Publikus béta állapotú esszé következik hackerekről és cyberpunkról science fictitonről. Módosítani egészen biztosan fogom még (például kéne egy közepesen emberi címlap), de most már vállalható állapotba került. Érdekel a véleményetek.

A html verzió a hajtásvonal alatt található, kidobják a keresők, lehet linkelni, viszont csúnya. A PDF verzió viszont szép,és nagyságrendekkel kényelmesebb olvasni és itt lehet letölteni.

Konzolcowboy és a hacker

A cyberpunk lehetséges hatásai a hacker képre

“Olyan környékek sötét gyomrába ereszkedett alá, mint a Dogtown, a gördeszka szülőhazája, hogy megismerje a gyökereket, és megtalálja az új trendet, akármi legyen is az. Ott megtanulta: a nagy titok pusztán annyi, hogy az ember mindig föltegye a következő kérdést. Találkozott például azzal a mexikói fazonnal, aki először hordta hátracsapva a baseball-sapkát, mielőtt divat lett belőle, és neki is feltette a Következő Kérdést. Cayce jó ebben. A legjobb.
- Mondd csak, hogy néz ki ez a ZX 81?”
(William Gibson: Trendvadász)¹

A cyberpunk irodalom Következő Kérdésével nincs annyira egyszerű dolgunk, mint Cayce Pollard-nak - Gibson Trendvadász című regényének női főhősének - a trendek és techno-rejtélyek megoldásával. Eleve nem egyértelmű a cyberpunk irodalom, a mediatizált világ és az internet történetének viszonya. Jelen esszében csak az utóbbiról, a cyberpunk és a kezdeti internet és cyberkultúra kapcsolatáról szeret­nék szólni.

Lehetne ugyan azon vitatkozni, hogy Gibson 1981-es Johnny Mnemonic novellájával, Neurománc című 1984-es regényével, Vinge 1981-es True Names kisregényével esetleg Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?* kisregényének megfilmesítésével, a **Blade Runnerrel kezdődött-e a cyberpunk, de a kérdés nem igazán lényeges. Ugyanennyire érdektelen, hogy ki használta először a cybertér kifejezést² vagy hogy hol bukkant fel először adatszféra, cybertér jelentésben a mátrix³ szó. Mára ezek a kifejezések, “szakszavak” stabilan a cyberpunkhoz kötődtek. Ami a fent felvetett periferiális problémáknál érdekesebb az, hogyan próbálták az irodalom befogadói, a modem lassúságú kísérleti hálózatokon internetet álmodó geekek, a usenetesek, fidonetesek és az egyéb korai számítógépes hálózatokon jelenlevők, a cyberpunk, cyberfikció terminológiáját a valós világban létező rendszerekre alkalmazni. Illetve az, hogyan hatott ez a terminológia a számítástechnikára és populáris kultúrára. És hogyan jutott el a magyar nyelven olvasatlan és olvashatatlan⁴ cyberpunk irodalom a hackeres történeteken keresztül mégis a magyar befogadókhoz.

“Sirius talán a legendás cyberkultúra magazin, a Mondo 2000 miatt ismert, amelynek társalapítója, és 1989-től 1993-ig szerkesztője is volt. A Mondo 2000 többet támogatott a cyberkultúra korai trendjei és alapvető képzetei közül, például a virtuális valóságot, teledildonikát, Infinite Personality Complexes⁵-t; és olyan filozófusokat, mint Arthur Kroker, Timothy Leary és Robert Anton Wilson.”⁶
(Alex Burns R. U. Siriusról, a Mondo 2000 szerkesztőjéről)

