Ördögi pofonok

Valószínűleg fejlődési rendellenesség, de ha egy szereplő képes úgy narrálni magát, mint a hard boiled krimik hősei, akkor azt valószínűleg szeretni fogom. Elég mondjuk a piros Ferrarihoz égő módon fehér tornacsukát viselő Thomas Magnumra gondolni.

HellboyMike Mignola képregényhőse, Hellboy azon túl, hogy ügyesen beszél ki a történetből még rendelkezik néhány egyéni vonással. Például vörös, démon, a náci okkultisták idézték meg 1944-ben egy skót szigeten, egyik keze ismeretlen “mindenálló” kőből van, legjobb barátai között egy tűzgyújtó lányt - akik olvastak Teremtő Alvint, azoknak fáklya - és egy halembert találunk. Vagy, hogy egy amerikai paranormális ügyekkel foglalkozó ügynökségnek (B.P.R.D.) dolgozik, mindennapi munkája során gyakran találkozik teljesen idiótákkal gyakorta küzd meg gusztustalan csúszós szörnyekkel, őrült náci rekvizítumtudósokkal, a Föld üreges részében lakó őrült gyíkemberekkel és egyéb régi rohadványokkal. Call of Chtulhu sok humorral és badszpenszeri pofonokkal, Indiana Jones ostor és egyetemi háttér nélkül, valahogy így kell elképzelni.

Slusszpoén, hogy a Hellboy történetek gyakorta alapulnak népmeséken, hiedelmeken - ezeket a legkönnyebben lewarezolható megszerezhető gyűjteményes kiadás előszavában maga a szerző ismerteti -, és mivel a felénk hiedelmekből elég randák vannak (Drakula, Báthory Erzsébet, szerb vámpírok), a B.P.R.D. ügynökei gyakran járnak Kelet-Európában. Mindig jó érzés azt olvasni egy nagydarab vörös démon szövegbuborékjában, hogy “I called a guy in Aggtelek”.

A képregény olvasható történeti sorrenben, kezdve a Seed of Destruction kötettel, majd a Hellboyok elfogytával folytatva a B.P.R.D. történeteivel, ahogy a Wikipédia megfelelő szócikkében fel van sorolva. De olvasható bele a közepébe módszerrel, a népmesésebb elemeket előre véve is. Ha az utóbbit választjátok, akkor a The Chanied Coffin and Others és a The Right Hand of Doom köteteket ajánlom kezdésnek.

Reggeli

SF #1

Kritika Szentgyörgyi P. József Elveszett emberiség című művéről az Ekultura.hu-n, az rpg.hu-n és az SFportalon. Itt pedig a megjelenésről szóló sajtóanyag, melyben nagy emberek dicsőítik a könyvet.

SF #2

Kiosztatott idén is a Zsoldos-díj. Regény kategóriában Szélesi Sándor Sötétség előtt című műve, novella kategóriában - aki eddig nem kapaszkodott, most kezdjen - Nemere István Mindenből csak egy című írása bizonyult a legjobbnak.

Ilyen, amikor egy sorral lejjebb olvasok, és ismertetem a 2005-ös nyerteseket. Regény kategóriában Lovas Lajos Agydobás - kritika itt - , novella kategóriában Szélesi Sándor Galileo című műve nyertek.

Mivel egy hónapban egynél több potenciálisan rossz könyvet nem szeretek venni, dilemmázhatok, hogy melyiket válasszam.

Mac #1 

Karlheinz Dobler abbahagyta a CamiTools és CamiScript kiegészítők fejlesztését. A NadaMac oldalról a PimpMyCamino-ra került át a két program és a dokumentáció, ott vár az új fejlesztőre. A legutolsó verziók - 4.6 és 4.0 - le is tölthető.

A legutolsó, 4.6-os verziószámú CamiTools Single window módja problémás Camino nightly alatt, nagyon agresszíven eszi a popupokat (pl. WP link beszúrása). Igaz, ez inkább a nightly miatt van.

Mac #2

A legutóbbi Camino nightlyban végre működik az OS X beépített helyesírás-ellenőrzője a textboxokban. A Bugzilla szerint a történet 2002-ben kezdődött, akit érdekel, végigolvashatja.

Mac #3

(via Digg)

Megjelent a Kip nevű szoftver, aki eddig címkézni, és ez alapján keresni akarta a PDF fájljait, most már nincs eszköz nélkül. Ha txt, mellel és rtf fájlokat is enne, boldogabb lennék.

Batman estéje

Ha máshonnan nem, A hihetetlen családból biztosan tudjuk, hogy a szuperhősöknek nem igazán megy a visszavonulás. Vagy nem tetszik nekik a civil élet, vagy visszarángatják őket, mert újra előbukkantak az ősgonoszok, esetleg annyira hiányzik a latexnadrág meg a kívül viselt gátyó, hogy reaktiválják magukat.

dkr2.jpgGyerekkorom legszuperebb hőse, Batman - aki nem látta a Michael Keatonos Batman filmet, talán ember sem volt akkoriban - is így tett. Az öreg denevér kalandjait Frank Miller - a név ismerős lehet a Sin City képregény és film miatt - rajzolta meg négy részbem 1986-ban.

