Örömmel csodáltam meg a Kobak és Rui Carmo által is megénekelt MacFusion-t. A program - amúgy gui a MacFuse-hoz - felül a menübarba és pár kattintással lehetővé teszi távoli fájlrendszerek csatolását ftp-n és sftp-n keresztül. Szép, okos, a néhány gyermekbetegsége igazán elviselhető. Viszont alapbeállításban rányitja a szemet arra, hogy a Sun filozófiáját újraírva az Apple szerint a hálózat kurvaanyja magának a számítógépnek a kurvaanyja. (Esetleg a júzeré, még nem döntöttem el.)
Ugyanis ha a rendszer nem talál egy csatolt hálózati meghajtót, akkor erre Finder az ikonjához illő mélyen emberi reakcióval válaszol: kétségbeesik. Keresi, keresi, hátha megtalálja valahol. Egy akkora valami, mint egy hálózati meghajtó nem veszhet el csak úgy, mekkora botrány lenne. Közben forog a strandlabda, az úri közönség táncol, öt perc kávészünet.
Persze ezt ki is lehet kerülni, megmondjuk a programnak, hogy a gép bealtatásakor óvatosan csatolja le a csatlakoztatott hálózati meghajtókat. Azóta sem értem, miért nem ez az alapbeállítás.
(A szerző tényleg utálja a Findert.)
aza kinekazanyját a legújabb quicktime frissítés óta. rapszódikusan szürkehalált hal a gépem. erős késztetést érzek arra, hogy belenyomjam az új bicskámat a gépbe, de inkább a quicktime-ot kellene downgrade-elni. csak erre még nem találtam meg a megoldást