Gibson után mocskosul nehéz cyberpunkot olvasni. Akár elfogadjuk, hogy ő teremtette meg a cyberpunkot, akár nem. (Nem.) Megkerülhetetlen és utánozhatatlan.
Zárójel: azért kipróbálnám, milyen Sterling fannak lenni. Valami egészen új lehet.
Stephenson után megint csak nehéz cyberpunkot olvasni. Nem próbálta meg másolni Gibsont, hozott némi informatikai igényt a cyberpunk science fictionbe, olvashatót alkotott. (Más kérdés, hogy a Snow Crashnél is sokkal jobb a Cryptonomicon, aminek van pofája nem foglalkozni a jövővel.)
A fentiekből már következhet, hogy ha valami borzalmas, akkor Stephenson után Gibson utánérzést olvasni. Ezért is legaljáztam le Jon Courtenay Grimwood egyetlen magyarul megjelent regényét. (De nem csak én húztam le: Prezzey kritikája.) Olcsó CP akcióregény, sok CamelCase termék és karakternévvel, kevés jó vagy erős ponttal.
A szerzőnek hétvégén adtam még egy esélyt, hátha csak a fordító - még ha a Lucifer sárkányát ugyanaz a Kodaj Dániel fordította, aki a Snow Crasht remekül ültette át magyarra - de nem nyert. Grimwood reMix című regénye pont ugyanazt tudja, amit az előző. Sablonos történet, elrabolt gazdag gyerek, Hold, 1/6-od gravitáció, cyberware-rel megpakolt főhős, CP alvilág, széteső világ. Aki egy ilyet olvasott, az összeset olvasta.
Ha fegyvert szorítanának a fejemhez, és valamit mégis dicsérnem kéne, akkor az alternatív történelmi háttér, az átrajzolt politikai térkép akár érdekesnek is nevezhető. Csak egy másik regényciklust kéne köré írni. A következő kötetet, a redRobe-ot átraktam a buszonutazós kabátomba, hosszú az élet.
Egyébként a Szent István körút elején található antikváriumba érdemes néha benézni, ezeket is ott találtam.
Richard Morgan: Valos halal. Majd valamikor irok rola ajanlot, de huzhatsz addig is sorszamot a meglevo peldanyomhoz.
Hát nem tudom, Nekem Sterlingről a Gibsonnal közös regény a The Difference Engine jut eszembe. Azon majd’ meghaltam. Alig bírtam végigolvasni. :-(
neuromancer: Itt van a polcomon, de annyira nem lelkesített fel, hogy írjak is róla. Próbálják keverni a film noirt / hard boiled krimit és a CP-t, de igazán jó művet még nem találtam ebből a kategóriából. (Filmből ilyesmi a Renaissance.)
László: A Differerence Engine tényleg közös bűn Gibsonnal. A novellái között azért találni bőven jókat is.
Kelt: ide a Renaissance-hoz készült bejegyzés fog kerülni, amit sikeresen összetévesztettem az Innocence-szel. Hiába, késő van…
Nem akartam veszni hagyni, tehát off: /Eye candy, továbbá érdekes - de még milyen érdekes - gondolatok vannak benne, nem vitás. De az előd után már csak utánérzés volt, tele fogalom nélküli idézetekkel. És nincsen benne Kusanagi őrnagy :) Ha már GITS, akkor már inkáb a Stand Alone Complex sorozat tokkal vonóval (megjegyzendő, hogy a solid state society kicsit összecsapott volt), feltételezve, hogy nincsenek különösebb igényeink filozófikus magasságokra./
Bocs.
No problem. :)
A Solid State Society egyelőre kimaradt nekem. Kezdetben rosszakat hallottam a feliratról, most meg már újra kéne nézni a GiTS-eket hozzá. (Ami annyira nincs ellenemre azért.)
Ami az idézeteket illeti, lehet a CP kezdeteihez való visszatérésként is tekinteni rájuk. Abszolút nem SF módon a művészethez, irodalomhoz, posztmodernhez képest határozták meg magukat Gibsonék. (Azért az Őrnagy hiányzik belőle, tény.)