Volt pénzem és volt pár üres órám, amit szobrozással kellett töltenem, beruháztam Stanislaw Lem DiLEMmák című könyvébe.
Intellektuális kalandnak szántam a kötetet, abból indultam ki, hogy Eco Gyufalevelekje nagyjából a legjobb dolog, ami egy Eco olvasóval történhet, valószínűleg a DiLEMmák is így működik. Ehelyett arra kellett rájönnöm, hogy Lem az utóbbi tíz év folyamatait már nem tudta hová tenni. Igazi modernistaként hitt a science fiction és a tudomány, a science fiction és a futurológia kapcsolatában, olyan elvekben, amiket a posztmodern nevetve vetett el. Horribile dictu a populáris, szórakoztató irodalmat olvassák a népek - például azt a Harry Pottert - szerelmes filmet csinálnak a Solarisból, és egész nap güzülnek az internet előtt, amitől ő pedig már 1996-ban óva intett.
A DiLEMmák inkább egy pesszimista öregember morgolódásai a meg nem értett világ felett, mint kulcs Lem science fictionjéhez. Ebben a minőségében persze érdekes olvasmány, de ugyanannyira szomorú is. Azzal tettem le a kötetet, hogy istenke nyugosztalja Lem bácsit, jó hogy meghalt.
- Stanislaw Lem: DiLEMmák, Typotex, Budapest, 2006.
egy írót - aki mindíg a jövőt vetítette elénk - megelőzte a jelen. sajnálatos, de még egy ilyen kvalitású ember is lemaradhat a törvényszerű - ám meglehetősen rossz irányú fejlődéstől.
tényleg! meddig tarthat a fejlődés gyorsulása?
Nem vagyok annyira biztos abban, hogy a fejlődés rossz irányú. Ráadásul Lem olyasmiről is kijelenti, hogy nem jó - pl. internet - amit ennyire egyszerűen nem lenne szabad szemlélni. Egyes aspektusait lehet vitatni - ocsmány példa: jó-e a webkettő, a wiw, az email - de az internet en bloc felette áll ennek a kategóriának szerintem. A posztmodernség vagy a szórakoztató irodalom esetében ugyanezt érzem. Inkább butaság néhol amit ír, mint lemaradás.
A kérdésedre csak kérdéssel tudok válaszolni. Egyáltalán gyorsul a fejlődés? Az IT-ben nem hiszem, valami szemléletváltás lenne talán inkább időszerű. (Pl. az új Office)
elolvastam 1-2 írást belőle. az eddigi benyomásaim:
a hírnévvel nagyon is nem tudott mit kezdeni. sokan vannak így ezzel.
öreg korára zsémbes “újra kisfiúként” túlontúl is lehúz mindent (miért néz tv-t, ahelyett hogy kikapcsolná és valami hasznosabbat tenne? miért húzza le a kommerszet, amit nem olvasott/nem látott - azért jegyezzük meg jogosan teszi 1-2 dologgal/helyzettel, de akkor is csak “megmondás” - amikor nem vallja magát kritikusnak és mellesleg “büszkén” kijelenti, hogy ő már nem ír 12 éve)
a 2. világháború és az iraki háború közti párhuzam egyszerűen értelmezhetetlen számomra és szerintem szintúgy gyerekes dölyfösséggel bír. valahol itt adtam fel. (“A negyvenes években szerencsére nem próbálták sokezres tüntetésekkel megakadályozni Angliát abban, hogy háborúba lépjen a németek ellen.”)
szvsz ezt a kötetet nem kellett volna kiadni. bár lenne inkább még pár elveszett, de megkerült novellája valahol kéziratban, amivel ezt tehetnék. :)
Zárójel: A kötet első kiadása 2003 Krakkó, bőven Lem életében jelent meg.
ha azt nézzük, hogy egy technológiai újítás a gőzgép feltalálásakor még egy fél-századot élt, ma viszont jó, ha egy fél évtizedet. és ez az idő egyre csökken. ugyanez érezhető a társadalmi változásokban is. ezt értettem gyorsoló fejlődésnek. az internet jó dolog, lehetőség szerint használja mindenki. de kis emberként én is óva intek mindenkit az egész napos internet előtt güzüléstől.
kedvenc íróm is megöregedett. vonnegut papa zsörtölődősebb és cinikusabb, mint valaha (lásd hazátlan ember). ez minden idős embert elér. másik kedvenc íróm viszont haláláig ugyanolyan maradt. de sajna boris vian-nak nem volt ideje megöregedni. ha megérte volna, vajon ő is -a lázadó, újhullámos ember- is “ezek a mai fiatalok” mondattal nézett volna ferdén ráncai mögül a világra?
Kelt: annál rosszabb.. :) sala: ezt a társadalmi felgyorsultságot leírta és kritizálta a Csillagnaplóban, nagyszerű formába öntve. ezek után gondolom, hogy tényleg elvétett ez az üres hőbörgés.
ezek spóroltatok nekem egy könyv árát. (még fénykoromban sem értettem igazából miért is jó nekünk ez a fene nagy posztmodernitás/izmus. egy mű értékét kétlem, h az a kategória adja ahova megpróbálják besorolni vagy ha az épp divatos és előtérbe nyomott irányzat rendezőelve szerint íródik. -egy kiugrott, néhai magyartanár jeligére- )
jav: ezzel megspóroltátok nekem egy könyv árát.
Sala: Más szinten jelennek meg az új technológiák - vulgáris példa: dvdjátékost vehet mindenki, gőzmozdonyt nem - és ennek megfelelően nyomják is őket ezerrel. De ha szétnézel, akkor magnó- és videókazettát még lehet kapni, a cd sem igyekszik kihalni, pedig ott a sokkal jobb dvd, aminek már várják az utódját. (Ha a jelenlévő dj kisebbség közli, hogy plusz vinyl, akkor tisztelettel elfogadom.) Persze úgy is meg lehet élni a fogyasztói társadalmat, ahogy írod (mindigalegújabb), de azt hiszem egyikünk sem konzumbohóc ennyire.
Írók és az öregség: Asimov sikeresen túltette magát a pesszimizmuson, ha egyáltalán volt benne. Neki se az igaziak az öregkori művei - túlzottan össze akarta kapcsolni a két történeti szálat (robotok, alapítvány), de nem temeti a jövőt. Hunter S Thompson meg kiment a világból megőrülni. Szal egyedi esetekről lehet szó. ;)
Avman: Valahol mélyen ez itt a cél, a DiLEMmák helyett lehet venni egy Bankset, Dicket vagy néhány jó krimit a legközelebbi antikváriusnál. (Akunyint például nem tudom eléggé reklámozni.)
Való igaz, nem értékes rögtön a posztmodernitása miatt egy posztmodern mű. Viszont a fordítottja is igaz, csak azért mert nem olyan, mint a “régi irodalom” még nem elutasítandó.
A robbanómotor meg a sugárhajtás is köztünk van jó ideje, és egyiknek sincs esze ágában nyugdíjba menni :-)
istenke? Jó, hogy meghalt?
Már bocsánat, de hogy van pofád ilyeneket leírni és közszemlére adni?
@Gallér ÚR
Egészen nyugodtan.