Másfél hónapja tologatom egyik vincseszteremről a másikra a Cyberpunk Educator “oktató jellegű” filmet. Webkettes lett volna letörölni a bánatba, úgyis fent van a Goole Videón, de ha már egyszer lehúztam az Induction to Power: Cyberpunk szintén oktató jellegű csomag felével, akkor talán mégse. (Ennyit a videó beszerezhetőségéről.)
A teljesen kalóz attitűddel összerakott - nem kértek engedélyt a filmrészletek felhasználására, p2p-n terjesztik, és csak gondolom, hogy fair use-ra hivatkoznának - anyag a nyolcvanas évek nagy SF filmjein keresztül próbálja meghatározni, megismertetni a cyberpunkot. A cél eléréséhez a következő filmeket használja fel:
- Terminator
- Terminator 2: Judgement Day
- Blade Runner
- RoboCop
- Aliens
- Akira
- Mad Max
- Mad Max 2
- Mad Max Beyond Thunderdome
Megvan a trükk? A fentiek egy része, sima posztapokaliptikus science fiction, ami talán még a Hozsánna néked, Leibowitz-cal is hamarabb rokonítható, mint a Gibson-Sterling-Shiner-… által indított irányzattal. Zárójel: Ha egyáltalán velük indult az irányzat, nem Tiptree, Jr-ral vagy Vinge-zsel.
A felsorolt filmek másik része a science fiction irodalom ősi kérdésével foglalkozik: Mi van, ha a teremtő ellen fordulnak a teremtményei? Hát nem frankensteiniád a robotos sztorik legalább fele? Az újtól, a technikától, a változástól való félelem beleivódott a SF irodalom egy részébe is. Mellékszál: Meg persze a nyomtatás megölte a könyvet, a rádió a zenét, az internet meg magát a kultúrát.
Talán csak a Blade Runnert, a Robotzsarut és az Akirát tudnám csont nélkül eladni cyberpunknak. És a vicc: az Educator magyarázata, a mozgalomról alkotott képe ennek ellenére nem sérül. A példák nem a legszerencsésebbek - cserébe látványosak - a gondolatmenet viszont egész jó. Ez viszont már egy következő post témája.