Konrád beszélt ma a Klubrádión, de a nap félmondata nem tőle származik, hanem a műsorvezetőtől:
“… William Dzsibzon, a science fiction új istene…”
Neurománc - 1984. Nincs mit hozzátenni, kérem.
És mivel az offtopik szinte népszokás itt a WS-on, felteszem a kérdést: van még egyáltalán igazi cyberpunk manapság?
új? khm… a Hugo és Nebula díjait 84-85-ben kapta és utoljára 90-92 magasságában jelölték hasonló érdemre a The Difference Engine-ért. Az sem most volt. Film talán csak a Johnny Mnemonic-ból készült (95?) - ami sajnos max kult körökben lett siker - pedig több regény megfilmesítése is szóba került. A kilencvenes évek után mintha már nem lett volna akkor érdeklődés a műfaj után, csak a Mátrix trilógia volt az egyetlen mass market “termék”. Nem is tudom idehaza jelent-e meg fordítás a 2000 utáni készült novellákból, regényekből. Bajban lennék magam is ha 2000 utáni szerzőt/írót kellene mondanom. Film azért készült 1-2, de nálunk moziban azt hiszem csak a Paycheck-et játszották, az HBO ugyan többször lenyomta az Equilibrium-ot (meg az eXistenZt… na az beteg egy film) ám én mégis két japán filmet említenék: Avalon, GITS: Innocence. (És a Steamboy, ha a steampunk-ot is idevesszük.) Videótékákban talán meg lehet találni, meg khm. kölcsönözni az internetről.
Es az Avalont es az Innocence-t ugyanaz csinalta :D (btw, a magyarmanga.hu-rol letoltheto az innocence legjobb magyar valtozata, ami valszeg az is marad ;) A steamboy meg ugye Otomo Katsuhiro, aki szinten nem kis nev a szakmaban…
Greg:
Zárójel: A Difference Engine nekem nagyon nem jött be. Lehet, hogy túl sokat vártam tőle, mert Gibson-Sterling, Galaktika könyvek (a Génszinfónia még sokkal rosszabb volt), steampunk.
Ha Gits, akkor ebbe a sorba szerintem beilleszthető az első Ghost in the shell is, illetve a manga, ami alapján készült a film. A Man machine interface, ami a manga folytatása, és a két sorozat - Stand Alone Complex 1,2 - is. A világot mind következetesen viszi, csak az egyes darabok közti idővel illetve történelemmel van gond. Például a SAC-ben nem olvadt össze Kusanagi és a Bábjátékos.
(Egyébként a GITS Innocence megvan, láttam is vagy nyolcszor, amíg csináltuk a feliratot hozzá. ;) Az Avalonom viszont eltűnt valahová. )
A kilencvenes évek eleji érdeklődéshiányt inkább a rendszerváltozással hoznám kapcsolatba. Az antikváriumokban fellelhető kiadványok arról tanúskodnak, hogy ezer kiadó próbált SF-t és CP-t kiadni, meglehetősen igénytelenül. A kortárs CP lefordítása drágább lett volna, mint az angol nevű magyar szerzőkkel való regényíratás (Kyle Sternhagen, Josh Keegan és társaik). Vannak még adósságai a magyar könyvkiadásnak..
(Zárójel ismét: minden hasonló beszélgetésben reklámozom Gáspár András Kiálts farkast!-ját, ami talán a legjobb magyar kiberpunk jellegű regény. Most már mellétehetjük a Hiperballadát is, bár nekem abban túl sok a tisztelgés Gibson előtt.)
Amivel most foglalkozom, hogy hogyan vett át kliséket, hogyan formálta - szerinte m - a hekkeres populáris műveket a CP, ha egyszer vállalhatóvá érik a szöveg, kirakom ide is.
A SAC-ben miért kellett volna összeolvadni lenniük? Én úgy éltem meg a sorozatot, mint a “kifejlés” (virtuális lét, személyiséghatárok elvesztése, vagy akár még a Kuze-féle szuperstruktúra, az cseresznyefák a szeköndgig végén) előtti kalandok sorát. Másképp csak súlyosabb ellentmondásokat találtam.
Bocs kicsit elkéstem a kommenttel, de.
véb: “Ghost in the Shell: Stand Alone Complex follows an alternate and seperate storyline from that of Mamoru Oshii’s theatrical film adaptations.”
http://en.wikipedia.org/wiki/Ghost_in_the_Shell:_Stand_Alone_Complex
én is olvastam, de ez csak egy lehetséges értelmezés, nekem nem ez volt a a szimpatikus. különben is, ezek a japánok híresek arról, hogy a befogadóra bízzák a történet továbbszövögetését…