“Strong web bloggers no longer link.”

• jelentette ki a minap Seth Goldstein, hogy aztán azzal folytassa:

They recognize their power to shape thought and would rather take the risk of losing attention than the certainty of letting it flow onto others.

A szöveg további része - a fenti pár mondat csak a jéghegy csúcsa - az internetes szövegek befogadásáról, időmenedzsmentről és az attention economy-ról. Még csak nem is rossz textus, igaz a fentieket nem bizonyítja. Viszont az idézett pár mondatba mindenképpen bele kell kötni. Egyrészt, mert a blogoszférát a párbeszéd jelleg teszi - itthon inkább teheti - értékessé. A linkekkel összekötött egymást erősítő, továbbgondoló vagy esetenként pontosító, megcáfoló írások lehetővé teszik, hogy az olvasó alaposan tájékozódjon az adott témáról.

Ráadásul egy erős blogger tudja, hogy (1) nem csak neki van véleménye, (2) nem orákulum, hogy kinyilatkoztassa az igazságot és (3) hogy mindent úgysem írhat meg - és nem is kell. Ezekben egészen biztos vagyok. A link nem lerázza, továbbpasszolja az olvasót, a linkeléssel a blogger nem veszít el senkit, viszont lehetőséget biztosít a továbbhaladásra. Abba már hadd ne akadjak bele, hogy a web blogger és az internetes honlap jellegű kifejezések mennyire blődek.

• Seth Goldstein: Attentrons on the Cutting Room Floor
• Richard Query a linkelésről, neki egyébként az -oszféra szavakból van elege
• És a sor végén Scoble, akinél az első linket találtam a témában, de ő csak annyit állapít meg, hogy nem linkelni nem kúl.