A fenti idézet jól jelzi, hogy a cyberpunkot életre álmodni kívánó fanatikusok milyen funkciókkal akarták gazdagítani az életet. Ráadásul azt is elkönyvelhetjük, hogy ezeknek az ötleteknek egy része még ma is jelen van, az internet mémjének elválaszthatatlan részévé vált. A teledildonika - számítógéppel, speciális hardverekkel, érzékstimulációval létrehozott távszex - például a nyolcvanas évek elejétől jelen van a geekek közti beszédben, a technikai témákban mérvadónak számító Wired magazinban rendszeresen jelennek meg a témával - vagy ha szkeptikusak vagyunk, a témával kapcsolatos haladás hiányával - foglalkozó írások⁷. A gondolat eljutott a populáris science fiction filmekbe is, a Demolition Man (A Pusztító) című filmben a múltból kiolvasztott főhőst alakító Silvester Stallonénak komoly fejtörést okoz a hagyományos szeretkezés helyett tért hódított elektródaháló.

Azonban, ha cyberpunkról beszélünk, különösen, ha a Gibson által megteremtett Boston-Atlanta Metropolitan Tengelyen játszódó cyberpunkról van szó, akkor a kulcsfogalom a virtuális valóság. A Neurománc cselekményének meghatározó része a mátrixban játszódik. A valós világ felett és mellett helyet kapó paratérben kerül sor a Tessier-Ashpool SA jegének megtörésére, itt követi nyomon Case Molly akcióit, és persze, ami a legfontosabb, a mátrix ad helyet Case és Neuromancer beszélgetésének. A Cyberspace-ciklus további műveiben is kitüntetett szerepet kap a cybertér, kezdve Marly Kruskova cybertérben történt felfogadásával. De más cyberpunk és pre-cyberpunk műben is feltűnik a valós világ mintájára épített virtuális világ. Vernor Vinge 1981-es True Names-ében a főhős, Mr. Slippery így lép be a leginkább három dimenziós BBS-re emlékeztető Kovenbe:

A helyes ösvény úgy nézett ki, mint a szürkés-zöldes mocsáron átvezető kövekből rakott ösvény. A levegő hűvös volt, de nagyon párás is egyben. Magas, furcsa növények csepegtek hallhatóan a finoman irizáló vízbe és a tavirózsákra. A tudatalatti tudta, hogy a kövek a különböző információs hálózatok összekapcsolásáért felelős rutinok, de tapasztalt utazó tudatossága hozta meg a döntéseket, amelyek a Koven kapujához, vagy, szimbolikus “halálként”, a való világba visszavettetéshez vezettek.⁸

Az egy évtizeddel - ha úgy tetszik, egy generációval - fiatalabb Snow Crash-nek is megvan a maga virtuális világa. A Metaverzum is a valós világ felett, a fizikai valóság alakját néhol átvéve, a térszerveződést, épületeket, közlekedést megőrizve létezik. Van azonban egy szervízszintje is, amit a Metaverzumban igazi hatalommal rendelkezők, a rendszert befolyásolni, formálni tudók használnak. Ez a szint már nem a valós világra hasonlít, nem valamiféle virtuális valóság, hanem parancssor, konzol.

Hiro Síkországban jár. Egyrészt azért teszi ezt, hogy kímélje a számítógép akkumulátorait; a három dimenziós iroda megjelenítése sokat járatná teljes fordulaton a processzorokat, míg az egyszerű két dimenziós asztal minimális teljesítményt vesz igénybe. De az igazi ok, ami miatt a Síkországban van, hogy Hiro Protagonist, az utolsó szabadúszó hacker, épp hackel. És amikor a hackerek hackelnek, nem a Metaverzumok és avatárok felszíni világában dolgoznak. Leereszkednek a felszín alá, le a kódok és az őket támogató kusza nam-shubok közé, ahol minden ami a Metaverzumban látható, legyen bármilyen életszerű, szép és háromdimenzíós, csak egy egyszerű szövegfájl: betűk sora egy elektromos lapon. Visszatérés ez a régi időkhöz, amikor az emberek egyszerű teletype-okon és IBM lyukkártyákon keresztül programozták a számítógépeket.⁹

A Metaverzum konzolja a valós operációs rendszerek konzoljához hasonlóan működik. A hozzáértők beavatkozhatnak a rendszerbe, finomhangolhatják, új modulokat adhatnak hozzá, segédprogramokat indíthatnak vagy éppen ana­lizálhatják az épp futó folyamatokat.

