Csalódni fog, aki szupermáriós futamokat vár a Bitlab Records egyéves évfordulójáta megjelenő Polyphonic Petals albumtól. Igaz, szerepel két számmal is a Ten and Tracer, de a dalok inkább a Wargames modemes, telefonos virtuális valóságát idézik meg. Ezt viszont annyira hatékonyan, hogy az Sz hallgatása közben többször tűnt jó öltenek leszedni az Uplinket, vagy megpróbálni a Nethack-et.
Aztán az érzés lassan elmúlt, illetve átadta a helyét az eggyel modernebb, cyberpunk érzésnek. Miles Tilmann Stairs to snow-ja alatt Deckard mellett sétáltam egy esős, sötét, neonkék és halogénsárga városban. Hdj Tom Reája és Cooler Blue and brown petals-a pedig becsatol a hálózatba, segít suhanni a bitből épült felhőkarcolók felett, csúszás nélkül fordulni a rácsponton, ahogy a nagyok. Aztán a munka végeztével legurulhat egy sör a Gentleman Loserben, a csapos rádiójából a Bum and kiran szól, hazafelé pedig hunyorgó neonok fényében, pocsolyákban lépkedve a Kyoko’s photos ritmusára.
Szóval csalódni fog, aki csak és kizárólag nyolcbites hangzást várt - talán Lunapop kárpótolja - mindenki másnak viszont kötelező hallgatnivaló, még akkor is, ha nem tudja, miben hangzik el az alapmondat, hogy “Yeah, RISC is good.”
- Polyphonic Petals, Bitlab Records, 2006 (úgyis mint, holnaptól a Trancewave-ben)
- Prüntyögés és csilingelés - korábban a Bitlabról a Worldshotson
- 8bit #1 - banyek a szupermáriós zúzásokról, csak hogy ne hiányozzon ez se
- Kritika a Soundtour-on