Tegnap bedobtam delicseszbe, de írni kell róla, mert érthetetlen, meg idegen.
A Freakonomics könyv és a hasonló című blog írói pár hete beköltöztek a New York Times alá. Partnerség lett, összeborulás, domain átirányítás, archívum költöztetés, ahogy ilyen esetekben szokott lenni. A Times-nak viszont megvoltak a maga elképzelései, például nem szerette, hogy a Freakonomics teljes feedet ad az olvasóknak, mert mi lesz így az oldalon elhelyezett hirdetésekkel. És lőn az első ötvenpár szót tartalmazó feed helyette.
A váltás miatt elindult vitáról már a harmadik postot írják, tegnap jelent meg a gigantikusan hosszú című The Last Word (for Now) on Our RSS Feed: An Excruciatingly Long and Boring Post That Will Please Exactly No One. Ebben még egyszer elmondják, hogy a feed olvasók nem tűnnek olyan értékesnek, ugyan ki hirdetne ott, meg amúgy is, ingyen elérhető a tartalom, csak épp nem feedben. Szóval oszoljon mindenki, legyen szíves. Majd. Később.
Igazán az a megható, hogy az olvasók többségének semmi baja nem lenne a feedben elhelyezett reklámokkal. Többen jelezték azt is, hogy még valamilyen előfizetéses rendszerben is benne lennének. (Nem is a benne levés, hanem az authentikáció szokott a gond lenni.) Páran pedig jelezték, hogy egyébként lehet full feedesíteni a mostanit is, megvannak rá a szolgáltatások.
Innentől csak kérdések vannak. Reklámbevételtől esik-e el a Times ha a teljes szöveget szindikálja? Reklámbevételtől esik-e el, ha az olvasók saját gyártású teljes feedet használnak? Tényleg jó-e a legelhivatottabb olvasókkal kiszúrni? És persze, ezek ennyire old media?
- Gruber a Freakonomics döntéséről (hogy legyen maces vonatkozása is)