A „Mi határozza meg ma leginkább a science fiction irányát?” kérdésre keresett választ az SFportal szavazásán, de a szavazatok mellett talált jópár válasznak szánt blogbejegyzést is. Ezeknek az összefoglalója kapcsán gondolkodtam el azon, mennyire be kellene kapcsolni a diskurzusba a CP haláli körüli cikkek közül Pat Cadiganét, amiben visszatekintve így értékeli a CP-t:
Cyberpunk SF turns out to be “SF about cyberpunk things” but then, it always was. (…) all of us together made this important initial mistake - we kept saying cyberpunk was about science fiction. It isn’t, and it never was. To think otherwise is like believing America’s space program was about science fiction.
Egyrészt, mert tetszett, ahogy rövidre zárja az SF az SF-ről gondolatot. Másrészt pedig, mert alkalmazhatónak érzem arra a válaszra, hogy a SF irányát a filmek határoznák meg.
Lólépésben kapcsolódik a Globe and Mail “beszélgetős műsora” Andrew Keen-nel - remélem Doransky ír róla - arról, hogy a szabad kultúra, a webkettő vagy az internet megöli-e a hagyományos kultúrát. Egy kérdésre adott válaszban hangzik el a következő mondat:
Culture creates technology. It isn’t created by it.
Furcsa, mert Cadigan pont az ellenkezőjét írja a Ten Years After-ben, amikor kijelenti:
Cyberpunk SF was the response to the start of the desk-top computer era — speculative fiction concerning new developments in technology.
A technológia kultúrát teremtett volna? Reakció volt-e a posztapokaliptikus SF a hidegháborúra, az atom/hidrogén/kobalt/stb bombák jelentette fenyegetésre? Illetve távolabb lépve a techológiától és tudománytól, ugyanez a posztapokaliptikus SF lehetett reakció a paranoid kommunikációra (Duck and Cover), meg úgy általában a kor légköréről.
Ha innen nézzük, érthető, ha Cory Doctorownál közösségi mesh wifit épít az egyik hős. A közösség, a közös városi terek és a wireless a most problémái (lehetnek). Még mindig a technológiával átszőtt világban élő emberekről szól a SF, azt hiszem.
Abszolút mellékszál, az SFRA levlistán pár napja kérdés volt, hogy a Randevú a Rámával sorozat óta írnak-e tisztán felfedezésről szóló science fictiont, vagy “kihalt”. Órákkal később egy válaszoló két problémára bontotta a kérdést (felfedezés és találkozás), és az előbbire felsorolt körülbelül nyolc példát.
“a szabad kultúra, a webkettő vagy az internet megöli-e a hagyományos kultúrát. “
Már megkaptam a magamét egy barátomtól, hogy túlságosan web2.0 fanatikus lennék (szerintem nem), de én pont ellenkezőleg gondolom: a webkettő, az internet pont hogy inkább újabb szintre emeli a kultúrát, vagy “csak” egyszerűbbé teszi a hozzáférést.
Legfeljebb a hagyományos terjesztési csatornákat teszi tönkre: videóklipet nem a tévében, hanem a youtubeon nézünk ezentúl, a baromi jó SF novelláknak inkább újfajta terepe az internet, semmint gyilkosa, a zene nem fog meghalni csak azért, mert nem CD boltban veszem meg, hanem inkább egy erre szakosodott webboltban.
A hagyományos terjesztési csatornákban én sem látok nagy jövőt. Kivétel kicsit a könyv/regény, amit nem igazán tudok hová tenni egy webkettes jövőképben. Libré még nem volt a kezemben, nem tudom mennyire működőképes, de a többi ebook olvasó nem nevelt ebook fanatikussá. Nem elég kényelmesek még. Ugyanakkor a digitális szöveg előnyeivel tisztában vagyok és élvezem is. Itt van még egy technológiai hiányzó láncszem.
És a regénnyel kapcsolatban felmerülhet az a kérdés is, hogy életképes tud-e maradni a szabad kultúrában? Cory Doctorow science fictionjeinek sikerült persze, de egy egyszerre letölthető és megvehető Eco regény vajon hogy teljesítene? Persze Keen ezt a kérdést egészen a trollkodásig viszi, de attól a kérdés jó.
Az én kezemben volt már valami ebook olvasó, ami megmozgatta a fantáziámat - kényelmes volt, A/5-nél valamivel nagyobb, A/4-nél valamivel kisebb méretű, vékony, szürkés cucc. Lehelletnyit hasonlított a Deep Space Nineban használt jegyzetbigyókhoz. A nevére nem emlékszem - mindenesetre számomra kézzelfoghatóan mutatta a jövőt. Kell még pár év, amíg kinövi magát a technika, de utána szerintem nagyon gyorsan el fog terjedni.
Ha eljut odáig a technika, akkor szvsz a regények mezőnye ketté fog esni: lesznek olyanok, amiket letöltünk, elolvasunk, és megtartunk valami háttértárolón; meg lesznek olyanok is, amiket letöltünk, elolvasunk, megtartunk egy háttértárolón ÉS még meg is vesszük oldschool könyv formátumban.
