Köszönet Avmannak, aki felhívta a figyelmemet a tanulmányra, és Trevizének, aki ellátott vele.
Érdekes lenne egyszer annak utánamenni, miért marad fordítatlan, olvasatlan itthon a kiberpunk nagyobb - aki nem Gibson - része. Ehhez egyelőre még kevés a rálátásom, a hogyan maradt olvasatlan a kiberpunk témához viszont kaptam egy kordokumentumot. Varga A. Csaba A kiberpunk tündöklése és bukása című esszéje (zip) a Galaktika 141-es és 142-es számában jelent meg 1992-ben, nyolc évvel a Neurománc, négy évvel a Mississippi Review 47/48-as száma után, egy évben a Storming the Reality Studio-val.
Az írásban egyszerre érhető nyomon a technikai fejlődésben való korlátlan hit, és ettől a fejlődéstől való komoly félelem. Értékeket kér számon a kiberpunkon, és teszi mindezt pátosszal nyakon öntött szép mondatokban. Például:
“A tökéletessé vált protézisek, a személyi számítógép, a walkman, a lágy kontaktlencse, a műholdas tévé, a génmanipuláció gubójában létrejött az egész Földet behálózó, regionális és nemzeti sajátosságokat elemésztő kultúrmassza.
vagy
“A menekülő ember akkor bukott el, amikor a színes képernyő és a sztereo szintetizátor után saját magát is rákapcsolta a komputerre.”
Ami mégis érdekessé teszi, az a három pont, ami miatt a szerző szerint a kiberpunk hanyatlásnak indult. Ezek a következők:
- Nincs megújulás, egy-két regénnyel kiírták magukat a szerzők.
- “Olvasói táboruk másik, jelentős része, a tevékeny értelmiség, a művészek, a számítógépes szakemberek is elfordultak tőlük, mivel nyilvánvalóvá vált, a kiberpunk, annak ellenére, hogy magán viseli a divatos lázadás minden külső jelét, nem utasítja el az együttműködést a szórakoztatóipar és az elektronikus óriások tulajdonosaival, valamint a mindent átszövő reklámmal.”
- A VR elérhetővé vált. A “Compaq 386-as PC-ből, különböző monitorokból, a látókészülék sisakjából és a bedrótozott varázskesztűből” álló low-end verziótól Jaron Lanier 90 ezer dolláros csúcstechnológiájáig.
Tizenkevés évvel a cikk megjelenése után mindegyikbe bele lehet kötni, de nem vagyok benne biztos, hogy érdemes. Többet mond el a korról - na meg a Galaktika kiberpunk képéről - hogy 368-osok mellett a “virtuális realitás” drog jellegétől féltek. Mint mondtam, kordokumentum.
