Egypontnullás sofőr vagyok, vezetés közben rádiót hallgatok. Igaz, főleg azért mert az ipod adapterem derótját hatszor-hétszer is körbe kell teketni a sebváltón, hogy ne legyen útban.
Ma is így hallgattam bele a címben említett Leporoló című műsorba, amiben egy idős magyartanárnő - Egedy Mária - mesélte el, milyen volt gyerekként séta közben benézni a Hadik kávéházba és látni bent a költőket. És ami még fontosabb, szó volt arról is, hogyan lehet egy-egy József Attila verset értelmezni, és hány érvényes értelmezés
hadd lövöm le az ismert poént, nincs két egyforma olvasás, még ugyanattól az olvasótól sem
létezik. A műsor zenei betéteit a Kaláka zenekar megzenésített verseiből válogatták, ami akkor is nagyszerű lenne, ha a műsor végén nem hangzana el Ady Új s új lovat-ja.
Gülüszemű szörnyek, borostyán terminálok