Re: Van-e olyan műfaj, hogy blog?

A blogoszféra közhelyesnek mondható nagy vitáinak egyike, hogy egészen pontosan mi a blog. Eszköz-e vagy műfaj, egyáltalán eltér-e bármiben a rózsaszín lányszobák naplóitól? Szóval hogy kell hozzá közelíteni, szeressük-e úgy általában. Csala Bertalan tanulmányában - főleg - műfajelméleti szempontból közelíti meg a kérdést, én meg arcátlan módon visszaszólok a tárgylemezről.

Kerettörténet és könyvészet: akadt némi elverni való pénzem és beruháztam Az internetkorszak kommunikációja című tanulmánygyűjteménybe. Tettem mindezt annak ellenére, hogy Balázs Gézának is van némi köze hozzá - Bódi Zoltánnal együtt felel a kötet szerkesztéséért.

Egyébiránt a Gondolat/Infonia adta ki 2005-ben a kötetet, tették ezt akkora garral, hogy egyikük honlapján sem találom, úgyhogy linkelem a bookline erősen hiányos adatlapját helyettük.

Ha egy mondatban kellene jellemeznem a tanulmányt, maximum annyit tudnék mondani, hogy furcsa. Ismeretterjesztő írásnak kusza, néhol feltételez előzetes ismereteket a blogoszféráról, “tudománynak” pedig túl általános a néhol tévedésekkel terhelt szöveg. Érdekes tematizálási és műfajelméleti fejtegetéseket tartalmaz, de nagyon röviden. Bármelyik résztémája megérdemelne egy külön tanulmányt is. Szóval tiszteletreméltóbb, mint jó.

Nézzük sorban, mivel foglalkozik:

  1. Induljunk el a kályhától jelleggel a Mi a blog? kérdéssel nyit, etimologizál egy sort a web+log szókapcsolaton, elhangzik a kötelező jellegű online napló magyarítás. Majd pár szóban ismerteti a blogok történetét Rebecca Blood alapján, úgy hogy az első angol vagy magyar blogokról egy szó sem esik. (Megemlíti viszont Quentin Tarantino blogját, ami a wayback machine szerint 2004 vége, 2005 eleje táján működött.)
  2. Megpróbál blogtipológiát építeni, ami alapjában véve dicső próbálkozás, de nem látom a logikáját. A felvett kategóriák a következők:
    • Csak szöveges blogok: a feltételezett őstípus, napjainkra ritkává vált.
    • Csak képes blogok: a fotóblog.
    • Linkgyűjtő blog: linkek pár sornyi személyes megjegyzéssel. A példa egy azóta megszűnt blog és Pollner E-médiája!
    • Személyes blog: az énblogként emlegetett kategória, azzal a kitétellel, hogy ez hasonlít a leginkább az online naplóra.
    • E-média / blog újság: “Furcsa keveréke a naplónak és az újságnak. A blogger híreket ír vagy kommentál. A lényeg, hogy ezeket semmilyen szerkesztő nem szerkeszti, nem cenzúrázza. Bár teljes bizonyossággal ezt sem jelenthetjük ki, mert van, ahol szemlátomást igen…” Eddig a definíció, a hozott példa ismét az E-média és Doransky Klog-ja.
    • Társasági blog: olyan blog, ahol szabadon kint van a jelszó és a felhasználónév, bárki írhat a blogba. Az alap.freeblogot hozza példának.
    • Tematikus blog: “Egy bizonyos téma köré épül a blog minden írása, külalakja. (…) A tematikus blog lehet “szubkulturális blog” is.” Példák: George Bush blogja, Gothicszoba.freeblog (utóbbi megszűnt).
    • És a fentebb felsoroltak egyvelege.
  3. Végül beleássa magát a műfaji kérdésekbe Földes Anna és Szigethy András alapján. A blogot sajnos nem az online újságírással veti össze, így meg is jelenik a blog mellett előnyként, hogy ‘a blogger bezzeg linkelheti a részletesebb írásokat’. Ennek kapcsán megállapítja, hogy a blogpost tulajdonképpen a linkelt részletesebb írás leadje. Végül eljut oda, hogy a tájékoztató és a véleményformáló műfajcsalád kevert megjelenése miatt a blogos hír nem is hír.Kitér pár mondatban a nickhasználat kérdéseire, odaszúrva egy “Talán nem merik vállalni amit írtak, vagy ahogyan írták. Hiszen könnyű névtelenül bátornak lenni.” kitételt. Mindenesetre “álnéven publikált hír nem létezhet.” A blogpost nem is publicisztika, kiderül a későbbiekben, hiszen a példaként hozott post nem foglalkozik az “emberiség nagy, közös magányügyével”, hanem a blogger személyes problémáját taglalja, ami maximum az adott város lakóit zavarja. Ráadásul a bloggerek ritkán - kitétel: még az újságírók sem mindig - rendelkeznek ‘a publicisztika írásához szükséges tekintéllyel, élettapasztalattal és íráskészséggel’. A végső következtetés, hogy a blogpost legközelebb a kommentár, jegyzet, glossza, tárca “szentnégységhez” esik a legközelebb. Ráadásul a feedback lehetősége ugyanúgy adott, mint a nyomtatott vagy webes újságoknál, hiszen általában elérhető a blogger emailcíme és gyakorta van üzenőfal is.
  4. Esik még szó a kreativitás kiéléséről, exhibicionizmusról, illetve arról, hogy a bloggerek nem egységes nyelven írnak. Akad irodalmi, sőt lírai igényű írás, is de megjelenik a a blogok nyelvezetében a durvaság is, a szleng és az argó (!). Mind a társadalommal szemben nem álló csoportok argója, mint a társadalomellenes beállítottságú csoportok (bűnözők, drogosok, …) argója.

