Csapataink harcban állnak, még tart az iTunes Store-ból DRM nélkül vásárolható fájlokban elrejtett felhasználónevek meséje. Aki lemaradt volna, az vagy lapozzon vissza nálam pár írásnyit, odáig, hogy Rejtett metaadatokkal “támad” az Apple, vagy, ami még jobb, olvassa el Ed Felten összefoglalóját a Freedom to Tinkeren. Az írás a probléma mibenlétén kezdi a mesét, majd ismerteti a privacy, jogi- és kriptográfiai fenntartásokat az ügy kapcsán.
A Daring Fireball idéz egy bekezdést máshonnan arról, hogy az anonimitás és a privacy nem ugyanaz, majd elmesél egy szakállas viccet. Elegánsan nem vesz tudomást arról a javaslatról, hogy ha már tárolni kell a felhasználónevet, legalább ne titkosítatlanul tegyék. Apológiának kevés, cikknek se sok.
A MacDevCenter viccmesélés helyett linkeli az EFF DeepLinks cikkét, akik kiderítették, hogy a korábban érdekesnek tűnő adatdarabok valójában abszolút nem érdekesek - például a lemezborítót tartalmazzák két változatban. Rábukkannak két furcsa adatmorzsára, az egyik a sign a másik a chtb nevet viseli, és a FairPlay DRM-es fájlok nem tartalmaztak ilyesmit. A kutatás folyik, reklám után megtudjuk (vagy nem), kémkedik-e az Apple.
Az Ars Technica inkább az iTS Plus által felvetett másik problémáról ír, miért nem játszhatóak le a DRM nélküli, szabvány AAC fájlok TiVón. Ez talán még kevésbé érint minket, mint az iTunes Store úgy általában. A probléma amúgy némi konvertálgatással megoldható.
És ezzel körbe is értünk.
Én már azon sem lepődnék meg, ha a zenékbe bele lenne kódolva egy hallhatatlan “vízjel” is, lásd pl. http://www.musictrace.de/products/contentmark.en.htm
az tok mindegy, hogy van e benne valami vizjel. konvertalaskor az ugy is eltunik. ugyanugy mint a kepeknel bovebben: http://en.wikipedia.org/wiki/Steganography
Kicsit magamat ismételve, a vízjelezés annyira nem zavarna, mint az adatok bárki által kiolvasható módon való “hozzácsapása”. Ezzel a mostani megoldással az a legnagyobb baj, hogy az iTS Plus metaadatokról nem tudó felhasználó nagyon könnyen teleszórhatja a személyes adataival a webet.
A dalok.hu-ról az elejétől kezdve lehetett tudni, hogy vízjelez, mégsem tűntek gonosznak, a szó google-i értelmében.
A szteganográfia felbukkanása amúgy kicsit ironikus is, ha emlékeztek a jpg-be rejtem az mp3-makat primitív warezprogramokra 2002/03 környékéről.
Nemrég egy jólirányzott Google-kereséssel leszedtem a Getting Realt pdf-ben (igen, most már ingyen letölthető a html változat, de az nem az igazi), az is hasonló metaadatokkal volt teleszórva: minden lap alján ott volt, hogy “ezt a könyvet X Y és 5 barátja számára állítottuk elő”. Meg még régen twitteren mondott valaki egy olyan másolásvédelmet, hogy “odaadnám, de minden lap alján a hitelkártyám száma van” Szerintem ez ebbe a kategóriába esik, kedvenc gyümölcsös cégünk határozottan vállonvereget, hogy csak nem akarsz Te lenni a leggyengébb láncszem, hogy miattad kerüljön ki a netre a zene.