Még mikor a Szabad Kultúrát olvastam jutott eszembe, hogy van jó példa a szereplők/törénet remixére a könyvben - Miki egér születése -, teljesen nyilvánvaló dolog a zene remixelése, irodalmi értelemben vett mix viszont nem hozatik példának. Kovács András Ferenc egy régebbi verse pedig kiabál érte, hogy példa legyen.
Az eredeti:
Vörösmarty: A Guttenberg-albumba
Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
És áldozni tudó szív nemesíti az észt;
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: “igazság!”
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.
1839. szeptember 5. előtt
és a “remix”:
Erdélyi iskolák falára
(Változat Vörösmartyra)Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha… Ha majd… Ha. Ha majd. Csupa majdha
-hamajd,
dadogás még
Most a világ – sose hidd: emberiségre javúl;
Lopni, hazudni tanulj, kimakogni, mi fáj, ne tanuld meg –
Írni, beszélni se merj, sem kiabálni, ha kell:
Légy anyanyelv menekültje, helóta, de senki se légy – így,
Újra bezárva betűk rácsai közt szabadon:
Ostoba, bármi lehetsz – csak becstelen, az ne, csaló se,
Töltse be szád a való vérröge: mondj igazat,
Mert idegen sem, pária sem vagy a szóban – a lelke
Ismeri mind, ki övé: kit köt erős türelem.
(in Költözködés, 1991)
Elgondolkodtató lenne bedobni egy irodalom szemináriumon - mostanában sajnos nincs ilyenem - hogy az intertextualitás (ez a hivatalos neve) és a djzés rokonműfajok. ;)