Hagyományosan nem szeretek állást foglalni olyan végtelen vitákban, mint a science fiction (1) mint olyan (2) mint irodalom meghatározása, vagy hogy ment-é előbb a tudomány a SF irodalom által. Beleszaladtam viszont a könnyed olvasnivalóul beszerzett Gyilkos idő antológiában pár mondatba, ami meg kell osszak veletek.
A Gyilkos időt egyébiránt kiskorában eredetileg úgy hívták Isaac Asimov Presents the Great SF Stories, 15: 1953 és így egyike annak a 117 SF antológiának, amit Asimov különböző társakkal szerkesztett. Azt a két-háromszáz forintot, amiért adni szokták, mindenképpen megéri.
Asmimov írja Walter M. Miller Jr novellája elé valamikor 1986-ban:
Van a novellában egy rész, amely Horace Goldot juttatja eszembe. Ő volt 1953-ban a Galaxy szerkesztõje. Mint tudjuk, minden szerkesztőnek vannak rögeszméi. (Mondhatnám “fixa ideái”, ha valaki mégis az idegen szavakat kedvelné.) Namármost. Horace egyik valóban különös rögeszméje folyton felzaklatott. Meg volt arról győződve, hogy a világ túltermelési válság felé rohan, s az embereket majd őrült fogyasztásra sarkallják. Fogyasztani, fogyasztani, fogyasztani. Fred Pohl, talán mert ő is osztotta ezt a nézetet, azt gondolta, hogy remek kis szatírákat lehet gyúrni a dologból, vagy csupán jó akart lenni Horace-nál, egy szó mint száz, jó csomó kitűnő novellában feldolgozta a témát. És mintha innen fújna a szél a Crucifixus etiam esetében is.
Valamiért úgy érzem, a fenti pár mondat mellé a másik nagy klasszikus SF szerző tizenöt évvel későbbi, mélyen pesszimista mondatait kéne odaolvasni, és nagy dolgokra lehetne rájönni. De az is lehet, hogy tévedek.
Döbbenetes, hogy valahogy mekkora remekművek gyűltek össze pont abban az 1953-as antológiában, de ezt lehet, hogy kifejtettem.
… már egyszer.