League of Extraordinary Gentleman ismertetőből legalább egy jó van a magyar interneten, így aki nem ismerné a művet, az induljon el először az endlessre olvasni, aztán a C4A-ra vagy a demonoidra tölteni. Aki látta a képregény nyomán készült filmet, magyarul A Szövetség címen futott, az pláne menjen ismertető olvasni. A poénok lelövése nélküli ajánlás felelősségét átruháztam, nyugodtan spoilerezhetek. Hic sunt leones.
Az League of Extraordinary Gentleman - továbbiakban LXG - az eddig használt terminológia szerint melankolikus steampunk. Olyan nagy, dicsőséges, iparral, szegecselt acéllal felépített Angliát teremt, amiben csak az élne szívesen, akinek elment a józan esze. Vagy nagyon nem szeret unatkozni, és nem zavarja a világot belengő, mindenütt jelen lévő rohadásszag. Olyan Angliáról beszélünk, ahol a bűnüldözés feje és az alvilág egyik, fél Londont uralma alatt tartó fejese ugyanaz a figura lehet. Ahol a hatóságok utolsó reménye az emberi roncsok és szörnyetegek olyan gyűjteménye, akik között a szenvelgő Mina Harker Murray hosszú lapokon keresztül szimpatikusnak tűnhet. Vagy ahol Dr Moreau ugyanezen kormány alkamazásában állva, vidéken elrejtve nyugodtan folytathatja kísérleteit, hátha az eredmény egyszer több lesz, mint pidzsint beszélő emberszabású kutyák és malacok.
A rövid felsorolással el is hangzott az LXG fontos jellemzője. Az, hogy irodalmi utalásokra épül, a főszereplők mindegyike és a mellékszereplők nagyrésze is a szép-, populáris- vagy éppen ponyvairodalom különböző jeles műveiből került át a sorozat alternatív múltjába. Remek intellektuális játék összeszedni egy-egy történetszál alkotórészeit, rácsodálkozni, hogyan kapcsolódik Sherlock Holmes halála - az első, Moriarty professzorhoz kötődő - Sax Rohmer Fu Manchu történeteihez. És míg kettejük összehozása egy történetbe még passzolhat is, lévén szó pre-detection club sztorikról, mit csinál a nagy detektívek és nagy gonoszok által felállított táblán Verne Nemo kapitánya vagy Rider Haggard Alan Quartermainje. A mocskos steampunk városért nem rajongóknak ezt a kirakós játékot kínálja az LXG.
Akit a “technikai szál” érdekel, az is megkapja a magáét. A kikötőkben elefántot mintázó daruk rakodnak. Hőseink Nemo kapitány Nautilusán utaznak nyomozás közben, ami csak nyomokban hasonlít a megfilmesítés penge alakú fehér cirkálójához. A képregényben a hajó rosszindulatú tintahalat formázva vöröslik a tengeren. Az első konfliktus viszont nem a leigázott/megszelidített tenger miatt tör ki, hanem a bármely szerkezetet levegőbe emelő, azaz borzalmas animésen steampunkos égi csatahajók építését lehetővé tevő cavorite-ért tör ki. (A másodikban tovább pörög az irodalmi turmixgép és Wells idegenjei kerülnek elő, de mindent nem lövök le.)
Röviden összefoglalva: olvasandó. A League…-ből teljesen hiányzik a Rocketeer megszépítő múltszemlélete, figuráihoz nem álltak modellt a kor szépségideáljai, az embernek nincs kedve beköltözni a történetbe. Cserébe borzongató, szórakoztató és monumentális. Igazi - és ebben benne foglaltatik, hogy nem utólag felcímkézett - steampunk.
- Az első Endless.hu-s cikk linkje még egyszer (van még két League témájú írás az oldalon)
- Wikipedia szócikk, többek között tartalmazza a szereplők “származástanát”