A Metaverzumot működtető rendszert és a GNU/Linux rendszerek bármelyikét csak egy hajszál választja el egymástól, bármennyire nem találná szimpatikusnak ezt a gondolatot a klasszikus hackerek egyik ikonikus figurája, Eric S. Raymond, aki 2001 óta folyamatosan formálódó esszéjében, a Hogyan válhatunk hackerré?-ben külön kiemeli:

Ne hívjuk magunkat „kiberpunknak”, és pazaroljuk az időnket olyanra, aki annak hívja magát.¹⁰

A hasonlításnak azonban van alapja, például mert a Metaverzum kialakulása irodalmi példája a nooszféra kisajátításának¹¹, igaz, a történet idejében már jelen van az üzleti világ, a kereskedelem is. A világot megalkotó kultúra még a klasszikus hackerek ajándékozó kultúrája¹², de a felhasználók által belakott virtuális valóság már más szabályok szerint működik.

A hackerek a cyberpunk álom megkerülhetetlen szereplőivé váltak. Néha csak mellékszereplői a történeteknek, például James Tiptree, Jr. The Girl Who Was Plugged In¹³ című novellájának Joe-ja, aki felvillantja, hogy mélyen a cybertestek és a reklám birodalmában van valami emberi. Néha, mint Neal Stephenson Spew¹⁴ című novellájában, amelyben a főhős az “információs szupersztráda járőre”, a társadalomba beépült, mindennapi munkát végző - a Spew esetében ez a fogyasztók, a fogyasztói szokások, a hálózati viselkedés megfigyelése¹⁵ - alkalmazottak. De többnyire hősök. A hősök útja pedig Hollywoodba vezet.

All across the town, all across the night
Everybody’s driving with full headlights
Black or white turn it on, face the new religion
Everybody’s sitting ‘round watching television!<br/> (The Clash: London’s Burning)

A korai cyberpunk filmekben nem jelenik meg tisztán a hacker szereplő. A WarGames¹⁶ és a Tron¹⁷, még önálló életet élő számítógépes szoftverekről, megbolonduló, lefagyó csillagháborús technikáról szóltak. A bizonyos jellemzői alapján cyberpunknak is tekinthető Terminator¹⁸ is inkább az ember ellen forduló teremtménnyel, és így a klasszikus science fiction félelmeivel foglalkozik. A „legcyberpunkabb” Blade Runner¹⁹ pedig inkább a „high-tech and low-life”²⁰ világot jeleníti meg, fejlett infokommunikációs berendezések még a háttérben sem igazán tűnnek fel.

A kilencvenes évek elejével jelennek meg azok a filmek, amelyekben felbukkan a cyberpunk irodalomból már ismert konzolcowboy. Az első ilyen film a Robert Redford főszereplésével készült Sneakers²¹. A történet már nem az ember ellen forduló teremtmény, a túl intelligens számítógép körül forog, hanem egy minden titkosítást feltörő csip körül. Nem az emberiség léte kerül veszélybe, hanem a titkosított személyes adatok titkosított és személyes volta. A veszélyforrás létrehozásáért csak közvetve felelnek a tudósok, az igazi felelősség a kormányé, még pontosabban a kormányoké. cyberpunk alaphelyzet a Sneakers-é, digitális Dávid és Góliát játszma. A történet szereplőit azonban még inkább a hetvenes évek végével megjelenő szabad, nyílt forráskódú szoftvereket, kernelt, operációs rendszert író, vagy napjainkban az internet függetlensége mellet lobbizó, programozó-filozófusokról mintázták, nem a Chatsubók vagy Gentleman Loser-ek vendégköréről. A Sneakers hősei minden további nélkül lehetnének háttérszereplői például Wozniak történetének, amelyben elmeséli, hogyan tanult telefon hackeket a legendás Captain Crunch-tól²².

