Egy-két mondatban - Erdély

Ami a mostani úton eszembe jutott, és amit régebbi tapasztalatokból hozzá tudok tenni. Mert Erdélybe menni kell néha.

• Nem te vagy a gyorsabb. Ha ezt megszokod, akkor viszonylagos biztonságban végig lehet autózni Erdélyen. Időnként fékre lépéskor fel-felsóhajt az ember, hogy ‘Bazmeg Radu, ez most miért?’. Pár megyével arrébb, HR és CV rendszámú autók láttán meg úgy, hogy ‘Anyád ne keserítsd, Áron!’. A lényeg marad, nem te vagy a gyorsabb, a Dacia (VW, Renault,… román rendszámmal) megelőz záróvonalon, kanyarban, szerpentinen felfelé is, nem zavarják az út szélére tett nyalókák, ő helyi.
• A szabályokat figyelmen kívül hagyó spanyol, német, olasz kocsikat is helyiek - többnyire vendégmunkás román srácok - vezetik. Ha meglátsz egyet a visszapillantóban, az első bekezdés jusson eszedbe.
• Az utak többnyire jók - kivétel: Marosvásárhely elkerülő, 15 kilométer, nagyrészt kettesben 10km/h-val -, helyenként nagyon jók, de a közvilágítás még erősen extrának számít. A használtabb útszakaszokon (pl. Király-hágó, Brassó bevezető szakasza) az útburkolati jelek is hiányoznak - lekoptak -, érdekes játék megsaccolni, meddig tart a sávod, majd ellenőrizni, hogy a szembeforgalom is úgy saccolt-e.
• Más fajta utak - az erdei ösvények tisztességgel jelezve vannak - sikerült már eltévednem Egyeskő és a Gyilkos-tó közt, de ez legyen az én saram -, a népszerűbbek ki is vannak taposva. Az ösvények mellett pihenők, tűzrakóhelyek és szeméthalmok találhatók. Utóbbiak Bucegi, Bergenbier és Skol műanyag sörösüvegekből, előbbiek fából.
• Nagyobb területet lefedő turistatérképeket - mint itthon a Cartographia sorozata, vagy a Csereháti Településszövetség remek Cserehát térképe - annó nem találtam, viszont a DiMap online térképboltjában már vannak jónak tűnő darabok. (A Gyilkos-tó és a Szent Anna és környéke térképük megvan, azok jók.) Alternatívájuk lehet még a hatvanas-hetvenes években kiadott útikönyvsorozat, már ha van kitől kölcsönkérni.
• Románia fizetőeszköze a Lei. Ebből van régi lei (ROL), ami január elsejéig még forgalomban van, és új lei (RON), ami régi lei/10000. Ha ez nem lenne elég, akkor székelyföldön többnyire lehet forinttal is fizetni, és az eurót is majd mindenhol elfogadják. A fentiek alól két kivétel van, az előfizetéses telefonok és az internet számlája dollárban számoltatik. Mondja valaki, hogy nem egyszerű.
• Csíkszeredán járva mindenképpen érdemes benézni a Pallas-Akadémia Kiadó könyvesboltjába - egy Kovács András Ferenc kötettel jöttem el onnan -, és máshol is hasznos megnézni a helyi kiadványokat (+1 Orbán János Dénes kötet). A könyvárak viszont tartanak az itthoniakhoz, nincs több olcsó könyv, akinek zsánere az ilyesmi, lehet rajta búslakodni.
• Irredentizmus, meg fajmagyarság ide vagy amoda, Erdély autóstérképen navigálva - TODO: szász városok túra valamikor - mindig érthetetlennek tűnik a Trianoni döntés.
• A fenti kapcsán: annyira szarul nem játszhat a magyar válogatott, hogy a székelyek ne nézzék a meccset, s ne szurkoljanak nekik. (Pláne most, hogy nyertünk.)
• A magyarországi magyarok Erdélyben magyarországinak hívatnak…
• …a krumpli pityókának…
• …a padlizsán - hegyekben áll! - vinettének.
• Két nap alatt természetes lesz, hogy élőbeszédben az összetartozó mondatokat s-sel fűzik össze a székelyek. Hazatérve napokig nem érteni, miért hatnak darabosnak itthon a körmondatok. Aztán eltűnik az idegen érzés, és legközelebb megint felfedezésként hat a s.
• Székelyföldön épültek az utóbbi időben a Decean nevű cégnek húsboltjai. Ha azt mondom, hogy teljesen európai mindahány, még mindig nem dicsértem eleget őket.
• És végül: mindenki tudja, hogy az Ursusnak (Kolozsvár) és a Silvának (Szászrégen) vannak barnasörei, de igen nehéz beléjük futni. A székely ugyanis vagy Harghitát iszik vagy Ciuc sört. Az előbbit Hargitának mondják, az utóbbit úgy lehet megrendelni: “Egy csiki sört kérek.” Ezeken kívül van még Bergenbier, ami nem rossz, és temesvári sör, skol, bucegi, amit nem hagytak megkóstolni, mondván annyira rossz.