A (második) Robin halála és Batman visszavonulta után tíz évvel kezdődik a történet. Bruce Wayne 55 éves, teljesen szétesett a Robin halála miatt bűntudattól és az alkoholtól. Barátját, Gordon rendőrfőnököt visszavonolulásra késztetik, Gothamben dúl a Mutánsok bandája, és még a régi ellenségek (Kétarc, Joker) is előkerülnek. A világ azonban már nem kedvez a szuperhősöknek. A képregény harmadát a Batman akcióit tárgyaló tévéműsorok képkockái adják, melyek általában nem helyeslik a Denevérember tetteit. Erőszak ellen erőszakkal védekezni nem illendő, akkor inkább már az utcai bandák.

Batman tevékenységét a városvezetés sem nézi jó szemmel, de egy jó ideig nem tudják, kinek is kellene lépni ellene. És, hogy a küzdelem igazán epikus legyen, a kormány sem örül az újra megjelenő szuperhősnek, de ők inkább a fenyegető szovjet-amerikai atomháború elkerülésével foglalkoznak. Így a kormány szolgálatába szegődött Superman csak az utolsó lapokon csap össze Toldval Batmannel.

Az gonosz hekkerekrül

A számítógépes hálózatok biztonsági rendszereit kijátszó hackereket a lakosság több mint kétharmada tudatosan kárt okozó bűnözőnek tartja, ugyanakkor a válaszadók közel harminc százaléka szerint a kódfeltörőket és a számítógépes adattolvajokat nem a rossz szándék vezérli. A hackerek tevékenységét a magyarok elenyésző kisebbsége, alig négy százaléka ítéli meg pozitívan, egyfajta rendszer elleni igazságos lázadásként.

(index a Szonda Ipsos felméréséről)

Ugyanez máshogy: a Szonda Ipsosnak sincs sok sejtése arról, mit jelent a hacker szó, de ebben legalább hasonlítanak az istenadta népre.

(via lipilee, yves)

Egérmozi máshogy

Tegnap Konrád Egérmozi címen írt a magyar youtube-okról, annak apropóján, hogy a T-Online is előállt egy jutúbbal.

A kifejezésről viszont nem a videós lapok jutottak eszembe - van belőlük vagy öt magyar, de minek - hanem, hogy az egyik legjobb mac ikonos oldal motort és dizájnt vált, és ennek örömére egérmozival szórakoztatja a hoppon maradt látogatókat. A látogatók pedig naponta visszamennek, hogy megnézzék az új fejezetet. Határozottan ügyes.

(via tuaw)

Lelet: Weyer a kultúrblogokról

Június 26-án jelent meg a nol.hu-n Hargitai Miklós írása Blogra írt kultúra címen. A cikk akkor elkerülte a figyelmemet, pedig tartalmaz egy igen érdekes idézetet Weyer Balázstól. Attól a Weyer Balázstól, aki már több alkalommal elmondta, hogy a blogolás valójában nem igazán érdekes újságírói szempontból. (Legutoljára a Web2 szimpóziumon, egyszál longtail diával kísérve önmagát.)

A “kulturális napló” kifejezés első hallásra értelmetlennek tűnik, a kulturális blog azonban - Weyer Balázs, a legolvasottabb hazai internetes portál, az Origo főszerkesztője szerint - létező és gyorsan fejlődő műfaj.

A Web2Symp óta persze történtek dolgok, például a T-Online “stratégiai megállapodást kötött” a Blogterrel. A vélemények meg változnak, na.

El ne felejtsem megemlíteni, az írás egyébként a jobb blogcikkek közül való. Tessenek elolvasni.

Nyakbaakasztós videójátékos

Onnan lehet tudni, hogy egy dögletesen meleg nyár kellős közepén járunk, hogy a Népszabadság Mac-iPod-sznobizmus-fehér színű számítógépek témában hoz le cikket. Uborkább szezon már talán nem is lehet.

A NSZ újságírójának sikerült olyan ismert tényeken elindulva, hogy az iPod - kicsit érthetetlenül - még mindig piacvezető, hogy az Apple jó negyedévet zárt és hogy az Apple termékek divatosak

közbevetés: a divatosságot lehet tagadni, de tudjuk, nem mindenki azért vesz macit, mert nem élhet Unix-szerű rendszer nélkül, vagy mert mindenáron natív Cocoa alkalmazásokat akar futtatni.

bődületes marhaságokat leírni. Az “egy fehér mobilszámítógép” fedőnéven emlegetett iBook/MacBook nem praktikus volta mellett akár el is lehet menni. Van ugyan fényesre kopott fekete notebookom, ezüst alapon kopott műanyag színű pda-m és fektet alapon újlenyomatos iPodom, nem hatnak meg túlzottan a színek, de fogadjuk el, nem praktikus a fehér.

Később viszont előkerül “a számítógépes divatpiac letarolása”, az iPod, azaz “nyakban hordozható zenelejátszó” és a konzolpiac, amelyet az új iPoddal fognak meghódítani. Különösen az utóbbi kettő fáj, mert a divatpiacot nagyvonalúan le lehet azzal rendezni, hogy az Alienware-t megvette a Dell, a Colorware meg csak kifestőset játszik, több kúlság meg nincs az IT-ben. De hogy az iPod nano egy kiegészítője - In-Ear Lanyard Headphones - nyomán soroljuk be a terméket, az sejt valamit. Az én nanóm különben vagy a bal zsebben tartott lejátszók vagy a kézifék alatti boxban lakó lejátszók közt versenyez. A konzolt meg hagyjuk, így is döglött lovat rugdosok. Maradjon meg a Népszabi cikke rossz viccként, mint például: Folytasd a sort. Nintendo DS, Playstation Portable, Nintendo DS Lite… iPod.