Virtualitás óra

A kedvesolvasónak: Elméleti paradigmák és populáris irodalom órán hozzám került a mikrofon egy rövid félórára, ennek örömére beszéltem a Neurománcról és a kiberkultúráról. Valami vázlatféle következik.

Történet:

1. Nem lehet nem megemlíteni a Szárnyas fejvadász (film korában Blade Runner (1982), könyvként PKD: Do Androids Dream Of Electric Sheep (1968)) filmet. Sötét van, neonok világítják meg, esik az eső és az emberi lét határainak kérdését feszegeti.
2. A zsáner alapműve, William Gibson Neurománca, 1984-ben jelenik meg. A következőkben a mediatizált világ követelményeinek megfelelően feldolgozzák minden létező formában: számítógépes játék minden platformra, ami számít, graphic novel, interaktív videó, bbc hangjáték, stb.
3. Az internet korai szakaszában a cyberpunk életérzés elég hangsúlyosan van jelen. Hacker’s Manifesto (1986, link a wikipediára), Cyberpunk Manifesto (szélesedik a sáv, ez már 1997-es), a test ül a meatspace-en (az új jelentése sem kevéssé vicces) a gép előtt, a lélek meg fent barangol a neten. A népek magazinokat (pl. Mondo2000), weblapokat (magyarból hirtelen NewArk Project, LD50 - igaz az utóbbi gót is meg minden), levlistákat, irc csatornát, stb. tartanak fent. Ekkor a netnek még egészen biztos van cyberpunk romantikája, valamikor a dotkom robbanással érhet véget. Továbbgondolásra érdemes még innen…

Művek:

1. Az első vetített filmrészlet a Johnny Mnemonicból volt, mert csak Gibson, még ha a hasonló című novella és a Bridge series helyszínei összerázva nem keverve. A cyberpunk fontosabb külsőségei megjelennek.
2. Második filmrészlet: Ghost in the Shell (1995), a hasonló című, egy nagyságrenddel kevéssé komoly hangvételű, manga alapján készült anime. Többek közt az ember - cyborg - android - MI lét kérdéseit feszegeti, a Neurománcnál mélyebben. A világ nem kiberpunkosan koszos, léteznek hősök, léteznek értékek.
3. Kimaradt, de ide illene a Blade Runner, mint tipikus ábrázolása egy korhadó jövőnek, illetve az Innocence (Ghost in the Shell 2.), ami nagyságrendekkel “posztmodernművebb” az első résznél.
4. Kimaradt, de a hacker- és cyberkultúra alapvető populáris filmje a Hackers (1995), és hogy legyen egy korábbi számítógép és valóság ábrázolás Wargames (1983) vagy Tron (1982).

A cyberpunk jövő képe:

• Mátrix, adatszféra, nagysebességű virtuális valóság jellegű réteg a való világ felett. A becsatlakozáshoz még kellenek végpontok (vö. László Zoltán: Hiperballada, ebben például továbbgondolta a gibsoni adatszférát), viszont a becsatlakozás pillanatától a valódinak néhol megfelelő világként működik. A sötétet itt is neonfény világítja meg, kevéssé piszkos mint a valóság, de legalább annyira veszélyes.
• Corporate identity fontosabb, mint a tulajdonképpeni nemzethez tartozás. Már amennyiben vannak nemzetek, nem vette át a japán-amerikai céges kultúra a társadalom helyét.
• A sötét jövőhöz járulhat még opcionálisan egy közelmúltban bekövetkezett háború, a társadalmi egyenlőtlenségek szélsőségek felé tolódása, gigapoliszok kialakulása (amelyek nagyobb részét a napi használatú csúcstechnikát nem nélkülöző slum-ök adják).
• A a hagyományos rendfenntartás lépéshátrányban van, a gangek, elszabaduló szubkultúrák dominálják az életet. Egyfajta kisiklott, megromlott liberális álomvilág. Legszebben talán Warren Ellis Transmetropolitanjában jelenik meg.
• Mediatizált világ (ld. No maps for these territories - hagyjuk a Borges utalást, így is elég sűrű), ha a Neurománcban nem is annyira. (ld. Transmetropolitan)
• A világ igaziságát érzékeltető finoman elhelyezett, nem minden esetben valódi (pl. Hosaka) márkák.

További irodalom:

• Larry McCaffery interjúja William Gibsonnal @ Prae
• H. Nagy Péter: Imaginárium III. @ Prae
• William Gibson Aleph
• Flame Wars (szerk. Mark Dery) a cyberkultúráról
• (önfény) Worldshots: A Neurománc új kiadásának margójára, a magyar Neurománc kiadások nyelvi “sokszínűségéről”, a kommentek közt megjelenik maga a fordító is, yay.

Úriember még csak nem is célozgat warezre persze, de mivel nincs még magyar kiadása a Ghost in the Shelleknek, megpendítem, hogy a két rész különböző helyeken megtalálható. Minden más ‘zajoljék’ emailben.

Update:

• Neuromancer rámpirított, hogy a (poszt?) cyberpunk alapműnek számító Blame! mangát nem említettem. Ez többnyire azért történt, mert nem olvastam. Szánom bánom a bűnömet.
• Ha szóba került - mert érzésem szerint ide tartozik - a net és a cyberspace kapcsolata, akkor a The end of cyberspace és a Boing Boing kapcsolódó postja szintén a témához tartozik. SF értők és egyéb guruk az új webről.