A klasszikus pulp scifiből kimaradtam, sose volt Doc Savage a “személyes hősöm”. A Jetsons jó volt, de robotot meg repülő táskaautót szerettem volna belőle. Későn láttam a Star Wars, Bobba Fett meg amúgy se volt szimpatikus karakter. Tele van a popkultúra repülő hátizsákokkal, de az élmény, a vágy az 1991-es The Rocketeerhez kötődik. A filmnek van eredetije is, egy képregény. Mindkettőről lesz most szó.
Nosztalgikus műről beszélünk, így két évszám is kötődik hozzá. Az első 1938, ekkor kezdődik a történet azzal, hogy Cliff Secord versenyre felkészített Gee Bee R1-es repülőjébe két tolvaj bedob egy csomagot.
És persze itt kínálja a képregény az első kifelé mutató “linket”, ezzel még visszaélek, a többit kihagyom. El kell mondani, hogy a Granville testvérek a Springfield-i reptéren gyártották zömök ‘végy egy hatalmas motort, rakj rá kis kasztnit’ sportrepülőiket. A gépek hajlamosak voltak igen gyorsan menni, és a földbe fúródva megölni a pilótáikat. Szóval bámulatos masinák voltak, igazi hősalávaló.
A történet másik kezdőpontja 1982, amikor egy Dave Stevens nevű képregényrajzoló úgy dönt, hogy megteremti azt az 1938-at, amiről csak filmekből, képregényekből származó emlékei lehetnek. Hogy a nosztalgia teljes legyen, teremt hőst, a nép egyszerű fiát, teremt nőt a hős mellé, akinek a testét a rajzoló exfelesége, az arcát Bettie Page adja. Nosztalgia és hommagehalom, ha az egyik irányból olvassuk, klasszikus mese, ha a másikból.
A The Rocketeer két sztoriból áll, az első self titled, a második címe Cliff’s New York Adventure. Valós időben tizenévek teltek el köztük - ráadásul közben film készült az első történet alapján -, a történet ideje szerint viszont pillanatra pontosan folytatódik az elsőben éppen hogy csak lezárult eseménysor. (Nem lehetett jó Rocketeer fanatikusnak lenni.) Az első történetben erős a hazafias felütés, mégiscsak nácikkal kell küzdenie az erre abszolút nem felkészült, cserébe önfejű Cliffnek. Ezt az elképzelést csupaszították le film kedvéért egy amerikai hős vs náci ügynökök történetre. Jellemző nagyjelenet: a gengszterek nem hajlandók a náci ügynöknek dolgozva és vállt vállnak vetve gépelik le a rendőrökkel a hirtelen előkerült (ámerika kellős közepe!) eszeszlegényeket. A képregény hőse ennél kidolgozottabb. Cliff Secord a helyi repülő cirkusz egyik pilótája, a legjobb indulattal sem túlfizetett vagy épp biztos egzisztenciával rendelkező alak. Nem hőstípus, amikor először megpillantja a jetpacket, az jut eszébe, ezzel olyan trükköket csinálhat, amivel több pénzt kereshet. Egy el- vagy éppen félre- (?)értett beszélgetést követően - nem tudjuk meg mi hangzott el, csak a két résztvevő olvasatát ismerjük - úgy gondolja, a barátnője és a repülés megtartása csak drágább trükkökkel lehetséges. És isten adá a rakétát, egyszerű mint az egyszeregy. Rutinból menekül végig a történeten Cliff, egyik csapat verőemberről a másik csapat ügynökre pattan, mint a flippergolyó.
A pattogásnak két következménye van. Egy: végül megússza a jetpack lenyúlását. Kettő: az elhanyagolt barátnője - megánéleti szál Stevenstől - lelép egy aktfotóssal. Cliff a Gee Beevel indul el keresztül az országon, hogy elérje Betty hajóját. Közben előbukkannak régi barátok - egy autogiróval, ami eleve kúlság - arcok a múltból, ősgonosz, rejtélyes mágus, miegymás. Ha az első történetet a menekülés tartja össze, akkor ezt az üldözésnek (Betty hajója, és a régi barátokat gyilkoló szörny) kellene. Ezzel szemben a folyamatos deus ex machinák - most akkor ki is az a mágus? - és a annak az igénye, hogy a film náci monstrumát, Lothar, valahogy beépítsék a képregénybe, teljesen szétkapják a történetet. A garantált csók-könny-igazszerelem megoldás sem javít a második történeten.
Ajánlott fogyasztási sorrend:
- The Rocketeer képregény
- The Rocketeer film és ha nagyon nincs más olvasnivaló csak akkor
- Cliff’s New York Adventure
A Disneynek hála a sztoriból készült játék is, aminek a pécés kiadása a mérvadó Home of the Underdogs szerint kiemelkedik a Disney alkotások közül. A játékot kiadták SuperNintendóra is - ROM erre -, tegnap fél óra alatt nem jutottam tovább a nyitó repülőversenyen. Sok szerencsét, ha megpróbálkoznátok vele.
Ez a barátnő nem más, mint Bettie Page! http://en.wikipedia.org/wiki/Bettie_Page
Ez a gengszterek és rendőrök vállvetve lövik a nácikat megjelenik valamelyik pókember rajzfilmben (visszaemlékezés) is, ha jól emlékszem.
miután megnyered a repülős körbe-körbe versenyt, jön egyből mégegyszer ugyanaz… de az addigra már gyerekjáték. én a harmadik pályán, a nácikkal teli hangárban akadtam el, ahol ki kellene nyírni egy századra való ss tisztet egyetlen pisztollyal… :)
A körbe-körbe versenynél elakadva egy walkthrough után kutatva találtam ezt az about.com-on: “If you were to play The Rocketeer on the SNES before the NES version that would be a mistake. It could easily skew your perception of how this game is because the SNES version of The Rocketeer is clumsy and boring. As a fan of Walt Disney’s The Rocketeer, the lame Super Nintendo game is a major disappointment. Fortunately, the two games are almost nothing alike. Both titles look and sound good, but the similarities end there. ” Meg kéne próbálni akkor a NES-verziót leszedni. És-vagy a pécéset.
@Zoli Hátöö megihlette és nem is igazán akart távol lépni az ihlet tárgyától. A Rocketeer figurát pedig Commander Cody-val rokonítják, aki sajnos nincs fent a PublicDomainTorrentsen.
@robi Teljesen kimaradt a Pókember. Azaz a filmeket láttam, de ennyi. Megkérdem a képregényes ismerősöket, hátha tudjuk pontosítani ezt a hivatkozást.
@greg Még a repülőverseny is kihívást jelent. Lehet NES romot szerzek inkább. :)
Helló! A Dark Horse honlapjának nyitólapján jelenik meg manapság DAve Stevens és a Rocketeer, és különböző dolgok jelennek meg a kattintás után. Igazából az érdekelne, hogy (esetleg e-mailben írj) te honnan olvastad el a képregényt? Különben nagyon kíváncsi lennék rá, mert a mintaoldalak alapján a ny adventure valahogy jobbnak tűnt, szóval szívesen elolvasnám. Várom a válaszod, minden jót Dávid
Színtiszta kalózkodás segítségével. :) Vagy a Piratebayen leltem meg vagy ez eDonkey hálózaton volt fent.