Gyűjtőmunka: hacker filmek

A cyberpunkkal kapcsolatban múltkor már megemlítettem - megint gülüszemű szörnyek rovat van - hogy a kiberpunk és a kiberkultúra közt érdemes lenne kapcsolódási pontokat keresni. A kutakodás során biztosan belebotlunk például a morális magaslaton helyet foglaló, mégis a társadalom perifériáján lévő Hacker figurájára.

Azt most hagyjuk, hogy ez a figura például teljesen szembe megy a gibsoni hősietlen hősökkel.

Gyanúim szerint azonban több ilyen jellemzőt is találhatunk. Ennek bizonyítására futtattam pár keresést - később találtam egy fórumtopikot és egy cikket is a témának szentelve - hogy legyen pár filmem, amivel el lehet kezdeni a szórakozást. Ímé a lista:

Egyelőre a nyilvánvalóan inkább sf/cp műveket, így a Mátrixot és a Szárnyas fejvadászt, lehagytam róla. Egyéb javaslatok?

Donationware

A Copyrightról írva Németh Ádám engem linkelve megemlíti, hogy az is működésképtelen, az emberek nem hajlandóak fizetni. Azt hiszem, ez a működésképtelenség bele van kódolva a donationware modellbe. Addig minden tiszta volt a felhasználónak, amíg használhatott kereskedelmi szoftvert, amit vagy ellopott vagy megvett, használhatott shareware-t, és használhatott freeware programokat. A kavar nem a donationware-rel kúszott be, volt már korábban is egy ideig teljes verziósként használató, de aztán (1) elbutuló, (2) használhatatlanná váló trialware programok. A becsületkassza jellegű appok az egésznek a végét képviselik.

Magam rendkívül utálom szortírozni az ‘x összeget illene adományozni’, az ‘ingyenes, de nem sértesz meg egy sörrevalóval’ és az ‘ingyenes, de tényleg’ programokat. (Főleg az elsőt és az utolsót.) Akkor már inkább legyen egy 10-15-20 dolláros ára az appnak, lehessen kipróbálni pár napig, hogy eldönthessem, szükségem van-e rá (most OmniOutlinert tesztelek), és hagyják békén a becsületem.

Tudunk-e vitázni?

Doransky webkettes vállalkozások hollétét firtató kérdésére adtam egy olyan választ, hogy a magyar interneten olyan ötleteket sem nyúlnak le, amelyek nyugaton már beváltak. Példának a netes könyvesboltokat hoztam, szinte sehol sincs ‘aki ezt vette, még erre ruházott be’ vagy ‘olvasói ajánlók’ funkció. Azért szinte sehol, mert a Libri már megvalósította ez utóbbit. A délután egy részét ott töltöttem olvasgatni.

Kezdésnek A Da Vinci-kódhoz érkezett vélemények között néztem szét, az úgyis elég nagy hype volt ahhoz, hogy legyen vita. Vita helyett azonban többnyire rövid mondatokban megfogalmazott - a szerkesztőablak bűnösen kicsi - flémháborút találtam olyan véleményekkel, mint:

“Ekkora felhajtás egy igénytelen fércmû miatt…Olyan mértékben koppint korábban megjelent mûveket, hogy az undorító…”

vagy

“Szerintem igen jó kis regény. Azt hiszem mindegy, hogy mennyi igazság van benne, nekem az volt a lényeg, hogy egyszerûen nem tudtam letenni!”

És ugyanez megy a Harry Potter és a többi bestseller alatt. Nem ennyire lehangoló az úgynevezett szépirodalom, onnan nem hiányzik a vitakultúra, meg persze, két-három egymondatosban nehéz flémelni.

Átfogalmazódott bennem a kezdeti kérdés: vajon tényleg ennyire nem érdekli az olvasó (rendes szerkesztőfelület, minimális moderáció, ha már a közösség nevelése elmarad) a kereskedőket?

