Homályosan rémlik egy regény, ami a könyvtárosoknak mond először köszönetet az utószóban. Ecónak tulajdonítottam, de nem ő volt az. Fene tudja. A most ismertetett szöveget Daninak köszönöm. Nem kicsit.
A kilencvenes évek elejére a cyberpunk első generációjának szerzői (főleg a Gibson, Sterling, Rucker, Shiner, Shirley ötösfogat) szembesültek azzal, hogy az irodalmi undergroundjukból mozgalom, az egyedi megoldásaikból sablonok lettek. Shiner erre megírta a Confessions of an Ex-Cyberpunk-ot, Sterling a Cyberpunk in the Nineties-t, Gibson viszont elkezdte a Híd trilógiát. Ki-ki vérmérsékletet szerint.
Shiner a következőket mondja:
What cyberpunk had going for it was the idea that technology did not have to be intimidating. Readers in their teens and 20’s responded powerfully to it. They were tired of hearing how their home computers were tempting them into crime, how a few hackers would undermine Western civilization. They wanted fiction that could speak to the sense of joy and power that computers gave them.
Az első olyan generációhoz akartak szólni, ami már nem volt vevő science fictionben a Frankenstein megírása óta jelen lévő félelemre. A robotokat még lehetett úgy tálalni, mint a teremtőjét fenyegető teremtményt. Ha jobban utánagondolunk, a nyolcvanas évek nagy SF filmjeiben is jelen van ugyanez a probléma. Bármennyire pre-cyberpunk a Blade Runner, bármennyire SF/akciófilm a Terminátor, ez a gondolat ott munkál benne.
A CP művekben erősen és szándékoltan ott van az, hogy a világot az ember önmagában is képes elrontani. (Erről sokkal bővebben Sterling is ír Shiner cikkére reagálva.)
We believed that science fiction needed to take its cues from the present — computer technology, corporate power structures, Japanese economic ascendency — rather than the mid-century pipe dreams of World Governments and Galactic Federations. For me, the movement was about global culture, anarchy and high-energy prose.
Shiner azt fájlalja, azért tartja halottnak a nyolcvanas évek végével a cyberpunkot, mert a mögöttes gondolatok helyett a forma terjedt el. Króm, zérógé kolóniák, agyi implantok, tudnánk sorolni. Ezzel párhuzamosan egyszerre minden cyberpunkká vált.
Clifford Stoll used the term in his best-selling book “The Cuckoo’s Egg” to describe computer criminals; Keyboard magazine applied cyberpunk to avant-garde composers.
Shiner szerint a kilencvenes évek elejére a cyberpunk nem akar fontos kérdéseken gondolkodni, választ keresni rájuk, hanem videójáték egyszerűségű - Tornado beleakadna, nem is teljesen alaptalanul - világokat és akciót adnak az olvasónak. Az meg úgy kevés.
(Tervek röviden: Sterling szöveg, Pat Cadigan válasza, a CP második hullámába tartozók írásai; kezdve egy kis cypherpunk/kriptoanarchista manifesztumirodalommal.)
nagyon szívesen :)