Három szál cigaretta

Négy szállat kaptam, de a hiteles tesztelés miatt egyet kénytelen voltam elszívni. Egyre rágyújtok most, hogy írás közben jelen legyen a füst, és a maradék kettőnek is van helye. Mire a mondatok végére jutok, el kell gondolkodnom, hol lehet az országban indonéz cigit venni. Merthogy ilyet kaptam ajándékba, négy szálat.

Első szaglásra elvarázsolt az illat, rögtön tudtam, hogy dohányról is lehet, sőt kell úgy beszélni, mint a borról. Váratlan metaforákkal, már már költészettel. Mert benne volt a teljes karácsonyi ünnepkör - és igen, most felülemelkedtem azon, hogy Indonézia lakosságának 88%-a muszlim - enyhe narancs és nagyon erős szegfűszeg illattal. Rövid keresés után kiderül, hogy ha a karácsonnyal mellé is lőttem, a varázslathoz van némi köze Gudang Garamnak. Minden keleti tudás lelőhelyén, találtam egy cikket, ami a szűrőtlen változatot tipikus dukun - varázsló, sámán, problémamegoldó ember - cigarettának nevezi. A fűszer mágiája, úgy tűnik kultúrafüggetlen.

Közben lassan eloszlik a füst a szobámban, jönnek a nagy levegővételek. Nem hegyi levegő, nem jégkék mentolos particigaretta a Gudang Garam. Súlyos, mint a szűrőtlen Carpati-k, amiből egy fél dobozzal pusztítottunk el yves barátommal, mikor a Hargitában eltévedt túrázó társak után üvöltöztünk. Viszont mind ízében, mind illatában kellemes. Nyoma sincs a kárpácis kapadohány, vagy az erősségben testvér magyar pipadohány csibuk ízvilágához. Megüli az agyat, mint egy Mynta album. Már csak azt kell kitalálni, hol lehet kapni? Esetleg mivel lehet pótolni.