A helyettesem

Ezután elhallgatott, és visszadugta foga közé a pipaszárat. Az asztal körül ülők csendben emésztették, amit mondott. Senki sem talált kivetnivalót az okoskodásban. A miniszter mellett ülő Sanguinetti lassan rábólintott.
– Na és, felügyelő úr, ki a legjobb detektív Franciaországban? – kérdezte a miniszter csöndesen. Bouvier néhány pillanatig gondolkozott, aztán ismét kivette szájából a pipát.
– A legjobb detektív Franciaországban, messieurs, az én helyettesem, Claude Lebel felügyelő. - Hívassák ide – mondta a belügyminiszter.

(Frederic Forsyth - A sakál napja)

Nem csak azért, mert A sakál napja krimi alapélmény könyvben és filmen egyaránt, hanem mert elég jó példája annak, hogy a Detection Clubtól, a bűnügyi regények tízparancsolatától és a jól hangsúlyozott detektívi egótól hová (is) eljutott a krimi a múlt században. Ha lenne kedvenc féloldalak rovat, ez az idézet oda menne.

UTW hekk

Akiket eddig idegesített, hogy az Ultimate Tag Warrior wordpress plugin beviteli mezője mindent maga alá temetve nyújtózkodik egészen az ablak széléig, azok fellélegezhetnek. A helper fórumba felkerült a megoldás.

Helyi érdekű sörök

Jelen bejegyzés egyszerre jelenik meg a Neuroblogon és a Worldshotson a kollaboratív szövegszerkesztés és a közös ivászat diadalaként. Értelmezési nehézségek elkerülése végett mindketten gyakran harmadik személyben hivatkoztunk saját magunkra (ne legyen két “én”).

Szóval ott kezdődött, hogy találkozzunk a Miskolci Lányoknál, a szobornál, amit a város egyik fele mélyen utál, a többiek szerint pedig ezzel kezdte el komolyan venni magát. Onnan az operafesztiváli tömeget kikerülve a Szinva-parton ideiglenesen berendezett kocsmába igyekeztünk, megkóstolni a “város sörét”, a hülye nevű, tokaji aszú eszencia és sör keverék KORTYot (így, nagybetűvel). Odabenn viszont megakadt Neuromancer szeme azon, hogy van gyömbérsör is, ezért elsőként arra raboltunk rá, mert már évek óta nem jutott ilyenhez. Nagyon finom volt, csak gyorsan eltűnt, mert a nagy melegben kiszárad az ember torka. Utána elkezdtük szisztematikusan végigkóstolni a további választékot, kivéve a(z egyébként kiváló) Zempléni világost, mivel ahhoz gyakran jutunk, Neuromancer lakhelyétől gyalog kb öt percre főzik. Tehát miután megittuk a gyömbérsört és megállapítottuk, hogy jó, következett a KORTY.

Continue reading “Helyi érdekű sörök”

Mit várnak a Leopárdtól?

Közeledik augusztus, egyre több kiszivárgott, meg nem erősített, talált és kitalált anyag van az új funkcióiról. Ami meglepett, ezek közt már két különböző beépített virtual desktop megoldás is felbukkant - első, második, valószínűleg mindkettő photoshop munka - tehát az emberekben lassan megérett az igény rá. Azt ne feszegessük, hogy a különböző unix-szerű rendszerek mióta tudják ezt.

Ami érdekes, hogy mindkettő megoldás előtérbe tolja magát az asztalhoz képest. Az első a választási lehetőség felkínálásával kitakarja az asztalt, a második az asztalváltást animálja ordas módon. Pedig a virtuális asztalnak a munka gyorsítása, kényelmesebbé tétele lenne a célja. A kommentek alapján azonban úgy tűnik, mégis létezik az a réteg, aki inkább a csillivillire bukik a rendszerben.

(Leo screenshotok via tuaw, digg, infinite loop ezen pezseg az egész blogoszféra)

Bréking: Felhívjuk a tisztelt utazóközönség figyelmét, hogy a menetrendszerinti miskolci jégeső idén a környét upc netjét és a fél környék áramát vitte magával, az ablakok idén megmaradtak. A károk helyreállítása folyik.

Spotlight+

Volt arról szó, hogy a Houdah nem állt a helyzet magaslatán, amikor a MacZOTon elosztogatott ötezer licencet le kellett generálni, úgyhogy a tisztesség kedvéért megemlíteném, hogy megjött a keyfile. Elsőnek ugyan hibásat kaptam, de a supportnak küldött levelemre válaszul nagyon gyorsan érkezett egy elnézés kérés és egy új keyfile. Végül sikerült úrrá lenniük a káoszon. A macZOTon pedig megint valami Spotlight kiegészítőt lehet venni, amivel - mekkora meglepetés - “more powerful” kereséseket lehet végrehajtani. Úgy tűnik, az emberek a metaadatok tömkelege mellett is képesek elveszíteni a fájljaikat. Vagy a ZOT ereszt le csendesen és nem volt új ötletük.

A nagy bejelentések és az apple programok

John Gruber tegnap hosszasan írt arról, hogy miért lenne kockázatos az Apple-nek nyílt forrásúvá tenni az OS X részeként adott szoftvereket. Legérdekesebb érve az, ha a közösség által fontosnak tartott funkciókat csak úgy hozzá lehetne adni ezekhez a programokhoz - például tabes iChat - akkor nem ütnének akkorát, mikor hivatalosan is az OS részévé válnak.

Grubernek általában igaza szokott lenni, de most nagyon nem értek vele egyet. Ha egy funkció hiányzik az Apple szoftverből, akkor első körben keresek ingyenes, nyílt forrású alternatívát rá, ha nem járok sikerrel, szétnézek a kereskedelmi szoftverek közt. De semmiképpen nem várok arra, hogy majd egy-másfél év múlva hozzáadják a nekem hiányzó dolgokat. Kellett tabos IM kliens - Adium, hekkelhető böngésző - Camino, olyan editor, ami nem akarja megenni a gépet - Mellel, és így tovább. Ahhoz pedig nagyon lökés kell, hogy a kialakult munkamódszereimet otthagyjam és visszaváltsak a régi szoftverre, csak azért mert az is megtanulta, amit évek óta tudnia kéne.

Ettől persze nem feltétlenül a nyílt forrásúvá tétel az ideális megoldás - igaz vannak mellette jó érvek -, de arról meg vagyok győződve, hogy a nagy fejlesztések köré szervezett szertartások szerencsétlen gyakorlat.

(a szerző egyébként is egészségtelennek tartja a túl sok birodalmi szoftver használatát)