Ingyenes, szabad forráskódú és lekörözi a kereskedelmi szoftvereket tudásban. Talán már itt is abba lehetne hagyni az ajánlót, de fényezem még egy kicsit a választott virtuális desktop progimat.
Negatívummal kezdve, az elmúlt három napban sikerült összeszakasztanom a programot, nem is egyszer. Ráadásul az okát nem sikerült levadászni a console.log-ban. Ezer éve alfa és béta szoftvereket használó emberként
a Desktop Manager a 0.5.3-mas verziószámnál jár, a kalandok kedvelői pedig letölthetik a 0.6-os nightlyket is
ez még bőven megbocsátható kategóriába esik nálam, pláne hogy az asztalkezelőt újraindítva az elrejtett ablakaim rendre ‘megkerültek’. És akkor a hibák itt véget is értek, innentől szégyentelen dicshimnusz következik.
A DM vezérlését a biztonság kedvéért minden ‘iskola’ számára megírták. A virtuális asztalok válthatók billentyűzetről (alapból alma+alt+jobbra/balra), az asztal szabadon választott sarkára helyezett pagerrel, és a biztonság kedvéért a program ott figyel a menüsoron is. Ezeknek a nagy része a 12”-os képernyőn vagy felesleges (menüsor pager) vagy zavaró (desktop pager) - le is kapcsoltam mindkettőt -, de 30”-os cinemán valószínűleg mindkettő elfér. Ugyanígy nem laptopra tervezett funkció az active edges, ami lapoz a beállított desktopok között, ha az egérmutatót a képernyő szélére visszük.
az egérmozgatós-funkcióelőhívós dolgok közül csak a jobb alsó sarokba telepített exposé tudott huzamosabban megmaradni, az viszont kényelmes
Kétség kívül hasznos viszont a különböző funkciókhoz - futtatás, asztal váltás, ablak áthelyezése másik asztalra - definiálható ezer billentyűkombináció. (A mac userek úgyis funkcióbillentyű fetisiszták.)
És hogy ki ne hagyjam a legfontosabbat, a program szép. Egy ügyesen megtalált dokumentálatlan API hívásnak köszönhetően a rendszer beépített krómozását használja az ablakok váltására, így a felhasználó válogathat a csillogósabb (kocka, nem kell többet mondani) és az emberbarátabb animációk között.
Kipróbálásra mindenképpen ajánlom. (letöltés)