És persze felvetődött a címben is szereplő kérdés, ha nem fogják a kezünket, akkor ennyire nem tudunk vitázni?

(a szerző egyébként nem szerette a davincsi kódot, mert a foucault-ingát és a lempriére lexikont hamarabb olvasta)

Sok hűhó, többnyire semmiért

  • Tegnap óta komolyan követem a divatot, félig átlátszó narancssárga dokk mosolyog a világba az asztalomon. Egy TUAW írás után néztem szét az Unsanity ingyenes programjai között, azóta színes a dokk és nem pattog a cyberduck ha akar valamit.
  • Ha már a kiberkacsát sikerült lecsendesíteni, akkor az Adiumot is meggyőztem arról, hogy nem kell ugrálnia, ha valaki hozzám szól. Erre több mód is van. Az egyik egy “nyugodtabb” ikon kinézése az Adium Xtras-ról. A másik, hogy az Adium.app tartalmába belemászva felülírjuk a kedvenc dokk ikonunk (itt lesz, ha alap ikon: Adium.app/Contents/Resources/Dock Icons/ ; itt ha később telepített: ~/Library/Application Support/Adium 2.0/Dock Icons/) belsejében a Flap.png-t mondjuk az Awake.png-vel. Opcionálisan az Alert mód animáltságát is le lehet tiltani ugyanott Property List Editorral.
  • Jön, jön jön státuszba került a Vienna 2.1 Preview, ami azért is jó, mert kezd zavarni, hogy a 2.0.4 nem kezeli rendesen az rss 2.0 feedeket. Amíg megjelenik az első béta, átálltam NetNewsWire-re, mert feedet olvasni csak kell.

Nullsör könyvtár: Szlengkutatás

Szlengkutatásról egyrészt azért jó olvasgatni, mert az szótár részek szórakoztatóak, legalább ugyanannyira, mint a hétköznapi etimologizálás.

Legjobb példa a huncut szó, ami gyerekkorában ‘cafka, kurva’ jelentésben szerepelt például Csokonainál, és ami német hundsfott (‘kutyapicsa’) szóból került át hozzánk.

Másrészt mert ezek a szövegek tipikusan olyanok, amik hatására az ember elkezdi ünnepelni azt, hogy ő nyelvhasználó. “Hátradől” egy kicsit beszéd közben, talán a lábát is felteszi az asztalra, mert végülis otthon van, mondjanak bármit is a nyelvészek. Harmadrészt pedig azért, mert jó nézni, hogy nem csak a webkettő küzd definíciós problémákkal, hanem a szlengkutatás is olyanokkal éri be, hogy a szlenget “mindenki felismeri, de senki sem tudja meghatározni”. Continue reading “Nullsör könyvtár: Szlengkutatás”

Prezentáció (2.0)

Feltűnően sokat gyalázhattam a szimpózium blogján a szerencsétlen prezentációkat

majdnem bréking: ma délután felkerült Nikita lapjára a prezik egy része, most végre megtudom, mik voltak felírva Simó infógazdag és olvashatatlan diáira mert Márk rögtön másnap figyelmembe ajánlotta Kovács Zsolt hacktivitys előadásának “diasorát”, hogy na azt nézzem meg. Azóta keresem az állam, mert mind információban (téma: social engineering), mind kinézetben (Apple Keynote) visz mindent, mint a kamion az autóskártyában.

azért közbeszúrnám, hogy Bodó Balázs diái, amitől szintén oda meg vissza voltam, PowerPointban készültek; hatásos fekete háttér + egy kulcsszó fehérrel prezit mindenben lehet csinálni, úgy tűnik

Ráadásul Kovács Zsolt megemlít olyan nagy paranoid igazságokat, mint “biztonság = illúzió” illetve “a leggyengébb láncszem az ember”, amiket a maces szubkultúrában nem szoktak mondani. Megtekintésre ajánlott.