It appears that Apple has added metadata about the owner in some non-standard AAC fields, and it may be these fields that cause some players reject the file. (macosxhints kommentek)
Steve Jobs első blogbejegyzését és az EMI-os közös bejelentést - amely megrengette a világot, meg minden - követően lehet DRM nélküli zenét venni az iTunes Store-ból a világ boldogabb felén. Csak két de! van a történetben. Az egyik a fenti csoda, sikerült úgy ellátni metaadatokkal az egyébiránt szabványos AAC-t, hogy nem minden játssza le.
Abba ne is menjünk bele, hogy az AAC amúgy sem a legelterjedtebb. Igaz, Jobs az All Thing Digitalon kijelentette, hogy a legtöbb lejátszó boldogan viszi a formátumot, de biztos csak nyelvbotlás volt.
A másik “ond is ehhez kapcsolódik. Az EFF és a MacDevCenteres Erica Sadun felfedezte, hogy a DRM nélküli számok tartalmaznak némi pluszinformációt. Bennük van például a vásárló neve, iTS accountjának a neve és még valami, amiről csak gyanítják, hogy szteganográfiával elrejtett azonosító adat lehet.
Az Apple “védői” azzal érvelnek, hogy a DRM mentesség nem jelenti a kalózkodás támogatását, és igazán nem értik, miért lepődött meg mindenki a lelkes metaadatoláson. Az EFF és a kicsit paranoiásabbak viszont nem szimpatizálnak az ilyesféle dokumentálatlan megfigyelési kísérlettel.
Linkek:
Upd.
És van itt egy MacRumors cikk, ami szerint csupán a fájl módosításának/letöltésének dátumát tartalmazza a “titkos” metaadat.
a digitális (és analog) fotók vízjelezésén miért nem akad ki senki ennyire? szerintem teljesen jogos a metaadat, még akkor is, ha a vásárló adatait is tartalmazza. így a kedves vevő -még egy okkal több- nem fogja továbbadni a zenéit, mert nem kívánja más tudomására hozni a saját adatait.
A fotók vízjelezésén azért nem akadnak ki az emberek, mert nem szoktak belőle millió dolláros kirakatpereket rendezni. Audióból viszont már voltak furcsa ügyek. (Lusta voltam keresni egy klasszikus ‘nagymamát perelt be a RIAA jellegű’ esetet. Amúgy is túlzás volna.)
Ami a metaadatot illeti, az a gond, hogy az iTS Plus-szal vásárolt számok vízjelezéséről ismét a sajtóból kell értesülni. Semmi bajom nincs a dalok.hu vízjelezésével, pedig arról fele annyit sem tudok, mint az iTS-ről, azért mert törődtek azzal, hogy elmondják nekem.
A kalózkodás ellen pedig azért nem védenek az ilyesfajta metaadatok, mert nagyjából két perc törölni őket. Most még csak parancssoros eszközt tudok rá adni (Atomic Parsley), de ha nagy lesz ennek az ügynek a füstje, lesz csillogó guis megfelelő is. És akkor abba még nem gondoltunk bele, hogy ha a DRM nem ölte meg a kalózkodást - mert a DRM-mel való ellátás előtt jutottak hozzá az anyaghoz / megtörték a védelmet - akkor ez a módszer hogy védene.