Repülő hajókrul

Nem igazán tudom hová tenni a lebegő szigetek felett repkedő hajókat felvonultató történeteket. A hozzáértők a steampunkhoz sorolják őket - persze az igazi hozzáértők Aeronefet is játszanak - úgyhogy felesleges kategorizálósdi helyett én is oda fogom. A kategorizálást ennyivel letudva van három címem nektek.

1 Castle in the Sky (japán címe is van: Tenkû no shiro Rapyuta) - Miyazaki Hayao, akit a Chihiro Szellemországban miatt talán akkor is illik ismerni, ha az ember nem anime otaku, 1986-os steampunk jellegű animéje. Bár az évszámot kiemeltem - pár évvel a Gibson-Sterling páros legelső SP műve előtt vagyunk - valójában lényegtelen, a steampunk közönsége az időben visszafelé keresve is megtalálja a kánonba beilleszthető műveket. Nem érzem, hogy jelen lenne az “alapító atyák” olyasfajta tisztelete, ami a cyberpunknál - kezdetben vala a Neurománc - megvan.

Elkalandoztam. A történet egy alternatív Földön játszódik, egy Sheeta nevű lány és Pazu nevű barátja keresik az elveszett lebegő szigetet Laputát. A keresésben a klánvezér nagymama (?) által vezetett kalózok segítik őket az első világháborús német uniformist viselő - és a wikipédia szerint korabeli brit fegyverekkel felszerelt - állami támogatású csapattal szemben. Van benne sok menekülés, jópofa repülő hajók, robogók és az a régi animés melankólia, hogy a régi és az új világ nem maradhat meg egymás mellett. De alapvetően mégis mese, csak felnőtteknek is szól.

2 Last Exile - Újabb darab - ha úgy tetszik, saját jogán steampunk - anime sorozat 2003-ból. Komoly közhellyel indul: Claus Valca és Lavie Head korán elárvult gyerekek, apáik haverjainak a segítségével folytatják a “családi bizniszt” és futárpilóták lesznek. Örökölt vanship - szárny nélküli futárrepülő, ezer meg egy van belőle a sorozatban - van, alacsony szintű megbízásokat kapnak, el tengnek lengnek. Egy nap viszont beesik egy magas prioritású küldemény: egy levél és egy kislány. Innentől van üldözés, vadregény, életveszélyes trükkök, kickass kalózhajó kötelezően rejtélyes múltú kapitánnyal. A küldemény kézbesítésével ráadásul hőseink belecseppennek az Anatoray és Disith közötti háborúba.

A sorozat élvezhetőségéből sokat elvesz, hogy a részek elején és végén felcsendülő dallamok szinte teljesen de mégsem teljes egészében elütnek a sorozat hangulatától. Ha a danolást sikerül túlélni, akkor a csillogós CGI (kombinált 2D és 3D), a nagyszabásúl légiháborúk (pl. két lövészszázad áll egymással szemben színes egyenruhában két repülő csatahajó fedélzetén és össztűz) és a kellemes történet garantálja a szórakozást.

3 Skyland - Az eddigiektől két jellemzőben is eltér ez a sorozat. Egyrészt nem láttam végig, csak az első 12 részről tudok véleményt mondani, másrész - ez fontosabb - nem japánok gyártották, hanem francia, luxemburgi, kanadai koprodukcióban készült. Nem tudom, válasz akart-e lenni annak idején a Skyland az animekultúrára, mindenesetre bevetettek minden csillogást, ami kézre esett. CGI hátterek, motion capture-rel készült életszerű mozgású hősök, élményszerű, karakteres hangotk jellemzik a mesét.

Éppen csak a nyaka véres. A történet első tizenkét része olyan, mintha a Laputát feldolgoztatták volna a Star Wars forgatókönyvíróival. Félárvák, természetfeletti erő, legnagyobb kalóz apu, repülő szigetek, ostoba robothadsereg, mindig hoppon maradó gonoszok. Komolyan, a Prérifarkas nem volt ennyire balfasz, mint itt a világ urai.

El lehetne képzelni bármelyik tévé hétvégi matinéjában, még jobban is örülnék neki mint a Kémcsajoknak - ez a címe - de a mese felnőtteknek kategóriába nem igazán illik. Gyerekeknek viszont egészen jó online dolgokat is kínál: háttérkép, audio, poszter, graphic novel, közösség, plusz infó.

A legsteampunkabb és talán a legpörgősebb is a Last Exile a három közül. Igaz az sem teljesen egy technológia ha átkapcsolására épül a történet, de csaták, az intrika jól meghív egy régebbi időszakot. Ha ránéztek, azzal kezdjétek.

(A képek a filmek hivatalos oldalairól származnak, valószínűleg sértik a copyrightot, satöbbi.)