Igyekeztem csak összefoglalni, de az gondolom látszik, hogy a kettes, hármas és négyes pontot is vitathatónak tartom. A tematizálásból az én ízlésemnek hiányzik a rendező elv, a műfajiság külön-külön tanulmányt is érdemelne, mert ez így felületes, és akkor a társadalomellenes szlengről még nem is beszéltünk. Jobbszeretem a szleng, mint karneváljelenség megközelítést.

De hosszú ez így, a tanulmány viszont nem érhető el a neten, és ennyi figyelmet megérdemelt, “ha már foglalkoznak velünk”.

Update: Infonia könyvek és köztük a fent emlegetett kötet is.

Három újabb service

A Blogspotting mai postja kapcsán

A körítés legalább annyira érdekes, mint a szóbanforgó szoftverek. A könyvírásra készülő Stephen Baker egy postban az olvasó segítségét kérte, hogy milyen hordozható gépet és hozzá illő szoftvert szerezzen be. A mai post pedig azzal fejeződött be, hogy egy PB G4 és egy DevonThink licenc boldog tulajdonosa.

jutottam el a kreatív írást támogató - legalábbis ezt szokták emlegetni - szoftverekkel foglalkozó Devon Tecnologies oldalára. A Thinket régebb óta ismerem, igaz sose volt rá szükségem, de csak ma vettem észre, hogy kínálnak pár freeware appot is, köztük egészen hasznos service-ket.

Hármat gyorsan “telepítettem” is:

  • AntiWordService - Word dokumentum - plain text konverziót végez bármely Cocoa app számára. A formázások nem maradnak meg, a szöveg viszont kinyerhető. (Doksit elvben megnyit a TextEdit is, de sose tudni)
  • CalService - Cocoa texteditorban egyszerűbb (és közepesen bonyolult) egyenleteket old meg. Használata: 4+3, kijelöl, Alma+= és kiírja. Még talán a Quicksilveres megoldásnál is bájosabb.
  • PDF2RTF Service - PDF megnyitás rtf-ként bármilyen cocoa editorban. Ez talán a legjobb mind közül, mindig utáltam konvertálgatni.

És a plusz egy: WordService, egy raklap formázást tartalmazó szolgáltatás, az ilyesmihez általában már Mellelt nyitok.

(letöltések)

Jegyzetelés gombnyomásra

Nem a jövő diktálógépe jött el,

egyébként emlékszik még más is arra a jelenetre az Alapítvány és a Birodalomból Második Alapítványból, amikor Arkady Darrell - megérne egy újraolvasást az Alapítvány a nőalakok vizsgálata miatt - szerencsétlenkedik az automata írógéppel?

viszont találtam két programot Macre, amik együtt gyanúsan productivity tippként működnek együtt.

A múlt heti nagy szoftverlisták egyikében - volt vagy öt, ha lelőnek se tudom melyikben - találtam Peter Maurer appját, a Service Scrubbert. A program segítségével ki lehet takarítani Application menü alatt található Services menüt, és a billentyűkombinációkat lehet rendelni a gyakrabban használt parancsokhoz.

OS X services menu(takarítás után)

Az immáron tiszta - de legalábbis hasznosságokkal teli - Services menübe illetsztette be a Notes a Take Note funkciót. Shift-Alma-K-ra az éppen használt programban kijelölt szövegrészt átküldi a Notes-ba. Kiválaszthatjuk, hogy az így átküldött szövegrészek külön jegyzetként jelenjenek meg, vagy egy “lapra” gyűjtse őket össze a rendszer. Egyelőre hasznosnak tűnik.

IT-s rádióműsorok

Az előző félévben szoktunk rá a szobatársammal (angol-infó), hogy IT témájú rádióműsorokat hallgassunk mindenféle háttérzaj helyett. Kicsit fáraszóak néha, volt példa, amikor konkrétan sikítani kezdtem - a Modemidőkben az egy női hang közölte az új Mac laptopjáról, hogy “olyan kis cukor” - de vannak jó és informatív adások is.

