Oláh Andrásnak volt múlt héten egy jó bejegyzése arról, miért nem tartja jó ötletnek, hogy kötelezővé tegyék a Harry Pottert. Egy mondatába - és a végkövetkeztetésbe - azonban érdemes belekötni.
Így hangzik (kiemelés tőlem):
Szerintem is nagyon nagy baj lenne, ha a Harry Pottert kötelezővé tennék. Nem azért, mert így ez az az értéktelen, silány, ponyva és vallásilag nem korrekt mű bekerülne az irodalmi kánonba (hm), hanem azért, mert lehet, hogy sok diák (mint amilyen magam is voltam), elvből nem olvasná el. Kötelező? Hagyjanak már békén…
A belekötés pedig valahogy úgy kezdődhetne, hogy ‘melyik kánonról is beszélünk’. Mert a kánonban pont az a szép, hogy több van belőle. Kánont határoznak meg a iskolás irodalomkönyvek, a folyóiratok, a Spenót néven ismert Magyar Irodalom Története, de beszélhetünk az erdélyi irodalmi kánonról vagy a science fiction művek kánonjáról. Az előbbieknek például nem része a napokban magyarul is megjelent Iain M. Banks regény, míg az utóbbinak egészen biztosan az lesz.
Visszatérve a Potterhez, igazán nem kérdés, hogy az ifjúsági művek, a gyerekkönyvek vagy akár a szórakoztató irodalom kánonjának része-e. Az viszont már kérdés lehet, hogy jobb-e egy olyan művön tanítani mondjuk a regények elemzését, amit a diákok nagy része magától is elolvasott, vagy próbáljuk ugyanezt a feladatot végrehajtani a Tüskevár és A Pál utcai fiúk segedelmével.
Az Egri csillagok egészen más téma. Hihetetlen égésnek tartottam, hogy az a regény lett a nagy könyv, annak ellenére, hogy egyébként kedvelem. Pont azért, amit András is írt, tud élményt nyújtani. Még ha Jumurdzsák sose nyer.
Hozzászólások a Blogteres eredeti post alól:
# Mandrake 2006-03-20 16:14:17
Minden attól függ, milyen kánonfogalommal operálunk. Az oktatás irodalmi kánonját egy professzionális intézményi keretben hozzák létre, állítják össze. Nevezhetjük elitista kánonnak, szakmai kánonnak, előíró (preskriptív) kánonnak. Emellett természetesen (egyre nagyobb számban) léteznek különböző szitnű, a társadalom különböző csoportjainak igényei, értékrendszere alapján szerveződő kánonok. Ezek mondjuk olvasói, vagy mikrokánonok. Jelentős különbség, hogy a szervező logika előre meghatározott, objektívnak feltüntetett esztétikai/tartalmi normák alapján szabályozza a bekerülést, vagy az olvasói gyakorlat, az élmény jelöli ki az illető szöveg helyét a kánonban. Megint csak érdemes elgondolkodni azon, hogy a kánon (relatíve) zárt, vagy nyitott jellegű? “Na jó, ez csak elmélet.” # Kelt 2006-03-20 23:00:34
A közoktatás szépirodalmi kánonja remekül megközelíthető Assmann felől, teljesen igaz rá, hogy akaratlagos kulturális emlékezés. Ott a gond, hogy a kanonizált szövegek egy részével a mai olvasónak már nehéz diskurzusba lépnie. Erre szoktam példának hozni A Pál utcai fiúkat, de az Íliáasz hajókatalógusa sem tűnik emészthetőnek kilencedikesek számára. Ez pedig a tanításban zavaró lehet.
A felsőoktatás kánonja pedig sokkal tágabb, egyrészt benne vannnak a közoktatás tananyagából felejtés útján kihalt művek (Etelka, Bácsmegyey, Solus eris így hirtelen). Másrészt viszont nyitottabb a populáris irodalom és a kortárs (amire általában úgyse jut idő) felé. Amire az iskolapadban két óra jut (SF, az irodalom határterületei címen), arra speckollok, szakkollégiumok épülnek egyetemeken.
(Teljességgel zárójeles, de hallottam már “harctéri” irodalomtanártól, hogy a Potter, a Gyűrűk ura, stb “az nem irodalom”. Zavar vagyon a fejekben.)
És persze csak elmélet, de a probléma tényleg ott kezdődik, hogy ki meri az ember jelenteni, hogy ami ettől a csíktól jobbra van az irodalom, illetve alapmű, vagy sem. (Az Andrásnál feltett kérdéseidre is ez a válasz. Nincs egzakt válasz, szépirodalom az, amit a szépirodalmat olvasók olvasnak.) # Csapó 2006-03-22 13:04:35
Lehet elég csak kötelezővé tenni a szart és akkor megundorodiktőle a gyerek. Lehet ez a megoldás! Akkor ha nem akarjuk támogatni kötelezővé kell tenni. Egyébként korai a Harry Potterről még beszélni. Várjunk tíz évet és ha még mindig forgatják, olvassák, igénylik akkor még várjunk még tízet … Attól tartok a sorsa az lesz mint az 1996-os leginkább vásárolt könyvnek hazánkban. Ki tudja mi volt már az?! # Marlington 2006-03-22 13:18:53
Ja, annak idején, amikor megjelent először magyarul, rengetegen olvasták a Gyűrűk urát is, olvassák sokan ma is, mégse gondolom, hogy kötelező kéne legyen. # Kelt 2006-03-22 15:50:05
Csapó: Igazad van abban, hogy majd az idő eldönti, mennyire értékes szöveg a Harry Potter úgy általában. (A kánonból ki is kerülnek szövegek, csak lassan. Lásd Bácsmegyey, Etelka.)
Ezzel nem is akartam vitába szállni, bármennyire érdekelne egyébként, hogy milyen esztétikai megfontolásból tartod kevéssé értékes műnek a Harry Pottert. (És melyik kötetét?) Amit csak úgy foglalsz össze, hogy “szar”.
És ezért közelítettem meg pusztán pedagógiai szemszögből. Mert a tíz év alatt tíz osztályt meg kell tanítani arra, mit lehet első blikkre elmondani egy regényről. Ezeket a kölyköket valamivel motiválni kell, és ha ez egy olyan szöveg példaszöveggé emelése, amit egyébként majd mind olvastak, akkor nem leszek rest megtenni ezt a lépést. Még ha utolsó órán - feltéve, hogy tanár leszek - ki is kell jelentenem, hogy nyáron mindenki olvassa el a Bölcsek kövét, mert azzal kezdünk. # Kelt 2006-03-22 15:53:14
Marlington: Egészen más jellegű mű a Gyűrűk ura, még ha hajlamosak egy kalap alá is venni - én is ezt tettem a dőltbetűsben - az emberek. A GYU szimbólumaival, mesei/mitikus alapjaival egész jól el lehet szórakozni egy egyetemi kurzuson. A Potter erre nem feltétlen alkalmas, viszont a fent leírt feladatra szerintem remek.