(…) Ha ezelőtt hatvan évvel azt kérdezték tőlem, vagy én másoktól, hogy soroljon fel néhány költőt, akik túlélik a 20. századot, 10-15 névig meg sem lehetett állni. Most meg? Szíveskedjék nekem mondani olyan költőt, akik biztos túlélik ezt a századot! Ugye, hogy nem tud? (forrás: hvg.hu - Interjú Faludy Györggyel)
Kedves György bácsi, 2006-ot írunk. Pont száz éve jelent meg Ady Új versekje. Majd azt követően szép lassan azok a további művek, amelyeket a huszadik század időtálló klasszikusainak - tudom, kánon - tekintünk. Még van 94 évünk, ne siessünk a temetéssel.
Az interjú további része is lelkes kultúratemetés, érdemes megfigyelni, milyen ügyesen siratja el az újságíró is a jövőt. Összhang, kérem.
faludy…. beh, kár érte, de olvasni se kell, hogy tudható legyen, hülyeségeket beszél. megél belőle. neki ez jó. nekünk meg… mindegy.
Igazából az újságírói munka talán jobb, mint maga Faludy. Olyan jó kis koncepciózus hogyan ne.
fél az újtól, mert ismeretlen számára. a jövőben nem látja meg a már tovaszált idő folytatását, tehát siratja, amit megszokott, megismert.. sokan vannak így :|
Plusz manapság szerintem nincs olyan költőnk, mint Ady vagy J.A. vagy … bárki volt. Illetve akkoriban azért valamennyire az újságírás meg a költészet karöltve jártak, de legalább is az újságok írtak a költőkről, szidták őket, vagy valami. :) Most meg többnyire a halott költőkről írnak az újságok. Egyetlen egy mai “meg-nem-értett-zseniről” se tudok. A nyomtatott és az onlány médiában sem találkoztam még utalással se kortárs költőkre. Valószínűleg az is közrejátszhat ebben, hogy a digg.com-ra kevés magyar költőóriást posztolnak, de akkor is :)
Így hirtelen kettő írás jutott eszembe ugyanonnan (mindkettőhöz ingyenes regisztráció kell, mert a hvg.hu ilyen egypontnullás). Az egyik egy Karafiáth portré a másik meg egy interjú Varró Danival. De különben ha kispróza, akkor van Cserna-Szabó Andrásunk (egy novella még csak nem is a legjobb) vagy Haklik Norbertünk (tőle sehun semmi a neten). Ezek csak ilyen ex-has példák azok közül, akiket olvasok, vagy akiről határozott véleményem van.
De ha nagyon meg nem értettek akarunk lenni - bár szerintem ez tipikusan romantikus kép, a posztmodern közelebb pozicionálja magát a populáris kultúrához - akkor ott a +i az index 404 oldalán, vagy a közepesen olvashatatlan (de egyéként érdekes) 1 link.
Újságírás és költészet, na ez persze igaz. Ennek megfelelően a századfordulós kismesterekről nem is beszélünk, pedig…
én találkoztam már jó írásokkal (nem feltétlen “agyondíjazott” vagy “agyonmegnemértettezett” költőktől-íróktól) pl. a szépirodalmi figyelőben. illetve volt az elte művek nevezetű rendezvény tavaly ősszel (vagy mikor) ahol zenés-vetítős környezetben (talán ez is egy jó “kiút”) hangzottak el eltés diákok válogatott versei. gépész bettit mindenkinek ajánlom! :)
szegény faludy meg már csak a playboyba tud publikálni, a husztlerben meg. hahaha.
a költészetre régen énekeltek, táncoltak, meg gondolkodtak. (balassi volt pl. az egyik első bootleg/mashup király.)
operához, filmhez, színházhoz, stb-hez (kövezzetek meg de akkor is ez van) látszólag elég kiöltözni és beülni rá. és az emberek szeretik a látszatot. a tv előtt is kiválóan lehet bambulni. ezek persze csak lehetőségek, amiket sokan választanak. az olvasás ennél nagyobb “szenvedés” marad mindörökké.
Zárójel: ha már mashupkirály Balassi, akkor azért Sebőt és a Kalákát is említsük meg. Például mert részegen jó a walesi bárdokat énekelni.