  • A Technománia adásai közül nem igazán válogatunk, jön minden adás podcastban, annyi, hogy a rosszabb darabokat korábban törlöm. Az OpenOffice - Microsoft Office “párharcról” szóló adás vagy a CC-s beszélgetés nagyon jó volt. (archívum)
  • Sokkal ötletszerűbben követjük a Digitálist a Kossuton. Fel kell menni a honlapra, ki kell mazsolázni a műsorokat (szerda 17:00), letölteni a Real media fájlokat, satöbbi. A “fiatalos” - esetenként összeszedetlen - Technomániához képest ez ráadásul lassabb is, este akár altatóként is jó. Viszont a legutóbbi mobilkommunikációval foglalkozó műsor (RM) nagyon jó volt, az ilyen adásokért sok hülyeséget megbocsát a hallgató.
  • A Modemidők Netidők frissen került be a listába, egyelőre egy borzalmas minőségű Doransky interjút leltem, de az ezer évre visszanyúló archívumban biztos vannak még érdekességek. (most egy 2001-es adás szól, addig biztos vissza lehet ásni.)

Számok és vonalkódok a blogra

Zgalant és BDK már kiderítették, hogy ISSN-t nem kaphatnak a blogok, belebotlottam viszont tegnap egy ESBN nevű azonosítóba, amit direkt elektronikus tartalmakhoz - blog, podcast, email, webzine - alkottak meg.

A honlapon szereplőket csak úgy tudom értelmezni, hogy minden egyes postot külön kell azonosítóval ellátni, ráadásul értelmét sem igazán látom. De ha valaki vágyik egy hosszú számsorra és egy pofás vonalkódra - nekem van pár a címsorban - akkor bátran regisztrálhat az esbn.org-on.

Az azonosító létrehozására biztosítanak firefox extension-t és dashboard widget-et is, ez talán a legszimpatikusabb az egészben.

OS X kompatibilis egerek

Srác barátom - friss switcher - kérdezett meg tegnap, hogy mit lehet kezdeni egy olyan egérrel, aminek az - azóta erőszakkal kinyitott - dobozán szerepelt ugyan a mac kompatibilitást jelző mosolygós finder arc, de csak OS 8.6, OS 9.2 drivert adtak hozzá.

Az ilyenkor első tippként alkalmazott USB Overdrive neki bevált

ez az egyik dolog, amit nagyon várok a Leopardtól: rendes beállítófelület többgombos egerekhez, valami olyasmi, ami a Mighty Mouse-é (screenshot). A logitech által adott Control Center (screenshot) is elég okos, más jó third party cuccal viszont még nem találkoztam.

így nem kellett kipróbálni a tapasztalatom szerint sokkal instabilabb SteerMouse-t. Nekem annyira nem vált be egyik se, mikor az otthoni Genius-hoz kerestem valamit, ami működésre bírja a gombokat. Úgyhogy írtam a magyar és a nemzetközi Genius képviseletnek.

Először a nemzetközi válaszolt. Elismerték, hogy a Superior becenevű egérhez még nincs driver, de mellékelten küldenének egy sima netscrollhoz valót, az biztosan vezérel öt gombot (ezekre került az exposé). Sűrű elnézések a továbbiakban. A magyar képviselet válasza késett pár napot a nemzetközihez képest. ők is elnézést kértek, majd elkezdtek mutogatni a nagy Geniusra, hogy tőlük kérdezzek, mert a magyar képviselet az kicsi krumpli, itt nem tudnak ilyenre választ adni.

Tanulság nincs, az igazi apple júzerek úgyis egygombos egérrel nyomulnak. :)

Naiv vásárló és a könyv

Történt egyszer, hogy vizsgaidőszak, tantárgyfelvétel és egyéb adminisztrációs csumbagambrák végével be akartam fejezni a nagyon várt, és aztán többször letett Gibson-féle Difference Engine olvasását. Ki is derült annak rendje és módja szerint, hogy az utolsó ötven oldal hiányzik, de a kötet tartalmazza grátisz az utolsó előtti ötven oldalt még egyszer.

A neten olvasott naiv ügyfeles sztorik után nem vártam sokat, de azért megeresztettem egy levelet a kiadónak (Nagual Publishing), hogy ugyanbizony nem lehetne-e cserélni a könyvmet. És mivel nem vártam, csörgött is tíz percen belül a telefonom, hogy bemegyek-e a kiadóhoz, vagy ha vidéki vagyok, akkor hová küldjék a hibátlan példányt. A történet folytatása tartalmazott széles mosolyt, emailt a címemmel és egy riszpekt postot, mert itt a kötet az íróasztalom szélén végre.

Egyébként maga a mű nem annyira jó sajnos, mint vártam, ha Zgalant nem figyelmeztet annó, akkor most csalódottabb lennék.