A blogoszféra közhelyesnek mondható nagy vitáinak egyike, hogy egészen pontosan mi a blog. Eszköz-e vagy műfaj, egyáltalán eltér-e bármiben a rózsaszín lányszobák naplóitól? Szóval hogy kell hozzá közelíteni, szeressük-e úgy általában. Csala Bertalan tanulmányában - főleg - műfajelméleti szempontból közelíti meg a kérdést, én meg arcátlan módon visszaszólok a tárgylemezről.
Kerettörténet és könyvészet: akadt némi elverni való pénzem és beruháztam Az internetkorszak kommunikációja című tanulmánygyűjteménybe. Tettem mindezt annak ellenére, hogy Balázs Gézának is van némi köze hozzá - Bódi Zoltánnal együtt felel a kötet szerkesztéséért.
Egyébiránt a Gondolat/Infonia adta ki 2005-ben a kötetet, tették ezt akkora garral, hogy egyikük honlapján sem találom, úgyhogy linkelem a bookline erősen hiányos adatlapját helyettük.
Ha egy mondatban kellene jellemeznem a tanulmányt, maximum annyit tudnék mondani, hogy furcsa. Ismeretterjesztő írásnak kusza, néhol feltételez előzetes ismereteket a blogoszféráról, “tudománynak” pedig túl általános a néhol tévedésekkel terhelt szöveg. Érdekes tematizálási és műfajelméleti fejtegetéseket tartalmaz, de nagyon röviden. Bármelyik résztémája megérdemelne egy külön tanulmányt is. Szóval tiszteletreméltóbb, mint jó.
Nézzük sorban, mivel foglalkozik:
- Induljunk el a kályhától jelleggel a Mi a blog? kérdéssel nyit, etimologizál egy sort a web+log szókapcsolaton, elhangzik a kötelező jellegű online napló magyarítás. Majd pár szóban ismerteti a blogok történetét Rebecca Blood alapján, úgy hogy az első angol vagy magyar blogokról egy szó sem esik. (Megemlíti viszont Quentin Tarantino blogját, ami a wayback machine szerint 2004 vége, 2005 eleje táján működött.)
- Megpróbál blogtipológiát építeni, ami alapjában véve dicső próbálkozás, de nem látom a logikáját. A felvett kategóriák a következők:
- Csak szöveges blogok: a feltételezett őstípus, napjainkra ritkává vált.
- Csak képes blogok: a fotóblog.
- Linkgyűjtő blog: linkek pár sornyi személyes megjegyzéssel. A példa egy azóta megszűnt blog és Pollner E-médiája!
- Személyes blog: az énblogként emlegetett kategória, azzal a kitétellel, hogy ez hasonlít a leginkább az online naplóra.
- E-média / blog újság: “Furcsa keveréke a naplónak és az újságnak. A blogger híreket ír vagy kommentál. A lényeg, hogy ezeket semmilyen szerkesztő nem szerkeszti, nem cenzúrázza. Bár teljes bizonyossággal ezt sem jelenthetjük ki, mert van, ahol szemlátomást igen…” Eddig a definíció, a hozott példa ismét az E-média és Doransky Klog-ja.
- Társasági blog: olyan blog, ahol szabadon kint van a jelszó és a felhasználónév, bárki írhat a blogba. Az alap.freeblogot hozza példának.
- Tematikus blog: “Egy bizonyos téma köré épül a blog minden írása, külalakja. (…) A tematikus blog lehet “szubkulturális blog” is.” Példák: George Bush blogja, Gothicszoba.freeblog (utóbbi megszűnt).
- És a fentebb felsoroltak egyvelege.
- Végül beleássa magát a műfaji kérdésekbe Földes Anna és Szigethy András alapján. A blogot sajnos nem az online újságírással veti össze, így meg is jelenik a blog mellett előnyként, hogy ‘a blogger bezzeg linkelheti a részletesebb írásokat’. Ennek kapcsán megállapítja, hogy a blogpost tulajdonképpen a linkelt részletesebb írás leadje. Végül eljut oda, hogy a tájékoztató és a véleményformáló műfajcsalád kevert megjelenése miatt a blogos hír nem is hír.Kitér pár mondatban a nickhasználat kérdéseire, odaszúrva egy “Talán nem merik vállalni amit írtak, vagy ahogyan írták. Hiszen könnyű névtelenül bátornak lenni.” kitételt. Mindenesetre “álnéven publikált hír nem létezhet.” A blogpost nem is publicisztika, kiderül a későbbiekben, hiszen a példaként hozott post nem foglalkozik az “emberiség nagy, közös magányügyével”, hanem a blogger személyes problémáját taglalja, ami maximum az adott város lakóit zavarja. Ráadásul a bloggerek ritkán - kitétel: még az újságírók sem mindig - rendelkeznek ‘a publicisztika írásához szükséges tekintéllyel, élettapasztalattal és íráskészséggel’. A végső következtetés, hogy a blogpost legközelebb a kommentár, jegyzet, glossza, tárca “szentnégységhez” esik a legközelebb. Ráadásul a feedback lehetősége ugyanúgy adott, mint a nyomtatott vagy webes újságoknál, hiszen általában elérhető a blogger emailcíme és gyakorta van üzenőfal is.
- Esik még szó a kreativitás kiéléséről, exhibicionizmusról, illetve arról, hogy a bloggerek nem egységes nyelven írnak. Akad irodalmi, sőt lírai igényű írás, is de megjelenik a a blogok nyelvezetében a durvaság is, a szleng és az argó (!). Mind a társadalommal szemben nem álló csoportok argója, mint a társadalomellenes beállítottságú csoportok (bűnözők, drogosok, …) argója.
Igyekeztem csak összefoglalni, de az gondolom látszik, hogy a kettes, hármas és négyes pontot is vitathatónak tartom. A tematizálásból az én ízlésemnek hiányzik a rendező elv, a műfajiság külön-külön tanulmányt is érdemelne, mert ez így felületes, és akkor a társadalomellenes szlengről még nem is beszéltünk. Jobbszeretem a szleng, mint karneváljelenség megközelítést.
De hosszú ez így, a tanulmány viszont nem érhető el a neten, és ennyi figyelmet megérdemelt, “ha már foglalkoznak velünk”.
Update: Infonia könyvek és köztük a fent emlegetett kötet is.
(takarítás után)
