Ha jobban visszagondolok, az antik Rómával fogalakozó regények mindig kerültek a kezembe. Kezdve gyerekkori nagy kedvenc Raevius ezredes utazásával - egyébiránt fent van a MEK-en, lehet nosztalgiázni - folytatva a Quo Vadis?-szal és ideiglenesen lezárva a nem egészen két órája befejezett Római vérrel.
Hagyományosan elfogult vagyok az Agave kiadványaival
álljunk-meg-egy-szóra és mosakodás: Már a Város két fül közöttnél is elmondtam, hogy nem kéne külön emlegetni, ha egy kötet korrektúrán esett át a nyomdába küldés előtt, rendes papírra nyomták, istenneadj még decens borítóval is ellátták. Elég egy körséta viszont egy nagyobb könyvesbolt lektűr polcsora előtt, hogy a fent emlegetettek extrák legyenek.
ezért csak rövid rajongás következik, mégis tükörbe kell nézni valahogy holnap.
A történet ott kezdődik, hogy Sulla diktátorsága alatt, az összeírások után, de még azok árnyékában meggyilkolnak egy tehetős patríciust egy római sikátorban. Az elsődleges vádlott a halott patrícius fia, a vád ebből következően apagyilkosság, a védő neve pedig Ciceró. Hogy a gyilkosság körülményei, a halál után széthordott vagyok holléte és a családi becsületén esett komolyabb foltok kiderüljenek Ciceró felbérli Gordianust, a Nyomozót. Sam Spade
nem tudtam kihagyni, Spade a személyes hősöm, már Kovács Kálmán mellett
ókori kollégája pedig elkezd kérdezősködni…
A Római vér egyrészt érdekes krimi, se teljesen fehér, se teljesen fekete szereplőkkel és folyamatosan változó, hol erkölcs, hol ösztönök által motivált cselekménnyel. Másrészt pedig utazás egy élettel teli, nem keresztény erkölcsök szerint szerveződő, káoszból épp csak kilábaló Rómában játszódik.
Herkulesre, remek választás, ha kikapcsoló olvasmány kell délutánra. (Csak nem tudtam kihagyni.)