Az igazi váltás a megfizethető, egyszerűen használható²³ és mindenütt jelenlévő számítástechnikával következett be. Ahogy Tom Maddox írja az After the Deluge: Cyberpunk in the ‘80s and ‘90s²⁴ című esszéjében:

És természetesen a technológiai változás üteme gyors maradt, ami a számítógépek világában egyre jobb és olcsóbban elérhető felszerelést jelentett. A karburátorokba, kenyérpirítókba és karórákba rejtőzve láthatatlanok, az üzlet és a munka, majd később a magánélet alapvető tartozékává válva pedig mindennaposak lettek a számítógépek.²⁵

Ahogy a számítástechnika laicizálódott, az átlag felhasználó úgy tudott egyre kevesebbet a számítógép működéséről, az operációs rendszer finomságairól, a gép lelkéről. És úgy jelenhettek meg olyan művek, amelyekben a programozói kunsztok, a technikai tudás és klasszikus értelemben vett hackelés helyét átveszik a látványos effektusok.

Ezeknek a filmeknek az archetipikus példája az 1995-ös számítógépes, hackeres, nyomozós tinifilm, a Hackers²⁶. A története miatt a legjobb indulattal sem figyelemre méltó film, viszont a cyberkultúrára való hivatkozások sokasága és a technika megváltozott használata miatt²⁷ érdemes vele foglalkozni. Olyan kikacsintásokra gondolok, mint a hacker gyűlés alatt felsorolt „szakirodalmak” - International UNIX Environments, NSA Trusted Networks, UNIX Bible, Compiler Design - amelyek mindegyike létező számítástechnikai részterület nem létező szakkönyve. De ilyen az előbb Razor és Blade, később Phantom Phreak²⁸ által gyakorlatban bemutatott telefon hackelés, a Cyberdelia klub előtti számítógépes bolhapiac, ami akár a Finn boltját is eszünkbe juttathatja, vagy a Gibson nevű, városszerűen ábrázolt main­frame számítógép.

A film egy alkalommal valódi cyberkulturális szöveget is megszólaltat. Az egyik rendőri razzia előtt a stáblistában Agent Bob-ként megnevezett szereplő hosszú részletet olvas fel a The Conscience of a Hacker-ből.

Ez már a mi világunk. Az elektronok és switchek világa, a baud szépsége. Nemzetiség, bőrszín vagy vallási elfogultság nélkül létezünk. Ti háborúztok, csaltok, hazudtok nekünk, és megpróbáljátok elhitetni, hogy mindezt a mi érdekünkben, és még mi vagyunk a bűnözők. Bűnöző vagyok, bűnöm a kíváncsiság. Hacker vagyok, és ez a manifesztumom.²⁹

A dokumentum a Phrack underground hacker elektronikus magazinban jelent meg 1986-ban, a film valószínűleg a 2600 által átvett, sérült verzióból idéz, de ez a szöveg tartalmának szempontjából mellékes. A dokumentum ismert Hacker’s Manifesto néven is, így kellemesen összecseng a sokkal ké­sőbbi, 1997-es Christian As. Kirtchev által írt A Cyberpunk Manifesto³⁰-val. Utóbbi szöveg sokkal prófétikusab

Mi Mások vagyunk. Technopatkányok az információ óceánjában úszva.

de a film készítésekor még nem létezett, lévén a pulp cyberkultúra terméke.

Az „első és legjobb” Hackers után már könnyű sorolni a filmeket. Szintén 1995-ben megjelenik - és hatalmasat bukik - a Gibson novella alapján készült Johnny Mnemonic, Sandra Bullock menekül a teljes információs kontroll hálójából a The Net-ben. 1999-ben nemcsak a részben ehhez a témához is említhető Matrix-on ámuldozhat a moziba járó, de megnézheti Tsutomu Shimomura és Kevin Mitnick valós párharca alapján készült Takedown-t is. A cyberkultúra és a szórakoztatóipar a valós hackerek mellé kitermelte a tévés hackereket is, akik néha nagy cégek ellen küzdenek, mint az Antitrust hősei, néha adatot lopnak a kormánytól, mint a Swodfish Case-hez méltóan lepukkant Stanley Jobsonja.

