Helyi érdekű sörök

Jelen bejegyzés egyszerre jelenik meg a Neuroblogon és a Worldshotson a kollaboratív szövegszerkesztés és a közös ivászat diadalaként. Értelmezési nehézségek elkerülése végett mindketten gyakran harmadik személyben hivatkoztunk saját magunkra (ne legyen két “én”).

Szóval ott kezdődött, hogy találkozzunk a Miskolci Lányoknál, a szobornál, amit a város egyik fele mélyen utál, a többiek szerint pedig ezzel kezdte el komolyan venni magát. Onnan az operafesztiváli tömeget kikerülve a Szinva-parton ideiglenesen berendezett kocsmába igyekeztünk, megkóstolni a “város sörét”, a hülye nevű, tokaji aszú eszencia és sör keverék KORTYot (így, nagybetűvel). Odabenn viszont megakadt Neuromancer szeme azon, hogy van gyömbérsör is, ezért elsőként arra raboltunk rá, mert már évek óta nem jutott ilyenhez. Nagyon finom volt, csak gyorsan eltűnt, mert a nagy melegben kiszárad az ember torka. Utána elkezdtük szisztematikusan végigkóstolni a további választékot, kivéve a(z egyébként kiváló) Zempléni világost, mivel ahhoz gyakran jutunk, Neuromancer lakhelyétől gyalog kb öt percre főzik. Tehát miután megittuk a gyömbérsört és megállapítottuk, hogy jó, következett a KORTY.

A második sörre már több időnk van. Míg az első pohár - úristen, mi lenne itt ha korsóval is csapolnának - nagyrészt a szomjoltásra használtatik fel, a KORTYot már értően próbáljuk vizsgálni. Így kerül megállapításra, hogy az elsőre szimpatikus sörből fájóan hiányzik valami mélység. Annyira hangsúlyozták az aszú eszencia jelenlétét az italban, hogy meglep a felismerés, végülis ez is csak egy félbarna sör. Csak a pohár vége felé kezd megjelenni a mélység benne. A kollegák - Kelt, Neuromancer, Kedvese, Saitou és Asyl - már a folkfesztiválra készülnek gondolatban. Kelt meg gépel Neuro G3masán. Meg aztán másnap (ma) otthon a saját G4-esén, kihasználva a kollaboratív szövegszerkesztés jelentette örömöket. Meg aztán Neuro is a saját G4-esén. :D

“Jó, de sosem fog megmaradni az emlékezetemben” - summázza közben Neuro a Kortyot. Teljes az egyetértés, pláne, hogy közben egy pohár Guiness sötétségű és keserűségű barnasör jelent meg az asztalon, ami rögtön magához ragadta a társaság figyelmét. Sajnos aztán nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, kinézetben hozza az igazi szép barnasörök dús habját, mély színét, fényképezni való alkotás, ízben viszont nem az igazi. Túlkaramellizált - mondja Neuro. Keltnek inkább a kávéíz dominál, kávé sok cukorral (Neuro nem iszik kávét:). Lényeg, hogy nem olyan, mint a szintén helyi jellegzetességnek számító Felsőzsolcai barna. — hanem olyan, mint a barna Rauschberg a Vasgyári úton (lehet, hogy az is).

Szóval Szinva-part, épp csak a kerthelység, terasz hiányzik. Pedig bent ülni ilyen időben bűn. Ez pedig a bűnözés minősített esete, a Kandia közt és vele szemben a Déryné utcát nemrég újította fel a város. A fentebb emlegetett komolyan vevés a Villanyrendőr környékén terjed szép lassan. Közben száll a sör a fejbe, mennek a stoppos sztorik - mert csavarogni jó - és lassan túlvagyunk az összes helyi jellegzetességen. Ideje lenne megkeresni a pálinkakóstolást is…

Pálinkát (és jégsört) ugyan nem kóstoltunk, de a Városháztéri egyéb italméréseknél leteszteltünk két további seritalt és mellékhelységet. A következőkben csak a sörről lesz szó. Az italhoz jutás kicsit körülményes, mert az első pultnál kell sörjegyet venni, ami az alap sörök esetén pont egy “sörjegybe” kerül (Neuro Saitou cimborájával hívták így a papírkétszázast, amikor még kijött belőle egy sör mindenütt). Viszont közben szemezgettünk a pultokra kirakott különböző malátafajtákból, a csaposlány elnéző mosolya mellett. Valószínűleg dekorációnak volt kitéve. Első versenyzőnk az új helyszínen: juharsör. A juharsör jó. Sajnos elfelejtettük kideríteni, ki főzi. Pedig ez az egyik olyan söre a fesztiválnak, amit szívesen kortyolgatna a nagytudású kóstolóbrigád év közben is. Második versenyző a hivatalos, de unalmas névvel rendelkező HBH Pils. Most van a bodza szezonja, az ember ilyenkor bodzaszörpöt iszik, bundás bodzavirágot étkez, és ha lenne még belőle, bodzapálinkát inna. Ebben e sörben, nem tudom ezért-e, vagy csak úgy általában szintén jelen van a bodza. Első benyomás: bodza illata van. Második benyomás: Kelt szerint bodza íze ugyan nincsen, többiek esküsznek rá, hogy volt. Ami biztos, hogy ilyet még nem ittunk eddig. Igaz, már az is gyanús volt, ahogy a pultnál várakozva ajánlgatta a helyinek (sörfőző?) tűnő úriember a HBH-t. De jól tettük, hogy éltünk a lehetőséggel.

Kötelező információs blokk: A HBH Pils, a zempléni világos, a felső-zsolcai Serforrás barna és a Rauschberg barna év közben is iható sörök, míg a Korty és a Gyömbér “fesztivál jellegűek”, nincs rájuk engedély, hogy kereskedelmi forgalomba kerüljenek. Akit érdekel vasárnapig irányuljon inni. A nem sörbarátok pedig jöhetnek a Múzeumok Éjszakájával párhuzamosan megrendezett I. Miskolci Fröccsfesztiválra (részletes program pdf-ben). Mi ott leszünk — csak előbb iszunk egy gyömbérsört. Vagy egy HBH-t.