Mindig különös élvezet Indymediát olvasni, mert nincs még egy lap az interneten, ahol emberek magukat komolyan véve arról filozofálnak, hogy a podcasting vajon csökkenti-e a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Arra a következtetésre jutnak, hogy nem, mert nincs még minden lakásban megabites vonal. Szerencsére az afrikában pedig éheznek vonal nem jön be.
Az igazán jó cikkek viszont nem a technikaiak - gúnyolódást félretéve, örülök, hogy rátaláltak a podcastingra, remélem ott nem lesznek ennyire sarkosak - hanem az antikonzum, egyenlősdi, antiglob vonalat követők. A legutolsó ilyen, amibe belefutottam azt magyarázza, hogy az Activity társasjáték alapvetően gonosz, ráadásul elkészíthető otthon is, tehát nem kell érte fizetni, még ráadásabbul a kézzel készített feladványkártyák személyesebbek, mint a gyáriak.
Van benne igazság, amíg a kézzel készített tárgyakról és a különböző cuccok összehekkeléséről beszél. Csak ne lenne benne az az éles balfordulat, ne mondaná meg, hogy a társasjátékom rombolja a társadalmat, satöbbi.
És hogy Kusanagi mit keres a címben? Én sem igazán tudom, mégis ő a lead illusztrációja. A helyes megfejtők közt örök hálám sorsolom ki.
Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok