Sem megerősíteni, sem cáfolni

Nem lehet a Get A Mac kampányt okolni, annál régebbi a hír, csak mostanra szivárgott le a mac webre

pontosítok: a MacNN-en olvastam, a magyar it oldalakig még nem jutott el, pedig jól festene az sg.hu-n mondjuk “Feltörték az Apple-t” címmel de múlt csütörtökön defacelték a koreai Apple Store-t. A szerveren Mac OS X Server rendszer futott, az oldalt Apache szolgálta ki. Nagyjából itt érnek véget az információk, pedig jó volna tudni, fent voltak-e a szerveren a rendszer legújabb frissítései, amelyek többek közt Apache hibajavításokat is tartalmaztak.

A mac weben reményeim szerint hamarosan megjelenő kommentárok minden bizonnyal ki fognak térni arra, miért nem az Apple sara az ügy, ezért ettől itt - és mert végletesen égőnek gondolom - eltekintek.

Az OS X meg a Bittorrent

Hjaj. Szóval én tudom ám, hogy a Macintosh világ kicsit távoli, mások a szabályai mint a wintel pécéknek, kicsit idegen és néha érthetetlen. De azért azt nem kellene túl komolyan venni, ha egy rumor oldal - itt az idegenség, az új operációs rendszerről, hardverekről szóló pletykákat hozó oldalak például - kijelenti, mit fog tartalmazni a 10.5.

A hír a MacOSRumors oldalán látott napvilágot. A lap állítása szerint az információ megbízható forrásból származik, így ők nem vonják kétségbe annak valódiságát. (forrás: sg.hu)

A pletykalap megírta, mi elhisszük, mert mi is szeretnénk. Kell-e kommentár?

A MacDevCenter is talált egy említést, ahol tény lett a pletykából. Tény, hogy jó lenne, de a nyelvvel való teremtés ennyire nem működik.

Ó azok az oroszok

Nemcsak a spájzban vannak jelen a derék oroszok, de a könyvespolcon, újságban, mozivásznon monitoron is. Mostanra megérdemeltek legalább egy-egy mondatot.

  • Határozottan úgy rémlett, hogy lelkendeztem már a Nochnoy Dozor-ról (Éjjjeli őrjárat), az orosz Timur Bekambetov remek dark urban fantasy filmjéről, de kiderült, hogy csak akartam írni. Pedig már elérhető (értsd: letölthető, nem találtam információt a magyar bemutatóról) a film Dnevnoy dozor (Nappali őrség) című folytatása is. Van benne minden, ami egy igazán jó, szórakoztatni vágyó filmhez kell: napjaink Moszkvája, a Fény és Sötétség örök harca, mágia, zúzós soundtrack, száguldás sárga Zillel és persze remek karakterek. Külön kiemelendő Zavulon, a Sötét oldal káeurópai maffiózó küllemű vezére, aki az általam látott legemberibb filmes gonosz. (Persze nem elhanyagolandóak a többször megénekelt gyönyörű orosz nők sem.) Meggyőződésem, hogy orosz nyelven az igazi, kellenek az oroszos recsegés a szövegbe a teljes hatás eléréséhez.
  • Borisz Akunyin krimisorozatának harmadik kötetéről - Leviatán - már nem tudok ennyi jót mondani. Tisztes iparosmunka, az író jól kezeli a krimi hagyományait, látványosan tartja be vagy éppen szegi meg őket, játszik a műfajjal. De ezzel a végére is értünk, maga a történet nem nagy szám - pláne az Azazelhez vagy A török cselhez mérve - és a karakterek is hajlamosak sablonosak lenni. Pedig ez a két jellemző menthetne meg egy olyan krimit, ahol esélyünk sincs kinyomozni, ki a tettes. Leárazáson, könyvvásáron érdemes rá beruházni, ha másért nem, hogy teljes legyen a sorozat, de felesleges érte törni magát az embernek. (Egy egészen más vélemény a könyvről Manonegra tollából, aki ráadásul naprakészebb is nálam.)
  • Végül pedig cikk Pelevin - aki tudja, kit kell megölnöm a Generation P egy példányáért, az írjon a könyvért_ölök@worldshots.hu-ra, hiánycikk az összes antikváriumban - kapcsán az orosz prózáról a Nol.hu-n: Ki az orosz próza ezredese?
  • +1 - Szerencsétlen Akunyin megérdemelt volna egy külön postot lassan, de: a Nappali őrjáratról kerestem infót, így botlottam bele a magyar.film.hu orosz filmgyártással foglalkozó cikkébe. A cikk kitér az Éjjeli őrjárat sikerére, de ami lényegesebb emleget egy készülő Turetski Gambit című filmet is, ami Fandorin sorozat második kötetéből készült. Legalábbis ellentmondásos véleményeket lehet olvasni róla az imdb fórumain, nincs mese, le kell tölteni.

Lelkes postás

Van egy találós kérdésem. Mi hiányozhat fájóan a Gmail Notifier beállítási lehetőségei közül?

Gmail Notifier Prefs Gmail Notifier Prefs 2

Szabad a gazda? Nos, nem beállítható, hogy milyen gyakorisággal nézzen rá a notifier a fiókra. Ez azzal jár, hogy akár érdekel akár nem, a notifier értesít, ha úgy gondolja. Máshonnan nézve: megzavar abban, amit éppen csinálok.

Pedig az új Gmail + Growl plugint tényleg gyönyörűen be lehet hangolni, de az alap program sajnos zavaró. Vissza GmailStatus-ra.

Get a Mac?!

Kétség nem fér hozzá, jópofák lettek az új Get a Mac kampány reklámfilmjei. Lesznek belőle persze tisztességes flamewar-ok. A windows tábor elmondja majd, hogy azért olyan gyakran nem fagy az az XP. Erre a mac tábor - különösen a 3.11 óta pécét nem látott kemény mag - kétségbe vonja az igazukat, a háttérben pedig csendesen nyergelnek az apokalipszis lovasai.

No de volt már ilyen, lesz is, nincs min meglepődni. Ami viszont okozhat akár kellemetlen meglepetést is, hogy a pécék ellen - valójában inkább pécéket piszkáló - felhozott érvek egyike a vírusok megléte. Az elmúlt hónapokban viszont voltak már olyan proof-of-concept kódok, amelyek megpróbálták felhívni a figyelmet, hogy a ‘macre nem lehet vírust írni’ legenda veszélyes is lehet. Ha másért nem, mert sikerült kiölni a vírusok elleni védekezés attitűdjét a felhasználókból. Pedig buta, tájékozatlan, fáradt júzer minden platformon van, ráadásul a szék és a billentyűzet közé eső problémaforrásokat még patchelni se lehet.

Update (05.02)

Hiú ember vagyok, szeretem, ha egyetértenek velem. Az Ars Technicás John Siracusa is a Viruses reklámba akad bele, igaz egészen más indokkal.

Él-e az irodalom?

Olyan levelet kaptam Sün barátomtól - végzős/végzett gépész - , amit érdemesnek tűnik megosztani a kedves olvasókkal. Így szól a lényegi rész:

lenne egy egyszerű kérdésem: a “magas” irodalom megragadt a ‘900-as évek elején? vagy van kortárs magas irodalom? (ezt gondolom részben magam is megválaszolom, mert gondolom pl Eszterházy biztos az) (és próbálkoznak adagolni a kortárs élő emberek felé?) (vagy én vagyok teljesen műveletlen és megmaradtam a ponyvánál!)(épp a Stalkert olvasom) csak azért jutott ez az eszembe, mert reggel a TV-ben azon sírtak, hogy a fiatalság:1. nem olvas, 2. ha olvas, nem magas irodalmat. mint ahogy azt a “kesergők” tették ezt gyerekkorukban,3. alig lehet elolvastatni velük a kötelezőket. és nem értik, miért nem érdekli a kicsiket a komoly irodalom? és mért kell kanonizálni az irodalmat? miért nem fejlődhet? betegek ezek? (nem tudom elképzelni, hogy van olyan ifjú aki érdekesnek találná Voltaire-t vagy Stendhalt, vagy Mann-t és saját szórakozása érekében leveszi a polcról!)

Nagyon jó kérdések, túl jók ahhoz, hogy az alig strukturált válaszlevelemmel folytassam. Inkább nézzük pontokra szétkapva, honnan érdemes szerintem megközelíteni őket.

  1. Kortárs irodalom természetesen van, azt viszont itt és most nem lehet megmondani, hogy pár évtized múlva mire fog nagy műként emlékezni az irodalomtörténet. Legjobb példa erre talán a századforduló kismestereinek művészete igazán jó művekkel, amiket nem igazán olvasnak/adnak ki mostanában.
  2. Kánon természetesen van, velejárója a nyomtatott irodalomnak. (Meg ha a szó eredetét nézzük, akkor a nem nyomtatottnak is, de innentől szőrszálhasogatás.) Ami igazán szép, hogy nyugodtan beszélhetünk a magas irodalom, a science fiction, az ifjúsági irodalom, stb kánonjáról külön külön is. (Erről a témáról volt már szó a Szépirodalomság című postom alatti kommentekben is.)
  3. A magas irodalom/szépirodalom kánonja nem a legmozgékonyabbak közül való, nehezebben változik, mint egy nyitottabb, olvasói kánon. Azért lassan szivárognak be például a SF művek, az Európa tavaly már valami klasszikusok sorozatban, vászonkötésben adta ki a Solarist. Ilyen módon megkérdőjelezhető a ponyva és magas irodalom szembeállítása, mert mi van, ha a ponyváról kiderül, hogy értékes mű. (Lásd még Rejtő műveinek fogadtatása a század során, pedig ha valami ponyvaként indult, akkor ezek a regények azok. Most meg már elvétve foglalkoznak is vele, ráadásul töretlenül népszerűek.)
  4. Ráadásul kortárs irodalomból is vannak olyan alkotók, akiket inkább hajlandóak olvasni. Mondjuk ha választást engedünk egy szabadon választott Varró Dani és egy Esterházy közt, lehet hogy többen fogják a Varró Danit szöveget választani. Ez sima elmozdulás a kisebb ellenállás felé, a posztmodern szövegek befogadása munkás tud lenni. (Persze egy Háború és béke befogadása is, de egészen más okból.)
  5. Szeretünk sírni, no. A fiatalok nem olvasnak, a média / számítógép / internet / videójáték / dobozossör elrontja őket, nagyon régi lemez ez. Az irodalomtanításnak kell kezdenie valamit magával, mert a mediatizált, e-mediatizált világban nagyon nem találja a helyét. Ha alapul vesszük az új típusú érettségit, akkor olyasmi lehet a kiút, hogy a diákok szövegértési kompetenciáját fejleszti az iskola. Egyrészt, hogy be tudjanak fogadni “magas irodalmi” szövegeket is, másrészt, hogy ne vezesse meg őket a sajtó, reklám, a nagy tételben kapott információ úgy általában.

Utolsó, zárójeles megjegyzés: egyébként van olyan igazán régi szöveg, amibe öröm belenézni. A legutolsó ilyen találkozásom a Balassira panaszkodó főispán levele volt.

Magyar júzer

Az iWiw eladását követő általános felhördülés - különös tekintettel a fizetőssét teszik, telespamelnek, ellopják a lelkem szentháromságra - megint arra mutatott rá, hogy a felhasználók nagyrésze olyan szolgáltatást szeretne, ami egyszerre gyors, megbízható, reklámmentes és ingyenes. Képzavarral élve, sült galamb, ingyen ebéd során damasztabroszon meisseni porcelánban felszolgálva.

Nagyjából ugyanezt a jelenséget lehetett megfigyelni, amikor az első reklámok megjelentek a Freeblog főoldalon vagy a Blogter megjelenésekor is. Ha nem lennék lusta, keresnék tipikus ‘ó jaj, jött a pénzből készült szolgáltatás és kisajátítja az underground játszóterünket’ postokat. Lassan sikerült az összes ilyenen túllépni, de a hiszti minden egyes esetben megjelent. Hát hogy lesz üzlet a magyar weben így?