Month: January 2006

Nem lehet azzal vádolni, hogy feminista lennék, de a legutóbbi Pew Internet kutatásról szóló sg.hu cikkhez érkezett kommentek engem is megszólítottak.

A felmérés eredményeit Sztahanov már megírta itt.

Szóba kerül a nőklapja.hu, az emailezés az msnes csetbe beszúrható animált vackok, továbbá az, hogy felrobban a bix, ha minden nő csetelni kezd, és hogy az igazi internetuser bezzeg World of Warcraftozik és fórumozik. Az sg.hu-t persze eddig sem volt nehéz elhelyezni a hazai online it sajtó palettáján, de hogy egy érdekes cikkhez - nem macsó vadnyugat többé a net (lehet sose is volt) - egy ontopik komment sem érkezik, az még így is meglepett.

Zárójeles megjegyzés: egy másik cikkük szerint az sg.hu egy újságírója nyerte el az Atigris Rt. ‘Az év informatikai újságírója’ díjat. Be is linkelték az újságíró pár jobban sikerült rekláminterjúját. Röhej.

Mindig különös élvezet Indymediát olvasni, mert nincs még egy lap az interneten, ahol emberek magukat komolyan véve arról filozofálnak, hogy a podcasting vajon csökkenti-e a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Arra a következtetésre jutnak, hogy nem, mert nincs még minden lakásban megabites vonal. Szerencsére az afrikában pedig éheznek vonal nem jön be.

Az igazán jó cikkek viszont nem a technikaiak - gúnyolódást félretéve, örülök, hogy rátaláltak a podcastingra, remélem ott nem lesznek ennyire sarkosak - hanem az antikonzum, egyenlősdi, antiglob vonalat követők. A legutolsó ilyen, amibe belefutottam azt magyarázza, hogy az Activity társasjáték alapvetően gonosz, ráadásul elkészíthető otthon is, tehát nem kell érte fizetni, még ráadásabbul a kézzel készített feladványkártyák személyesebbek, mint a gyáriak.
Van benne igazság, amíg a kézzel készített tárgyakról és a különböző cuccok összehekkeléséről beszél. Csak ne lenne benne az az éles balfordulat, ne mondaná meg, hogy a társasjátékom rombolja a társadalmat, satöbbi.

És hogy Kusanagi mit keres a címben? Én sem igazán tudom, mégis ő a lead illusztrációja. A helyes megfejtők közt örök hálám sorsolom ki.

“A gép forog, az alkotó pihen” akarom mondani kész a Játékmester esszém, amiről ugyan tudom, hogy néha elsietett, nyomokban felületes, de ezek ellenére sikerült releváns gondolatokat megfogalmazni a regénnyel kapcsolatban. Az eddigiektől eltérően - hála a Pages export funkcióinak - most van html verzió is az esszéből a szokott pdf mellett.

Annak ellenére, hogy tizenoldalakat fehér háttérrel legalábbis bűn monitoron olvasni szerintem.

(PDF)
(HTML)

Várom a fídbekket. ;)

Update:
Javított verziók - majdnem rendes oldalszámozással a html változatban. A Köszönet Isten Állatkertjét illeti.

Nagyon mély és emberi utálattal viseltetek a mostanában egyre nagyobb népszerűségnek örvendő lossless kodekekkel szemben. A nagy fájlmérettel együtt járó szuper hangminőséget a laptop hangszóróin nem tudom élvezni - azt is kétlem, hogy normális hangrendszer esetében feltűnne a különbség -, se az iPod se az eddigi sony walkmanem nem támogatja őket, ráadásul rendkívül igénytelen lejátszó van csak hozzájuk macre.

Választási lehetőség pedig nincs. Konvertálhatok xActtal, garantált 100% processzorhasználat, amíg a progi dolgozik. Vagy lejátszhatom a fájlokat Coggal, az csak harminc-negyven százalékot eszik. Esetleg kereshetek/fordíthatok egyesével szoftvert flachez, apehez és így tovább.

Mellékszál, de a a technománia pár adással ezelőtt a high-end audióról és audiófíliáról szól. Ott azt emelték ki, hogy az egész a zenehallgatás öröméről szól, egész jó beszélgetés.

Úgy tűnik, a mac minivel ismét divatos téma lett a számítógép autóba építése. Nincs hónap ‘nézzétek meg, hogy hekkelte be Joe a minjét a pickupjába’ hír nélkül.

Az ilyenekről mindig az a mod jut eszembe, amit Neuromancer mutatott pár éve. Mert szép előregyártott alkatrészekkel beépíteni egy gépet a kesztyűtartóba, de sokkal szebb átalakítani egy desktopot, újrahuzalozni a kocsit, írni rá saját szoftvert és végül bevezetni az egészbe az internetet, mint ahogy ez a fickó csinálta a luxus Tatrájával.