Megint Doctorowot olvastam - mert ez volt kéznél reggel rádobni a nyomtatóra - és megint az Overclocked kötetből. A mai I, Robot annyiban különbözik a When sysadmins…-tól, hogy vállaltan és kijelentetten parafrázis a SF egyik nagy életművének. Lehetetlen nem felfedezni az Asimov utalást a címben és a novellában végig. Ráadásul az előszóban Cory maga is elmondja mit akart kezdeni az Asimov teremtette robotikával, mit akart elmondani a segítségével. Azt írja:
My “I, Robot” is an allegory about digital rights management technology, of course. This is the stuff that nominally stops us from infringing copyright (yeah, right, how’s that working out for you, Mr Entertainment Exec?) and turns our computers into something that controls us, rather than enabling us.
Enélkül a szándék nélkül, vagy legalább a deklarálása nélkül is megállna a novella. Horribile dictu még jobb is lenne. Az írás leggyengébb részei azok, amikor a szereplőkön, Arturo Icaza de Arana-Goldberg nyomozón, a narrátoron át is kihallatszik az EFF lángpallosos angyala, Cory Doctorow, és megmondja, hogy a DRM nem jó nekünk, vagy hogy a monokultúrát kerülni kell. Ez azért igazán zavaró, mert jó megfigyelés Asimovval kapcsolatban, hogy verseny nélküli gazdaságokat épít fel regényeiben. Csak az I, Robotban nagyon programszerűvé válik ez a szál.
Sokkal jobb a párhuzamos paranoid világok felépítése. Majdnem a teljes történet az Egyesült Észak-Amerikai Kereskedelmi Szférában - továbbiakban UNATS - játszódik, ami akár asimovi mintaállam is lehetne. Monokultúrára, egységesített, a robotika három törvényének engedelmeskedő robotikára, az 1984-ben leírthoz hasonlóan megfigyelésre alapozott (rendőr)állam. Az UNATS a szó szoros értelmében véve emberemlékezet óta háborúban áll Eurázsiával, ami ideológiai, kereskedelmi satöbbi értelemben véve pont az ellentettje. Nehéz nem lelőni a novella csattanóját, maradjunk annyiban, hogy amennyire az UNATS élhetetlen, annyira furcsa a novella végén megismert Eurázsia is. És ezzel ki is nyitottuk a kérdést: egy asimovi, vagy azon alapuló világegyetemben elképzelhető-e embernek való társadalom/állam?
A novella két szereplője elég kidolgozott ahhoz, hogy kapjanak két-két mondatot. Az egyik a hosszú nevű nyomozó, akiben Doctorow remekül hozza az Elijah Bailey sztorikból ismert morgós, sarkos jövőbeli rendőrt. Épp csak egy kevéssel modorosabb, mint a mintául szolgáló figura - múltkor kezembe került egy Nemere SF, neki sikerült még modorosabb detektívet alkotni, csoda a maga nemében -, de legalább annyira önfejű és ugyanannyira városi lény. Ha nagyokat akarunk mondani, akkor azt is kijelenthetjük, hogy Arturo figurája híd a keményöklű (hard boiled) detektívregények, a klasszikus SF és a kortárs SF között. De valószínűleg nem akarunk. A másik jól kidolgozott “szereplő” az ezer fejű, ezer kezű, robotokat, laboránsokat, szakikat és Smith ügynököket tömörítő UNAST államgépezet. Sötét és gonosz szervezet a szétesőben lévő állam belsejében - persze Doctorow nem állja meg, hogy fel ne tegye a ki őrzi az őrzőket kérdést - ami távolról emlékeztet az 1984 vagy a Mátrix titkosszolgálati horrorjára. Vagy egy kicsit a ma megfigyelődő internetjére.
A novella a tegnap is linkelt Overclocked-ban jelent meg - nem is írtam, ez is nyert Locustot - és letölthető a kötet oldaláról. És podcast is van belőle.