Mélyen legbelül hiszek abban, hogy a WS-t többek közt kiberpunk rajongó építészek is olvassák - ha nem, akkor Zoli, írtam neked egy postot.
Azért a remény, mert a SFS-ból ajánlandó második tanulmány Kim Wong Yuen: On the Edge of Spaces: Blade Runner, Ghost in the Shell , and Hong Kong’s Cityscape című írása.
Yuen többnyire azt tárgyalja, hogy a cyberpunk filmek városai - a Blade Runner Los Angeles-e és a GitS Niihama-shi-je - hogyan (és mennyire) alapulnak a jelen keleti nagyvárosain. Illetve, hogyan élnek tovább Hong Kong vagy Tokió jellegzetességei a távoli jövőbe álmodott városokban. Kép- és filmkockákat illeszt fotók mellé, amelyeken az említett azonosságok láthatók. Elemzi, hogyan bukkannak fel a mediatizált világ (hatalmas kivetítők, villogó neonok, vagy éppen Atari, esetleg TDK logó a Blade Runnerben) a filmekben.
Emellett néha ki-kitér a Gits fogadtatására, a filmek cyborgokból, replikánsokról alkotott képére, vagy arra, hogyan helyezi előtérbe a történet karteziánus értelmezését (hálstennek, nem vagyok gender fanatikus) a Ghost in the Shell nyitójelenete.
A legérdekesebb mellékszála azonban az, amelyben kifejti, hogyan látják (rosszul) a nyugati írók a keleti várost, keleti kultúrát, keleti embert. Ide akár kapcsolódhatna is a Storming the Reality Studio utolsó tanulmánya, Takayuki Tatsumi írása The Japanesee Reflection of Mirrorshades, de a szöveget nincs fent a weben. (És nem ígérem, hogy a közeljövőben beszkennelem.)
kösz a linket, figyelemre méltó írás. egyébként Dejimát is össze lehetne vetni mondjuk California bevándorlók lakta zárványaival. nemtom, keleten hol vannak valójában ilyen helyek.
ja, jó az új ruha.
Oh, egy poszt csak nekem, meg vagyok hatva :_-) Este otthon át is olvasom a linkelt tanulmányt.