Iromány, posztomány

Szerelmes brátim, semmi sem annyira vicces, mint mikor az egyszeri nyelvész leül cikket írni az Édes Anyanyelvünkbe, hogy teljen az istenáldotta fehér lap bölcsességgel az népnek okulására, aztán a bölcsességek helyett marhaság kerül a szűzi papírra. És bár Eco óta tudjuk, hogy a nevetés valószínűleg istentől való, ezért elítélni sem tudjuk a nevettető szándékot, mégsem ezt várjuk a szakmaiság olyan csúcsaitól, mint az ÉA.

A legutóbbi számban (PDF) két figyelemreméltó írást is találtam. Az egyik Kovács József írása - Iromány, regnál és más stílustalanságok - amelyben megmondja, hogy az iromány, regnálás, tornamutatvány szavakat, illetve a szájhagyomány útján kifejezést milyen értelemben veheti szájára a nyelvhasználó. Ugyan az írásban az iróniáról, öniróniáról és arról, hogy a szavak stilisztikuma a leggyorsabban változó tulajdonsága nem esik szó, de így tanulságos olvasmány igazán.

A másik iromány Balázs Géza új magyar szavakat ismertető szótára (1, 2), amelyből megtudhatjuk, hogy a blog *”online (az interneten folyamatosan írt) napló” és hogy a hülyebiztos “(túlzottan) biztonságos, erős szerkezet (pl. számítógép, metrókocsi), amelyet a tudatlanok vagy a vandálok sem tudnak elrontani”. Ilyesmiket tanulni pedig mindig hasznos, még akkor is, ha a blog definícióval hivatalból nem értek egyet, és azt hittem, hogy BG egy, az internet nyelvéről szóló könyv szerkesztése után tájékozottabb.

(Az internetkorszak kommunikációja c. kötet egy tanulmányába annó beleakadtam.)

4 Replies to “Iromány, posztomány”

  1. Szerintem elég naiv dolog bármit elvárni Balázs Gézától, aki szerint a jakobsoni modell lejárt szavatosságú, és aki max arra képes, hogy Grétsi mellé üljön bólogatni.

    Uff.

  2. Titokban reméltem, hogy Bódi Zoltán “netnyelvésztől” legalább ennyit eltanult. Ha már a netes vitakultúrát nem… (Azt hiszem, eljátszottam a szerepem ügyeletes naivként.)

  3. Sajnos kettejük kapcsolatába nyílt alkalmam betekinteni, és még nagyobb sajnálatomra Bódi Zoltán őszintén felnéz Balázs Gézára. Megdöbbentő ez az önértékelési hiány. (Még megdöbbentőbb, hogy a tanszékvezető nem Tolcsvai Nagy Gábor lett, de ez már házon belüli politika, és jobb, ha nem részletezem.)

Comments are closed.