Valószínűleg fejlődési rendellenesség, de ha egy szereplő képes úgy narrálni magát, mint a hard boiled krimik hősei, akkor azt valószínűleg szeretni fogom. Elég mondjuk a piros Ferrarihoz égő módon fehér tornacsukát viselő Thomas Magnumra gondolni.
Mike Mignola képregényhőse, Hellboy azon túl, hogy ügyesen beszél ki a történetből még rendelkezik néhány egyéni vonással. Például vörös, démon, a náci okkultisták idézték meg 1944-ben egy skót szigeten, egyik keze ismeretlen “mindenálló” kőből van, legjobb barátai között egy tűzgyújtó lányt - akik olvastak Teremtő Alvint, azoknak fáklya - és egy halembert találunk. Vagy, hogy egy amerikai paranormális ügyekkel foglalkozó ügynökségnek (B.P.R.D.) dolgozik, mindennapi munkája során gyakran találkozik teljesen idiótákkal gyakorta küzd meg gusztustalan csúszós szörnyekkel, őrült náci rekvizítumtudósokkal, a Föld üreges részében lakó őrült gyíkemberekkel és egyéb régi rohadványokkal. Call of Chtulhu sok humorral és badszpenszeri pofonokkal, Indiana Jones ostor és egyetemi háttér nélkül, valahogy így kell elképzelni.
Slusszpoén, hogy a Hellboy történetek gyakorta alapulnak népmeséken, hiedelmeken - ezeket a legkönnyebben lewarezolható megszerezhető gyűjteményes kiadás előszavában maga a szerző ismerteti -, és mivel a felénk hiedelmekből elég randák vannak (Drakula, Báthory Erzsébet, szerb vámpírok), a B.P.R.D. ügynökei gyakran járnak Kelet-Európában. Mindig jó érzés azt olvasni egy nagydarab vörös démon szövegbuborékjában, hogy “I called a guy in Aggtelek”.
A képregény olvasható történeti sorrenben, kezdve a Seed of Destruction kötettel, majd a Hellboyok elfogytával folytatva a B.P.R.D. történeteivel, ahogy a Wikipédia megfelelő szócikkében fel van sorolva. De olvasható bele a közepébe módszerrel, a népmesésebb elemeket előre véve is. Ha az utóbbit választjátok, akkor a The Chanied Coffin and Others és a The Right Hand of Doom köteteket ajánlom kezdésnek.
Bár én nem ismerem a Hellboyt, de akkor már inkább Delta Green, nem CoC.
Határeset (Hellboyjal majd ellátlak), mert a kalandok 1954-ben kezdődnek, és van pár olyan képsor is, ami a b.p.r.d.-be bekerülés előtt jászódik.
(Ez például egy igen korai darab ;) )
“I called a guy in Aggtelek”
az megvan, hogy amikor a Clone Wars-ban a novon harcosok a “mutálódásukat” követően hazatérnek, az első fiú, aki meg meri szólítani az apját, azt mondja neki, hogy “apu!”? (természetesen az angol nyelvű verzióban.)
Véb: De még mennyire. Később még mondja az öreg sámán, hogy “meg kell ezt tárgyalnunk”, illetve a legenda szerint elhangzik az is, hogy “az ördög az enyim”. ;)
:) ezeket mikor mondják? nem emlékszem. vagy csak a könyvekben van?
Clone Wars második dvd. 25:00 - Az ördög az enyim. Mindent elrontottal. Ez volt az en probam. 27:54 - Meg kell ezt beszélni (…)
jee, továbbiak: “Hol a kezed?” (ezt nem értem ártem egészen pontosan, de többször is mondják a novonok, legutoljára amikor Anakint követve letépik a műkarjukat) “Ez fog egy kicsit fájni” (34:21)
ja és oroszul is beszélnek, nem hiába Genndy Tartakovsky (Геннадий Тартаковский) az alkotó.