Ezek a figurák nem teljesen cyberpunk hősök, nincsenek látványos beültetéseik, nem utcai kapcsolatoktól szerzik be a legforróbb szoftvereket. Nem is valódi hackerek vagy net veteránok, hanem a kettőnek valamiféle ötvözete. Nyelvükben, szlengjükben inkább a lakcímüket fekete humorral ICBM címként vagy rakéta címként emlegető Usenetesek, a hagyományos postát csigapostának becéző korai netezők nyelvhasználatára emlékeztet. Bravúros és látványos mutatványaik azonban a cyberpunk hősöket idézik, még akkor is, ha a valódi hackerektől is lehet bőven bravúros tetteket sorolni³¹.

*A Web volt az új killer app - képes volt pillanatok alatt, kényelmes és olcsó módon összehozni ismeretlen vásárlókat és eladókat, hirdetőket és ügyfeleket. A világ különböző pontjain élő látnokok fogták a barátaikat, olyan új üzleti modelleket dolgoztak ki, amelyek nem voltak lehetségesek akár három évvel korábban sem, és a legközelebbi kockázati tőkebefektetőhöz fordultak.
(A Wikipédia a Dotkom lufiról)6 ³²

Az internet nem sokáig lehetett a cyberpunkká válni akaró felhasználók játszótere, az üzleti szféra felfedezte, hogy a kor viszonyaihoz képest olcsón lehet(ne) sok felhasználót elérni, és 1997-tel elkezdődött a később dotkom lufiként ismertté vált folyamat. Hatalmas pénzösszegek kerültek befektetésre - a megtérülés reményével és esélye nélkül - különböző internetes vállalkozásokba. Egy ilyen hálón pedig kevesebb hely jutott a jóért küzdő, csillogó szemű techno-prófétáknak.

Teljesen nem tűntek el az ilyen típusú emberek. Az Electronic Frontier Foundation digitális szólásszabadságra felügyelő szervezet 1990 óta működik. Tiltakoztak a másolásvédelmi rendszerek vizsgálatát is törvénytelenné tévő Digital Millenium Copyright Act ellen, jogi védelmet biztosítottak az Apple által beperelt civil újságíróknak, felszólalnak ismertetik minden esetben, amikor az internethasználók személyes adatai veszélybe kerülnek³³. Hasonlóan jelen van az interneten a szabad szoftver közösség a maga szervezeteivel, a Wikipedia az ingyenesen használható és szabadon szerkeszthető enciklopédiával és még sokan mások.

De a fent felsoroltak már nem kapcsolódnak a magányos hacker figurához. Az valahogy eltűnt a a dotkom lufi ideje alatt. Az új web, Tim O’Reilly terminológiájával élve a Web 2.0, a közösségekre, a közösségi tudásra épít. Már nem a szolgáltatás megteremtője az igazán fontos, hanem azok, akik tartalommal töltik meg ezeket az oldalakat. Ráadásul ideális esetben a tartalmat létrehozó felhasználók fogyasztják is más felhasználók tartalmait, hozzáadják a saját tudásukat, véleményüket, így fenntartva a rendszert. Példa erre a Digg.com, amelyre az olvasók friss híreket küldenek be linkkel és rövid ajánlóval. Ezt az olvasók egyrészt megbeszélik, másrészt akik jónak és informatívnak találták a hírt, azok kattinthatnak egy számlálóra, eggyel növelve azt. A számláló alapján, ha a tömegek bölcsessége modell működik, elméletileg létrehozható az adott időintervallum legjobb és legérdekesebb anyagaiból álló címlap, az oldal tulajdonosainak csak az oldalon megjelenő reklámot kell eladni. Egyelőre úgy tűnik, a Digg.com sikere töretlen, a megosztás, ajándékozás kultúrájára lehetett új üzleti modellt építeni.