Nem sok jövőt jósolok a könyvesboltoknak ebben a felállásban - lassanként túlságosan drága fenntartani a hagyományos könyvértékesítési láncot. Főleg Magyarországon, ahol a 2000 Ft-os könyvből 1000 Ft-ot zsebrevág a nagykereskedő a büdös nagy semmiért. A maradék 1000 Ft-ból hozd ki a kötet nyomtatását, a tördelést, korrektúrát, borítóképet, fizesd ki a szerkesztőt és az írót, hja, és ez ugye profitorientált biznisz, tehát legyen rajta hasznod is. :)
Külföldön mondjuk 5-15%-al jobb a helyzet.
És ugye ez a felállás máris egyfajta szűrést jelent a művek számára: ha a nagyterjesztőnek nem tetszik a könyv, amit kihoztál, akkor félredobja a raktár legmélyebb bugyrába, nem ajánlja a kiskereskedőknek, bukjon be a cucc, ahogy van.
Ennél a helyzetnél bármiféle szabad kultúrára, webre, technikai fejlődésre alapozó megoldás jobb lehet szerintem.
De külföldön vannak már olyan típusú próbálkozások is, nem tudom még, milyen sikerrel, hogy picike kiadó kiad könyvet, meghirdeti neten, és tizesével, huszasával nyomja ki őket, ahogy jönnek be a megrendelések rá: a nyomdaköltség jó részét megspórolja, és kikerüli a hagyományos terjesztőket. A digitális nyomdatechnika már szerencsére eljutott arra a szintre, hogy rentábilissá tehető a nyomtatás.
ez az ötlet tetszik… szerintem ez is példázza, hogy a web 2.0 pont a kultúra szabad áramlása felé hat. ahogy már sokszor el lett mondva, ugye: nem az információ, hanem az információ áramlása a hatalom. például egy b2b honlapot létrehozni, ahol a kiadókat és a kiskereskedőket hatékonyan össze lehetne kötni, technikailag bakfütty, és pár hónapos talpalással szerintem el lehetne érni, hogy az érintettek használják is. cut the middle man, mindkét félnek megérné.
Alapvetően nem rossz az elképzelés, bár tegyük hozzá, hogy a hazai kiskereskedők is baromira hozzá vannak szokva ahhoz, hogy 35-40%-os árrést kapnak a könyvre. Azaz akkora, vagy magasabb árrést, amit más országokban, normálisan működő könyvpiacon a NAGYKERESKEDŐ kap. Egy darabig én vittem az inomi könyvesboltját, ahol karácsonyi időszakban 2 fizet, 3-at kap akciót csináltam - veszel három könyvet, a legolcsóbbat ingyen kapod, ez, ha okosan válogatta össze a vásárló a könyveket (és általában így történt :D), egy 33%-os kedvezménnyel egyentértékű. Meg volt inomi könyvklub is, ~2000 Ft-ért el lehetett vinni 3 db. inomis regényt vagy antológiát.
Volt nemegy konkurens könyvesbolt, amelyik kimondottan utált emiatt, és éreztették velem azt, hogy valami kimondatlan véd és dacszövetséget szegtem meg ezáltal, mer’ ilyet “nem szokás” elkövetni. Hogy a 10%-os törzsvásárlói kedvezmény az “rendben van” de nagyobbat nem adunk senkinek. (Az Alexandrának persze senki nem mer beszólni, amikor ugyanilyen akciót hirdet évente egyszer.)
Szóval úgy tűnik, a kisker részlegen is marhára hiányos a versenyszemlélet.
@Merras
Köszönet a részletekért, a terjesztés horrorát csak kívülről, vásárlóként látom. Módszeresen sikerült a vacak (ha van egyáltalán) kiadói webshopok - hadd ne mondjak neveket - és árut késve kapó könyvesboltok helyett bookline-ra szoktatni magamat. Kivétel persze az idegennyelvű könyvek, ott megvan a bevált bolt, akiken keresztül rendelek. A fentiek ismeretében pláne érhetetlen, miért nincsenek rendes webboltok, affiliate programok, miegymás.
Az ebookok elterjedéséhez az kell, hogy legyen megfizethető olvasó, ami kibírja azt, amit egy papír könyv, és működő ebizinisz. Nem is tudom, melyiket nehezebb elképzelni itthon.
@Szombat Csak a kötözködés kedvéért, ha az információ áramlása a lényeg, akkor miért nem próbálják vajon itthon is rászoktatni a népeket az amazon jellegű review írásra, kommentelésre, ajánlásra? Annyira szívesen venném, ha egy könyv megvásárlása előtt nem csak a bemásolt sajtóanyagot olvashatnám.
A válasz valami olyasmi lehet, hogy a webkettes szemlélet nem került át a gyakorlatba. De hogy a józan paraszti ész se..
Sokmindent kihagytam, de holnap ReMIX ‘07. Igyekszem visszaé-visszanézni.