Németh Ádám felhívására reagálva Konrád és Dévai Zoltán már megpróbálták megrajzolni 2015 poszt-kopirájt világát. Ők megpróbálták kitalálni, hogyan lehet fenntartható a kultúra, én megpróbálom bátortalanul leírni, hogyan néz ki működés közben.
“Ha a lovat elveszem alóla, attól még Kossuth elvtárs marad.” - mondta egyik kabaréjában Nádas György, valahogy így leszünk a szövegekkel is. Attól, hogy nincs csinos gerince, nem ül a könyvespolcon, jépeg a borítója és nehezebb úgy hivatkozni rá, hogy “XY: Z, Gondolat, Budapest, 2010, p. 106.” még szöveg marad. Először felismertetik az igény a digitális kiadásokra, majd az addig létrejött digitalizált szövegek megszűnnek különféle Rodostókban lakni, hazatérnek Zágonba, mert megtehetik. A folyamat végére elterjed a digitális köteles példány küldésének gyakorlata.
A könyvekkel párhuzamosan a különböző periodikák archívumai is kikerekednek, megszűnnek a foghíjak, lehetővé válik ténylegesen a netről való munka. A parkban, padon ülve vagy kapucsínó mellett egy kávézóban, a közösségi mesh hálózatok újra az embereknek adták a városokat. (A falakon persze streetart, senki sem bántja a teheneket, az utópia folytatható…)
nincs - szerintem - igaza annak, aki azt gondolja, hogy a könyvek majd úgy x év múlva kivesznek (többé vagy kevésbé) és majd jönnek az elektromos könyvek, ilyen bukik és olyan rídörök. lesz (van) olyan terület, amin ez bekövetkezhet, legfőképp az, ahol a könyv forma csak néma szolga. azaz ahol ez nem ad hozzá a tartalomhoz semmit. ámazonban. a szépirodalom is olyan, hogy az könyv mint művészeti alkotás is hozzáad a tartalomhoz. ez azt jelenti, hogy van, amihez kell a megfoghatóság. lehet, hogy a jövő az, hogy lesznek lcd képkeretek, de hogy a falakra a hagyományos festmények fotók kerülnek, az biztos. ugyanis amikor az ember birtokolni akar valamit, akkor annak a fizikai jelenléte is szükséges. szakkönyvek lesznek a legelsők, amik kivesznek. ezt elfogadom. és még valamit. a világ nem fordul vissza. ezek ugyanis csak a technikai megközelítések. a formai megközelítések már sánták. és a gazgasági, jogi megközelítések pedig kifejezetten végiggondolatlanok.
Nem várom, hogy kivesszen, ilyet az ember már pár polcnyi könyv után sem ír le, ha így jött le a mondataimból, azt magam is sajnálom. Viszont azt várom és elvárom, hogy legyenek normális digitális kiadások, digitális könyvtárak. A jelenlegi gyakorlat a létező legkárosabb, mert a kis példányban kiadott szakirodalmak elsüllyednek - előbb utóbb bűnöző leszek és lefénymásolom A hiányzó paradigmát -, a digitális formában kötelezően leadott szakdolgozatok sehol sem jelennek meg, és ami utolérhető esetleg a neten (ld. epa) az is hiányos.
Szabad időmben továbbra is szeretem, gyűjtöm, olvasom a könyveket fizikai valójukban, de ha rövid részletekre, idézetekre van szükségem, akkor a digitális szöveg léte sokkal nagyobb segítség. Ehhez képest amikor mainapság digitalizációról esik szó, akkor használható szövegekről nem, vagy csak alig. És a végén 2015 helyett csak a máról esett szó, minden hiányosságával.