Ha nem a hekkeresdinek olvasnék utána, akkor már lenne legalább két olyan téma, amivel nagyon szívesen foglalkoznék. (Volt egy harmadik is, de kiment a fejemből, lejegyezni pedig rest voltam.)
- Az emberi (és poszthumán) test. Mivel kedvelem azt az írást, kezdeném mondjuk a True Names-szel, aztán folytatva Sterling Mechanist/Shaper írásaival, amelyeket szégyellnivalóan nem olvastam. Az egészhez remekül illeszkedik A vér zenéje, bár ebből csak a novella verzióval találkoztam. És persze illik a témába a csillogó krómacél protézises, adatjackes banda, a komolyabb művektől (GiTS) egészen a legaljáig (mondjuk, Lucifer sárkánya). Mert mindig jelen van az emberi test - vagy az emberi test észlelésének á Vurt - átformálása, nanomasinákkal, mechanikus alkatrészekkel…
- A kiberpunk és a város. Ilyen tanulmányt már linkeltem is a Science Fiction Studies-ből, ott azt vizsgálták, hogy a GiTS és a Blade Runner városai mennyit merítenek Hong Kongból és az ázsiai megapoliszokból. Ehhez - zárójel: Pohl: Dr. Gladiátora mint az lepusztult kiberpunk város egyik előképe? - a kibertér, metaverse, mátrix mint tér gondolatkört tudom még társítani, mert a kibertér mindig a valós világ formáját követi, annak a sémái szerint épül fel. Kicsit úgy, mint a Ha a web város lenne képen látható. (Olvasmány a témához, John Shirley: Bejrúti kószálás, mert hangulatos.)
Mit gondoltok? Ismertek olyan műveket, amelyek beleillenek - vagy pont kilógnak - a hevenyészve felállított szabályok biztosította játéktérbe?
Upd.
És a plusz egy téma:
- Keveredések Akciófilmhez méltó történetvezetéssel, képregényszerű háttérvilág, film noir detektívek 2050-ből. Máshonnan ismerős, de mégis a kiberpunk science fiction-höz legódarabként passzoló toposzok más területekről. Isolde Valós halál ismertetője kapcsán ugrott be, de a nemrég látott Renaissance is ilyen. Kérdés, hogy igazzy nagy művet lehet-e találni a témában? Gibson és Sterling viktoriánus SF kollázsa, A gépezet, ilyen?
Ha már város és kiberpunk, akkor a klasszikusok mellett érdemes odavenni a Perdido pályaidvar végállomás, ami szerintem határeset (fantasy+steampunk+valami cyber), de a város hangulata az hihetetlneül nyomasztó, illetve talán a Hiperballada, amiben van mátrix-szerű cucc, Budapest…stb. Érdemes lenne végiggondolni, hogy miért alakultak ki ezek a helyszínek, mitől olyan nyomasztóak és mit lehet tenni, hogy ezek csak a könyvlapokon valósuljanak meg!
A Perdidó teljesen jogos. Bár nem nevezném cyberpunknak - kényelmes nem definiált fogalmakkal dobálózni - de városregényként nem megkerülhető. (De ha elhagyjuk a CP-t mint követelményt, akkor Nagate, Város két fül között, A kárhozott város így, Metropolis (a Fritz Lang-féle és az anime is)) A Hiperballlada annyira a gibsoni világot hozza, hogy azt automatikusan odacsaptam gondolatban. És persze plusz transmetro, mert megkerülhetetlennek gondolom.