A jelen webje, a felhasználók által előállított tartalom azonban már egészen biztosan nem ennek a cikknek a témája. Egyrészt, mert a publikáló, aktív régivágású hackerek internetes jelenléte ellenére sem ők a héroszai ennek a kornak, másrészt pedig nincs meg a távlat a jelenség nagy képbe való beillesztéséhez.

Jegyzetek:

1. William Gibson: Trendvadász, fordította: Gálla Nóra, Magyar Könyvklub, 2004.<br/>
2. William Gibson, az Omni magazinban 1982-ben megjelent Izzó króm c. novellában.<br/>
3. William Gibson Johnny Mnemonicjában, ő viszont a matematika/számítástechnika szakszókincséből kölcsönözte.<br/>
4. A cyberpunk szövegkorpusz töredéke sem jelent meg fordításban. 2006-ra értünk el oda, hogy William Gibson Híd-trilógiájának összes része megjelent magyarul. Igaz, az 1999-ben kiadott Idoru így is hiánycikknek számít, de legalább létezik. A Snow Crash pedig annyira frissen jelent meg, hogy még nem kapható a könyvesboltokban.<br/>
5. Sarah Drew-nak, R.U. Sirius barátnőjének és szerkesztőtársának pszichedelikus, zenés performansza.<br/>
6. Sirius is probably best known for Mondo 2000, the legendary cyberian magazine that he cofounded and edited (between 1989 and 1993). Mondo 2000 promoted many of cyberculture’s early trends and visceral images: Virtual Reality; Teledildonics; Infinite Personality Complexes; philosophers like Arthur Kroker, Timothy Leary and Robert Anton Wilson. (URI)<br/>
7. Például Regina Lynn Sex Drive című rovata a Wired-ben.<br/>
8. Az idézetet saját fordításban közlöm, az angol eredeti így hangzik:<br/> „The correct path had the aspect of a narrow row of stones cutting through a gray-greenish swamp. The air was cold but very moist. Weird, towering plants dripped audibly onto the faintly iridescent water and the broad lilies. The subconscious knew what the stones represented, handled the chaining of routines from one information net to another, but it was the conscious mind of the skilled traveler that must make the decisions that could lead to the gates of the Coven, or to the symbolic “death” of a dump back to the real world.” <br/>Vernor Vinge: True Names, In James Frenkel (szerk): True Names and The Opening of the Cyberspace Frontier, TOR, New York. 251. o.<br/>
9. Az idézetet saját fordításban közlöm, az angol eredeti így hangzik:<br/> „Hiro is messing around in Flatland. He is doing this partly to conserve the computer’s batteries; rendering a three-dimensional office takes a lot of processors working fulltime, while a simple two-dimensional desktop display requires minimal power.<br/> But his real reason for being in Flatland is that Hiro Protagonist, last of the freelance hackers, is hacking. And when hackers are hacking, they don’t mess around with the superficial world of Metaverses and avatars. They descend below this surface layer and into the netherworld of code and tangled nam-shubs that supports it, where everything that you see in the Metaverse, no matter how lifelike and beautiful and three-dimensional, reduces to a simple text file: a series of letters on an electronic page. It is a throwback to the days when people programmed computers through primitive teletypes and IBM punch cards.” <br/>Neal Stephenson: Snow Crash, ROC, London, 1993. 327. o.<br/>
10. Eric S. Raymond: Hogyan válhatunk hackerré?, in Eric S. Raymond: A katedrális és a bazár, Kiskapu Kiadó, Budapest, 2004. 210. o.<br/>
11. Eric S. Raymond: A nooszféra kisajátítása, in Eric S. Raymond: A katedrális és a bazár, Kiskapu Kiadó, Budapest, 2004.<br/>
