Záróvonal

Már Blogter felhasználó koromban is zavaró volt, hogy a rendszerben nagyon kevés a kifelé mutató link. Ráadásul nemcsak a blogrollokra - érthető, hogy a kevéssé tapasztalt júzerek nem kezdenek sablon piszkálásba ilyesmi miatt - igaz a kevés kimenő link, de a postokra is.

Érthető a kezdeti zártság, a közösségi tér megteremtéséhez, hogy a blogter ne csak blogszolgáltató legyen, szükség volt rá. Azt viszont nem értem, hogy a pár napja bemutatott blogter csíkkal, amin a változatosság kedvéért megint csak a blogteres blogroll érhető el, miért nem próbálták meg közelebb hozni a blogtert a blogoszférához.

Naivitás kikapcsolva: az oldalletöltésnek persze az tesz jót, ha a felhasználó nem hagyja el a rendszert, hanem azon belül kattingat.

Biztonság

Kicsit elbizonytalanodtam. Károsnak véltem, hogy a Mac felhasználók állandóan azt hajtogatják, az én rendszeremnek semmi sem árthat, macre nincs spyware, vírus, adware. Most viszont belefutottam egy topikba a beszMacen, ahol a felhasználó elújságolja, hogy törölte a /usr-t, mert vírusnak vélte.

Szóval a kicsit megnövelt paranoia sem működik - bármennyire szükség van rá -, mert a hozzá nem értő felhasználók pillanatok alatt ölik ki a saját rendszereiket, mert nem látnak túl a guin. Marad nyitva a kérdés: ki fog tudatos felhasználókat nevelni?

A világot ismét megelőzve

Megint sikerült kérem. Hátra lehet kényelmesen dőlni, pezsgőt bontani, büszke mosollyal kortyolgatni, mert a magyarok ismét megmutatták.

Olvasom ugyanis ma este Nick Carr-nál, hogy a Webkettő legújabb trendje a kóanok megfogalmazása. A kóan első nekifutásra nem logikai, hanem intuitív módon megközelítendő zen buddhista bölcsesség, második nekifutásra pedig tovább lehet tájékozódni a Wikipedia: Koan szócikkét elolvasva vagy a Kvanzum Zen Iskola Kóanok oldalán szétnézve.

Carr olyanokat hoz példának, hogy:

“The ecosystem is the computer, and collaboration is its operating system.”

vagy

“Technology is to media companies what refrigeration was to Coca-Cola.”

Amelyek semmitmondásban nem versenyezhetnek a magyar blogoszféra első pre-webkettő koanjával azzal, hogy: “Blogger bloggernek bloggere.”

Ennél tán csak a Sun “The network is the computer.” jelmondata régebbi, de az valami rejtélyes oknál fogva mindig értelmesnek tűnt. Lehet valódi zen mester fogalmazta meg.

Frissítések napja

Egy teljesen váratlan és egy régóta várt frissítés érkezett meg mára. Kezdem a jobb hírrel:

  • Van új, 0.21a verziószámú Kismac, ami most már Airport Extreme kártyákkal is tud passzív módban keresni. Ráadásul van benne Growl támogatás, okosodtak a beállítások és unibin lett. Leszedhető a Binaervarianz-ról. (via digg)
  • Megszűnt “coming soon” lenni az Uno gui hack, kijött az 1.3-mas verzió. Új, konfigurálhatóbb telepítőt kapott, ráadásul már nem kell külön iTuno kiegészítés az iTunes felületének megváltoztatásához.

Ráadásul hozzájutottam a BloZOT-tal szerzett SubEthaEdit licencemhez, hála Kobaknak, aki elirányított a gmail spam mappájába érte.

Nyélen, Case, nyélen!

Larry McCaffery - Hammettet másodsorban az ön gazdag, poétikus nyelve juttatta az eszembe - a futurisztikus szleng, az utcanyelv, a sok technikai, szakmai zsargon. William Gibson - Realisztikus argó megteremtése a célom, de nem az én találmányom az sem, ami a dialógusokban egzotikusnak vagy furcsának tűnik - kollázs az egész. Oly sok a kultúra és a szubkultúra, hogy ha kinyitod a füled, annyi kifejezést, szólást, metaforát csíphetsz el, ahányat csak akarsz. A Neurománc és a Számláló nullára futurisztikus ízű kifejezései könnyen meglehet, hogy az 1969-es torontói dealerek, vagy a biciklisták szlengjéből valók. (a teljes interjú a Prae 2000/3-4-ik számában)

Régi szám, régi interjú, azt hiszem, a szlenges húzás is tudott dolog, még ha a ‘Gibson írógépen írta a Neurománcot’ sztori elterjedtebb is. Annyi aktualitása lehet, hogy az új kiadáshoz átnézett szöveg időnként más szlenget tartalmaz - erről volt már szó - és hogy belefutottam egy remek mai futárszlenget tartalmazó írásba.

Innentől tényleg beszélnek helyettem a szövegek, elég elképzelni, ahogy Case vagy Molly a mai nyelvezetet használja. A hatás, úgy hiszem, garantált.

A média meg az ő káros hatása

Esszéhez szakirodalmat keresve találtam rá a 2003-mas obszervációs felmérést értékelő tanulmányra az oki.hu-n. A kérdésekre 176, az ország különböző részein tevékenykedő tanár válaszolt, néhol egészen érdekes dolgokat mondva.

Két táblázatot érdemes mindenképpen megnézni, az ötös és a hatos számút. Az ötös “a nyelvtantanítás legfontosabb kihívásait” tartalmazza. Legelőkelőbb helyen a nyelvművelő ízű “igénytelen nyelvhasználat” áll, de fontos kihívásnak (!) számít a “TV, videó, számítógép” is. A hatos táblázat pedig az irodalomtanítás kihívásaival foglalkozik. Vezető válaszok: “keveset olvasnak”, “általános értékválság”, “ízlésformálás: olvasás megszerettetése a TV, videó ellenében”, de a listán helyet kapott a kedvencem, “a média káros hatása” is.

Azt hiszem, érdemes lesz elővenni pár év múlva ezt a tanulmányt, és megnézni, tudnak-e már mit kezdeni a mediatizált világgal, az audiovizuális/interaktív művekkel és úgy általában számítógéppel a magyartanárok. Később még van szó arról, hogy mi hangsúlyos az oktatásban (24. táblázat) ott még lehet csuda dolgokat lelni. Nyelvtanból az első helyen említett ismét csak nyelvművelés…