most töretlen, pedig már 1.0b1-nél tartanak.

Viszont a böngésző magában kevés, a mozilla termékeket általában a pluginelhetőség és széthekkelhetőség teszi naggyá. A Caminoviszont azért, mert XULhelyett cocoában íródott - natív, kicsi, gyönyörű, gyors - nem használhatja a Firefoxot naggyá tevő ezer extension-t. Szerencsére akadt pár lelkes fan, akik “utángyártották” ezeket a funkciókat. A Camitools segítségével elérhető a flash objektumok blokkolása, a reklámok szűrése és beépített keresőfelület motorokkal való megtömése.

Persze a fent emlegetettfunkciókat egy texteditorral is bele lehet hekkelni a böngészőbe, a keresőmotorokat talán még egyszerűbb is, de van egy olyan érzésem, hogy nem mindenki szereti az ilyesmit.
Az abszolút kényelmeseknek pedig adott a Safari + Saft kombináció.

Update:
A legjobbat kihagytam, a CamiTools 2.0 mellett felkerült Nada honlapjára egy raklap hasznos-szórakoztató bookmarklet is. A kedvencegyelőre az about:mozilla.

Science fiction 2.0

Na rögtön bocsánatot is kérek a címért. Ha volt is valaha 2.0 SF-ből, akkor az vagy az aranykorban következett be (amikor egy szupernóvarobbanás során a mennyiség minőséggé vált) vagy a nyolcvanasok elején Gibsonnal. Esetleg amikor a természettudományos tematika - és a wasp hősök? - mellett megjelentek a társadalomtudományos témák. Vagy amikor az ember és lelke, az ember és az elidegenítő környezet (Átjáró, cyberpunk) került fókuszba. Hagyjuk, másodlagos kérdés.

Találtam viszont 2.0-s science fiction webtartalmat: webrádióként hallgatható Mikrobi adásokat. Van még Zsoldos Péter, Orson Welles, Tilos tematikus nap felvétele. Jó szórakozást.

A Mikrobi adások mp3 streamben vannak, valószínűleg a többi is, viszi még az iTunes is.

Új ruha

yves barátom jóvoltából ismét a saját ruhájában pompázik a WS. Hála és köszönet.

Továbbá: gyorsan kinyírtam a ws_teszt blogot, mert az éjszakai órákban a dizányolás miatt csendesen világuralomra tört. :)

Web 2.0 a sesblogon

Aki eddig nem tudta, hogy mi a ez és nem arra hajt, hogy jövőévi guldenburg díjkiosztóra hipózott ‘végigolvastam a sztahanovot, mégse tudom mi a web2.0’ (Levente poénja Sztahanov kommentboxában, örök hála érte) feliratos pólóban állítson be, most megtudhatja jól.

Visszaolvasva a tegnap elküldött meghatározásomat, még két lapát egészséges szkepticizmust elférne benne. Mert az okos desktop appokat annyira talán nem könnyű lemosni a pályáról.