Sosevolt múlt - Steampunk Magazine

Bámulatosak a steampunkok. Nem csak azért, mert a “faj” egyes példányai kézműves eszközökkel csodákat teremtenek - rádió irányítású gőztank, steampunk billentyűzet - hanem, mert a közösség nagyon jelen van a weben. Van fórumuk, blogjuk, legalább egy jó wikijük (Aether Emporium), és ami a legszebb, félúton a való világ és az aethernet között ott a Steampunk Magazine az eddig megjelent két számával.

Sétáljunk egyet kora reggel. Ha a tócsákban gázlámpák fénye csillog, az úton későn hazamenő cilinderes aranyifjakat visznek haza réveteg konflisosok, akikre haladni akaró gőzautós viktoriánus yuppiek rázzák az öklüket, akkor jó helyen járunk. Kérjünk egy Steampunk Magazine-t a sarki újságostól, legyen mit olvasni a reggeli tea mellé. (Proli huszonegyedik századiak itt tölthetik le.) Mire visszaérünk, kis szerencsével már fütyül a teáskannánk, ha későn értünk vissza, az ablakot is gőzpára fedi. A gőz amúgy is megkerülhetetlen, hajtja a kocsikat, vonatokat, gyárakat, kereket forgat, hajtja a számítógépeket, sziszegve fut a csövekben.

Eddig a mese. A magazin eddig megjelent két száma a fent vázolt sosem létezett viktoriánus mennyország/pokol szakirodalmával, híreivel és szépirodalmával foglalkozik. Előrebocsátom, az utóbbival nem volt érkezésem foglalkozni, csak a képeket nézegettem meg a novellák mellett.

Apropó illusztrációk. Bámulatosan változatos a minősége. Az egyik, steampunk sztereotípiákat és divatot tárgyaló írást még stílusos szénrajzok díszítenek, a következő mellett már Indestructables (Ezermester?) szintű tollrajzok mutatják be az úri közönségnek, hogyan lehet városi bicast velocipéd utánzattá átépíteni. (Röviden: itt elvágod, amott meghegeszted, kicsit beolajozod, háromrészes öltönyben, egyenes derékkal üzemelteted.) Ez a kettősség nemcsak az egyes számok vagy a lap, de a teljes mozgalom sajátja. Esztétizált csináld magad mozgalom úriember feltalálókkal, bolond tudósokkal vagy éppen rejtélyes hölgyekkel. Nem tudom kiverni a fejemből Lady Adát, pedig nem akartam megemlíteni A Gépezetet.

A lap elméleti része eddig erős. Az első számban - Varieties of Steampunk Experience - Cory Gross a steampunk műfaj alá eső és alatt tárgyalt művek halmazát darabolja alkategóriákra. Az elnevezés esetlegességével és apológiájával kezd, felsorolva néhány más nevét a steampunknak:

However, there are a plethora of other terms which are floating around in general use, which add to the confusion… Victorian Science Fiction, Scientific Romance, Industrial Age Science Fiction, Industrial Fantasy, Voyages Extraordinaires and Gaslamp Fantasy, just to name a handful.

Majd a steampunkról való beszéd megkönnyítése végett két alosztályt vezet be, segítségül hívva Celeste Olalquiaga giccselméletét. A Gross által idézett mondat így szól:

“/[T/]here are two basic ways of perceiving events in modern time. Both are connected to memory and may be roughly distinguished as the conscious mode, which leads to reminiscence, and the unconscious mode of remembrance proper.”

Ez ez alapján felvett két alosztály pedig a Nosztalgikus és a Melankolikus Steampunk. Az idealizált, a romantikus szemlélet jegyében fogant művek - “védőszentjük” maga Verne Gyula - tartoznak a Nosztalgikus vonulatba; a gyakran mocskos mindennapokat, szegénységet, a viktoriánus kor poklát a Melankolikus SP mutatja be. Az utóbbi az Gross szerint, ami a nevén túl is emlékeztet az cyberpunkra; ugyanazt az élhetetlen, koszos alternatív múltat hozza létre a melankolikus látásmóddal, amilyen élhetetlennek az igazi CP művek jövői. Közös látásmód, közös eszközök, tagadhatalan a rokonság.

A második szám elméleti része - A history of misapplied technology - a műfaj történetét mutatja be hosszan, műveket idézve, említve, ha idő van rá, még elemezve is. Mivel az írás több mint tíz oldalas, nem végezném ki itt tíz mondatban, inkább összefoglalom később külön postban.

A nem elméleti cikkek/hírek ennél sokkal széttartóbbak. Egyrészt van egy Modern Mechanix jellegű korabeli híreket, meghaladott felfedezéseket, eltűnt nagy ötleteket felvonultató irányvonal. Megtudhatjuk, hogyan találta fel Franklin Benjámin az üvegharmónikát, hogyan büntetetett Edison villamosszékkel egy elefántot. Másrészt a második résszel előkerül a viktoriánus korra visszautaló, de nagyon a máról szóló írás, ami a szénhasználat hátrányairól, légszennyezésről szól. Két szám alapján még nem tudom elképzelni, hogy a régi korok ismeretterjesztése és a napjaink a régmúlt tükrében vonal hogy fog elférni egymás mellett, drukkolok, hogy megtalálják az egyensúlyt.

A legjobb írás ebben a “rovatban” - a rovatozásért külön elnézést kell kérnem, de a Features/Interviews/Fiction felosztás a tartalomjegyzékben nagyon kevés - az első számban megjelent The Courage to Kill a King. Gaetano Bresci olasz anarchista akcióját meséli el a motiváción kezdve és a királygyilkossággal bevégezve.

Végül van egy kis divat és kultúra. Néhol vicces - steampunk arcszőrzetek ismertetése, ruházkodás - néhol unalmas - interjú az Abney Park SP darkwave zenekarral - cikkek. Én kialakulatlannak érzem még akkor is, ha a Moorcock interjú az első részben szórakoztató volt, de az irodalmi science fiction társművészeteit egyébként sem mindig sikerül értékelnem. (Billy Idol Cyberpunk albumáért egy rendes diktatúrában gulág járt volna, annyira rossz.)

Összességében a Steampunk Magazine iszonyatosan jól indul. Ha az elméleti írásoknak színvonalát sikerül tartani, ha a többi rovat kialakul, akkor megkerülhetetlen lesz. És már jelen verziójában is elgondolkodtam a magazin megrendelésén. Csak a posta ne lenne.

Úgy tűnik a SP nyári téma, a napokban egy raklap kapcsolódó link került elő.

• Loynis a steampukról
• Egy nap két steampunk jellegű linkkel a szánalmas.hu-n
• És az obligát steampunk blog: Brass Goggles