12. A hackerek és főleg a parancssor egyébként is közel áll Stephensonhoz. In the beginning… was command line című esszéjében, melyet 1999-ben az interneten jelentetett meg, és csak később került kiadásra könyv formájában, az operációs rendszerekkel és a kezelői felületek történetével foglalkozik olvasmányosan és informatívan.<br/>
13. James Tiptree, Jr: The Girl Who Was Plugged In, In Pat Cadigan (szerk): The Ultimate Cyberpunk. Ibooks, New York, 2002. 74-120. o.<br/>
14. Neal Stephenson: Spew, Wired, Issue 2.10, 1994. (URI)<br/>
15. Igaz, a Spew cypherpunkjai valamiféle szubkulturális lázadást is megvalósítanak a rockjukkal és az ipari erősségű kódolásukkal.<br/>
16. WarGames (1983), rendezte John Badham.<br/>
17. Tron (1982), rendezte Steve Lisberger.<br/>
18. The Terminator (1984), rendezte James Cameron.<br/>
19. Blade Runner (1982), rendezte Ridley Scott.<br/>
20. A cyberpunk sokat idézett rövid jellemzése a Wikipedia szeritn Bruce Sterling az Izzó krómhoz írt előszavából származik, amelyet a magyar kiadásban nem tartalmaz.<br/>
21. Sneakers (1992), rendezte Phil Alden Robinson.<br/>
22. Steve Wozniak az Apple egyik alapítója; Captain Crunch-nak John Draper-t hívák, aki rájött, hogy a hasonló nevű müzlihez adott síppal elő lehet állítani 2600 herzes hangot és ingyen vonalat lehet szerezni az AT&T telefontársaság készülékeiből. A találkozás leírása Rachel Metz 2006 augusztusi iWoz Logs Leap From Geek to Icon című interjújában történik meg. (URI)<br/>
23. A personal computer sikerének egyik fontos oka, hogy az Apple gépein a kezdetek kezdetétől grafikus felületű operációs rendszer futott.<br/>
24. Az esszé az R. Bruce Miller és Milton T. Wolf szerkesztésében megjelent Thinking Robots, an Aware Internet, and Cyberpunk Librarians című kiadványban jelent meg. Én a cni.org-on található digitális másolatot használtam. (URI)<br/>
25. Az idézetet saját fordításban közlöm, az angol eredeti így hangzik: <br/>And of course the rate of technological change continued to be rapid—which in the world of computers has meant better and cheaper equipment available all the time. So computers became at once invisible, as they disappeared into carburetors, toasters, televisions, and wrist watches; and ubiqitous, as they became an essential part first of usiness and the professions, then of personal life. <br/>(URI)<br/>
26. Hackers (1995), rendezte Iain Softley.<br/>
27. A film hackerei hordozható számítógépekkel dolgoznak - többnyire a kor Apple noteszgépei - így a cyberpunk regények óta először találkozunk mozgékony, számítógépével majdnem mindenhol dolgozni tudó hackereket.<br/>
28. Neve egyben utalás a hetvenes évek végén és nyolcvanas évek elején az Egyesült Államokban dúló telefon hackelési hullámra.<br/>
29. Az eredeti elérhető a Phrack archívumában. (URI)<br/>
30. Christian As. Kirtchev: A Cyberpunk Manifesto (URI)<br/>
31. GNU/GPL programok, Linux kernel, így kezdődne a felsorolás.<br/>
32. The Web was a new killer app — it could instantaneously bring together unrelated buyers and sellers, or advertisers and clients, in seamless and low-cost ways. Visionaries around the world grabbed friends, developed new business models that would not have been possible just three years before, and ran to their nearest venture capitalist. <br/>(Wikipedia: History of the Internet - URI)<br/>
33. A legutolsó ilyen eset talán az volt, amikor az AOL 65 ezer felhasználójának három hónapon át elvégzett húszmillió keresőszóra történő keresése letölthetővé vált a vállalat hibájából. Az esetet a New York Times is tárgyalta. (URI)<br/>